Pár nap ide vagy oda, jöjjön a négyéveskori mit tud már poszt.
- Már most ígéretes a kézügyessége, és kedve is van mindenféle ragasztós-varrós tevékenységhez. Idén is hímzett kartonpapírra karácsonyi ajándéknak, de hasonlóan föl-le öltésekkel dolgozik teljesen egyedül és saját ötlet alapján úgy, hogy horgolt takaró lukaiba a fűzőcskés cipőfűzőt dugdossa be. Szintén hosszasan - kábé fél órára - lefoglalja az is, hogy papírgyűrűket ragaszt össze füzérbe. Ez most a kedvenc elfoglaltsága. A rajzolás viszont korántsem annyira nagy kedvence, mint régen. Vnnak új formák, persze, de valahogy most nem olyan átütő, mint két éve, amikor jóval korosztálya előtt járt rajzban. Az oviban viszont sokat ragasztanak, a falevelekből ragasztott kislány például nagyon jól sikerült.
- Az év újdonsága kétségkívül az ovi. Az óvónők folyton áradoznak, hogy mennyire ügyes: a nagycsoportosok számolásfoglalkozásaira be-benéz, és állítólag meg is tudja oldani a feladatokat. Otthon is sokat számol, még Kristófot is megtanította pár dologra. Érdeklik a betűk, "gyakorol", másolja mi betűinket, azt játssza, hogy iskolás és leckét ír. Szintén szokott olyat játszani, hogy ő a tanárnéni vagy az óvónéni. Tornaórát és hittant vezényel le, éneket tanít a "gyerekeknek". Énekelni egyre jobban szeret, és az oviban tanultak nagyon gyorsan ragadnak rá - igaz, néha viccesen félreértett szövegekkel. Ilyenkor semmi esély, hogy meggyőzzem a helyes szövegről. Szépen improvizál is, a múltkoriban alig akartam elhinni, épp rossz kedve volt, gyakorlatilag egy olyan siratóéneket improvizált, mint amit egy csángó felvételen hallottam évekkel ezelőtt. A dallam, a szöveg, minden tökéletes volt. tudtommal sosem hallott ilyen zenét, tehát ez belőle jött. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy 15 percig biztos tartott ez az improvizálása, de az is lehet, hogy tovább. Próbáltam láthatatlanná válni a szobában, nehogy megzavarjam, annyira szép volt.
Hasonló volt az oviban, ahol Márton napi köszöntéskor - Marci az egyik legjobb barátja - szintén improvizált. Az óvónők szerint az összes akkoriban tanult éneket beleszőtte.
- Az oviban vannak délutáni különórák: hittan, torna, tánc. Eddig mindegyikre járt, hiszen az óvoda adottságai miatt - nincs udvar, csak játszótérre járnak délelőtt - minden mozgási lehetőséget meg akartunk ragadni. Ő is örült, hogy járhat. Aztán pár hete elkezdte mondani, hogy nem akar tornás lenni. Nem tudom, mi lehet emögött, mindenesetre az óvónők által tartott délelőtti torna ellen nincs kifogása, a délutánit viszont - ezt nem az óvónő tartja - nem akarja, így januártól oda már nem fog járni.
A tánc tetszik neki, főleg, mert igazi citera is van, és nagyon szép népdalokat tanulnak, meg állítólag a mozgása is ügyes. Viszont a tánctanár babát vár, és szerintem sajnos már nem sokáig fogja tartani az órákat.
A hittanon tanultakat csak úgy szívja magába. Egy hét ovi után már tudott vagy 4-5 imát, és nem kevés fura helyzetet teremtve a metrón és egyéb nyilvános helyeken is gyakorolni akarta ezeket. Nyilván a szövegek nagy részét még nem érti, de a keresztény zsargon máris a kisujjában van - majd meglátjuk, mi lesz ebből. Az ilyen gyerekeket a legnehezebb aztán lekötni hittanon, mert már mindenről azt hiszik, hogy tudják.
- Amennyire az ovi kedvence, itthon annyira nehéz vele, itt engedi ki a fáradt gőzt. Alkudozások mennek egész nap, ami általában úgy ér véget, hogy az alku rám eső részét teljesítem, ő pedig meg van sértve, hogy neki is teljesíteni kéne az ő részét, így aztán végül csak sírás meg kiabálás a dolgok vége legtöbbször. Nem segíti a helyzetek pozitív kicsengését az sem, hogy épp a reggelt és z estét töltjük együtt, tehát azokat a napszakokat, amikor sietni kell és az esti rutint kell végigcsinálni.
- Mostanában jóval többet akar dvd-t nézni, mint azt én szeretném. Ennek egy része szükségszerűség (villanypásztor), viszont sokszor olyankor sem akarja abbahagyni, amikor én már ráérnék és valamilyen közös programot javasolnék.
- A beszédfejlődésnek most az a vicces időszaka van, amikor nagyon sok új szót hall, és ezeket megpróbálja használni is. Persze nem mindig megfelelő értelemben, ami elég vicces helyzeteket eredményez. Főleg az érzelemkifejező szavak jelentésével még nincs tisztában, pl. rendszeresen mondja, hogy "neki vagyok keseredve", amikor igen kiváló a hangulata, és más effélék. A másik, ami még előfordul, hogy - gondolom látva, hogy mennyiféle szó van - időnként új szavakat alkot. Ma például azzal jött oda hozzám, hogy "Apa megürített és én is őt". Ami annyit jelent, hogy megharagudtak egymásra. Különösen problémás helyzeteket tud hozni, amikor felszólít engem valamire, de az ige, amit csinálnom kéne, csak az ő szótárában létezik. Így aztán, ha fejreállok, se tudok a kedvére tenni, amiből egyenesen következik egy hisztiroham. (Ez a megüresített egy olyan szó, amiben legalább fel lehet fedezni egy létező szót, de olyan is előfordul, hogy egy tetszőleges hangsort nevez ki szónak és nyelvtanilag helyesen képez belőle mindenféle szófajt mindenféle esetben, számban, személyben.)
- Általában elég önálló lett - már ha épp akar. Öltözni is, ruhákat kiválasztani, teríteni, edényt leszedni szívesen szokott egyedül. Még a külalakot utána el kell igazítani, mindenesetre a szándék megvan, és az előzmények után már ez is nagy szó.
- A hajcsatok, nyakláncok, hosszú ruhák elbűvölik, az óvodában állítólag egész nap ezekkel a szépészeti holmikkal játszik, menyasszonyi ruhába bújik, és hamarosan menyasszony akar lenni, mert annak szép virágja van, és még a hajában is. Egyébként másban is eléggé előrerohan: általában van baba a pocakjában, néha több is, és összesen öt lesz, azt mondta.
- A család fogalmát amúgy is elég szabadon értelmezi: Kristófot el akarja ajándékozni valakinek, ő meg a Bálesz testvére akar lenni, mivel a Bálesz anyukája sokkal szebb, mint én. (Tényleg) Már meg is beszélték Bálesszal, úgyhogy mindez csak idő kérdése.
- Nincs előtte semmi akadály. Sokszor mondjuk azt, hogy ez vagy az csak akkor lehetséges, ha majd kertes házban fogunk lakni. Erre ő fogja a szobanövényeket, és leteszi az igluja mellé, hogy akkor neki már van kertes háza, és szépen kertészkedik (ecsettel simogatja a növények leveleit).
- Kristóffal egyébként elég jól megvannak, normális testvérként viselkednek, azaz időnként jól összeverik egymást (kölcsönösen), máskor meg kézenfogva korzóznak a lakásban. És láthatólag hiányoznak egymásnak, ha épp az egyik nincs jelen vagy alszik. Doresz egyébként nagylelkű is volt nemrég: mivel Kristóf a régi etetőszékét kinőtte, Doresz átengedte neki a saját magas székét, ő pedig már felnőttszéken ül az asztalnál.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tesók. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tesók. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. december 19., szombat
2009. augusztus 11., kedd
2009. április 14., kedd
tanítja a kisöccsét
Evés közben a gyerektányérról beszélünk.
- Ez mi? - kérdezi.
- Lepke. De hát ezt tudod.
- Igen, ez meg virág. És ez mi?
- Ezek geometrikus formák.
- Látod, Kristóf, ezek teomelikus formák!
- Ez mi? - kérdezi.
- Lepke. De hát ezt tudod.
- Igen, ez meg virág. És ez mi?
- Ezek geometrikus formák.
- Látod, Kristóf, ezek teomelikus formák!
2009. április 7., kedd
2009. április 1., szerda
tavaszi mikulás
Néhány napja Doresz elkérte a cipőfényesítő szivacsot. Nem fogtam gyanút, végülis imádja azokat a dolgokat utánozni, amiket lát tőlünk. Főleg reggelente, amikor erős apahiány lesz rajta úrrá, rendszeresen követeli, hogy gombos inget adjak rá, mint apának van, felveszi apa papucsát, még kér müzlit - szóval ezek után a cipőtisztítás nem feltűnő.
Aztán kicsit később sétálni indultunk volna, de a cipők egyszerűen eltűntek. A Doreszé és a Kristófé is. Ilyen is előfordult már, Kristóf kedvenc hobbija a cipők hurcolgatása a lakásban, de most valahogy egyetlen félpárba sem estem hasra a nappaliban. Aztán amikor Doreszt kérdeztem, nem látta-e a cipőket, teljes természetességgel válaszolta: Kifényesítettem és kitettem az ablakba, mert a Mikulás csak tiszta cipőbe tesz ajándékot.
És valóban, a gumicsizma és mindkét gyerek cipői is az ablakpárkányon voltak. Jó testvérként a Kristóf cipőit is intézte Doresz.
Némileg letaglózta, hogy legközelebb jövő decemberben jár erre a Mikulás. Persze szerinte nem kell ennyit várni, mert huszadikán jön. (Az időt kifejező szavakkal még hadilábon áll. Például azt is mondta ma, hogy "emlékszel, itt láttuk a Mikulást holnap" - mármint a Fény utcai piacnál, ahol tényleg láttuk, de nem holnap, hanem decemberben.)
Aztán kicsit később sétálni indultunk volna, de a cipők egyszerűen eltűntek. A Doreszé és a Kristófé is. Ilyen is előfordult már, Kristóf kedvenc hobbija a cipők hurcolgatása a lakásban, de most valahogy egyetlen félpárba sem estem hasra a nappaliban. Aztán amikor Doreszt kérdeztem, nem látta-e a cipőket, teljes természetességgel válaszolta: Kifényesítettem és kitettem az ablakba, mert a Mikulás csak tiszta cipőbe tesz ajándékot.
És valóban, a gumicsizma és mindkét gyerek cipői is az ablakpárkányon voltak. Jó testvérként a Kristóf cipőit is intézte Doresz.
Némileg letaglózta, hogy legközelebb jövő decemberben jár erre a Mikulás. Persze szerinte nem kell ennyit várni, mert huszadikán jön. (Az időt kifejező szavakkal még hadilábon áll. Például azt is mondta ma, hogy "emlékszel, itt láttuk a Mikulást holnap" - mármint a Fény utcai piacnál, ahol tényleg láttuk, de nem holnap, hanem decemberben.)
2009. január 4., vasárnap
Közkívánatra
Megmutatjuk Doresz karácsonyi ajándékát, ezt a minden igényt kielégítő babakonyhát. Amint láthatjuk, Kristóf is szívesen segédkezik a főzésben. Épp banánturmix készül a működő botmixerrel, a bal alsó sarokban pedig egy szintén működő (bekapcsolás után pár másodperccel a kenyeret kilövő) kenyérpirító figyel. A lepel körülötte nem tartozék, csak azzal volt letakarva a teljesen csomagolhatatlan formájú ajándék.Eleinte izgultam, hogy vajon nem fogja-e túlságosan behatárolni a fantáziáját ez az igazihoz hasonlító konyha, de amikor közölte, hogy ez a Rózsabimbó etetőszéke, és a főzőlapra tette a babát, majd az egész cuccot odavitte az étkezőasztalhoz, akkor megnyugodtam, akik kreatív, az mindig az. Nagyon örült egyébként, oda is vitte a kisszékét a karácsonyfához, felmászott, és az egyik angyaldísznek többször is megköszönte a babakonyháját.
2008. december 14., vasárnap
Három
Komolyan késésben vagyok a hároméves szülinapos nagylány jellemzésével. Képeket ugyan raktam fel az elmúlt napokban, hogy azért mégis dokumentáljam ezt a neves dátumot, de azért a szöveg sem maradhat el.
Igazi nagylány már, aki olyan választékosan fejezi ki magát, mint sok felnőtt sem. A "na milyen a..." kérdésre ilyen válaszokat ad, mint "pompás" vagy épp "kellemes". "Biztos benne" és "Valószínűleg" megtörténik, amit tervezünk. Gátlás nélkül beszél mindenkihez, aki szimpatikus neki. A villamoson a szembeülőt beavatja, hogy ő bizony szereti a karácsonyi angyalt, aki mindent hoz neki, például csatot meg csokit, azt is elmondja, hogy most épp hova megyünk (vásárolni) vagy hova nem (nem a Nap utcára), meg azt is, hogy Miskolcon van neki köténye (kötő), amit felvesz ha sütnek nagyival.
Tisztában van azzal, hogy hol mi vár rá. Tudja, hogy hol szálltunk le a villamosról, amikor kakaós tekercset vettünk, tudja, melyik az a metrómegálló, ahol akkor szállunk ki, ha a bookline-ba megyünk, tudja, hogy a dédipapánál evett fagyit a nyáron, de most nem eszünk fagyit, mert tél van és/vagy betegek vagyunk.
Vannak viszont tévképzetei is: Apa építkezésen dolgozik, tehát házat épít, a Kékgolyó utcát is ő építette, hogy tudjunk hol lakni. Hogy egy építkezésen nem kizárólag olyanok dolgoznak, akik konkrétan építik a házat, egyelőre nem fér a fejébe.
Tudja, hogy azért költöztünk el Pestre, hogy "mindenki kellemesebben érezze magát", de azért ő vissza akar menni a Szandi házikójába, mert ő "Debrecenben is kellemesen érezte magát."
Az istentisztelet kezdésének pillanatában már "unja", és érdeklődik, hogy "mikor végez Petra?", az egész idő alatt rohangál a folyosón, mint ahogy ovis hittanon is, amikor az imádság jönne soron, az éneklést pedig szabotálja, de amikor hazamegyünk, lezavar egy komplett istentiszteletet prédikációval együtt, amit egy könyvből olvas fel, és úgy kezdi, hogy "kedves hallgatóim", valamint belefoglalja az ovis hittanos imát is, amit fogalmam sincs, hogy tanult meg, amikor látszólag nem figyelt rá. Azt is énekli, hogy "Kis város Betlehem, nem sejti még", pedig az órán vadul kiabált, hogy "ne énekeljetek". Ragad rá minden, olyannyira, hogy néha komolyan kérdezem magamtól, nem főbenjáró bűn-e, hogy nem beszélünk hozzá idegen nyelveken.
Az ember még egy jóízűt se veszekedhet, ha épp ott van, mert akkor azonnal kiabál "ne veszekedjetek együtt". Egyébként érzelmi témákban elég érzékeny, azonnal visszajelez "most mérges vagy", netán "hideges", ha pedig látja, hogy lecsillapodtam, "már nem vagy hideges, ugye". Naponta sokszor bújik, hogy "mindennap szeretlek" - ami onnan van, hogy egy meséskönyvben a kismackó azt mondta a mamájának, hogy szeretlek ma..., ami mama akart lenni, csak a mamája félbeszakította. Doresz viszont úgy értelmezi, hogy ez a "ma..." a konkrét napra vonatkozott, ebből lett aztán a mindennap szeretlek. Azt is tudjuk, hogy Kristófot szereti, amikor hazafelé tartunk, és Kristóf otthon van, akkor már a ház előtt mondja, hogy "szeretem a Mizukát", ez az egyik kedvenc beceneve, Doresz ragasztotta rá.
Jól megvannak egyébként a tesók, az utóbbi egy hónapban kifejezetten sokat tudnak együtt játszani, de legalábbis egy légtérben egymás mellett, főleg a délelőtti órákban fordul elő ilyesmi. Amikor a Kaláka-Kányádi lemezt hallgatjuk, akkor az ismert verssort, miszerint "Köt a vérem, köt a vérem, szeretőm vagy és testvérem" ő így énekli: "Köt a vérem, köt a vérem, szeretem a kistestvérem." Ez egyébként az egyik kedvenc éneke, sokszor csak úgy is énekelgeti, amikor nem megy a CD. És ha már Kaláka, akkor épp tegnap volt először Kaláka koncerten úgy, hogy tetszett is neki, Márton vitte el, és tökéletesen sikerült a közös program.
Rettentően szeret öltözködni, tudja, mi mihez illik és mihez nem, bár időnként azért vannak ruhák, amiket valahonnan előbányász, mert szerinte szépek, holott... De azért alapvetően jó az ízlése. Szereti, ha a hajába csatot vagy hajgumit rakunk, aztán persze kiszedi, később pedig sírva jön, hogy tegyem vissza, "kiszedtem, pedig olyan szép volt".
Sírni és hisztizni persze mindenen lehet, akár azon is, hogy nagypapa a mustár tubusát akkurátusan összehajtogatta. A nyöszörgésre persze rögtön tud indokot is mondani "mert nyűgös vagyok".
Van, hogy csak valakivel együtt tu elaludni, máskor viszont egyedül, mert ő már nagy. Aztán olyan is van, hogy lefekszik apával aludni, de aztán kijön, erre apája azt mondja, hogy akkor szomorú lesz, de ő azért csak kijön, és mondja nekem "menj be apához, vigasztald meg, mert szomorú, hogy kijöttem." A játékbabák sem alhatnak egyedül, befekteti Kristóf kiságyába, melléfekszik a padlóra, fogja a kezét a rácson benyúlva, mert "nem tud egyedül aludni, fél".
Fél egyébként ő is, nem is kicsit. Pár hete két állat volt a szobájában éjszaka, és nappal is egy kendőt kellett ráerősíteni a könyvespolcra, "hogy ne jöjjön be a kutya". Még szerencse, hogy a tigris a szerényemben nem tudja megharapni, mert "vastag a pulóver".
Kedvenc DVD-je már rég nem a Kis vakond, hanem az Egyszer volt, hol nem volt az ember és a 'allo, 'allo. Úgyhogy ilyeneket mond, mint "katedrális" meg "cárnő vagyok", valamint "nézd csak a legújabb találmányom", valamint azt, hogy "Magyar hangja Fehér Anna". A Vackarádióból is a stáblista a kedvence: Gál Zsuzsa és Kispupákzsömleándaikati.
Tudja, hogy egyedül csak az iskolások mehetnek az utcán, így ha látunk egy kóbor kutyát, az is nyilván iskolás. Ő is az akar lenni egyébként, néha el is játssza: "Most már este van, búcsúzom tőletek" - mondja az utcán séta közben - "megyek a Nap utcára, mert nagypapa vár. Majd holnap találkozunk." Aztán behajol a babakocsiba, megpuszilja Kristófot "Nagyon szeretlek Kristóf, de most el kell mennem." Elég nehéz volt rábeszélni, hogy maradjon mégis, csak úgy sikerült, hogy mondtam neki, félek a kutyától, fogja meg a kezem és védjen meg. Ez hatott.
Igazi nagylány már, aki olyan választékosan fejezi ki magát, mint sok felnőtt sem. A "na milyen a..." kérdésre ilyen válaszokat ad, mint "pompás" vagy épp "kellemes". "Biztos benne" és "Valószínűleg" megtörténik, amit tervezünk. Gátlás nélkül beszél mindenkihez, aki szimpatikus neki. A villamoson a szembeülőt beavatja, hogy ő bizony szereti a karácsonyi angyalt, aki mindent hoz neki, például csatot meg csokit, azt is elmondja, hogy most épp hova megyünk (vásárolni) vagy hova nem (nem a Nap utcára), meg azt is, hogy Miskolcon van neki köténye (kötő), amit felvesz ha sütnek nagyival.
Tisztában van azzal, hogy hol mi vár rá. Tudja, hogy hol szálltunk le a villamosról, amikor kakaós tekercset vettünk, tudja, melyik az a metrómegálló, ahol akkor szállunk ki, ha a bookline-ba megyünk, tudja, hogy a dédipapánál evett fagyit a nyáron, de most nem eszünk fagyit, mert tél van és/vagy betegek vagyunk.
Vannak viszont tévképzetei is: Apa építkezésen dolgozik, tehát házat épít, a Kékgolyó utcát is ő építette, hogy tudjunk hol lakni. Hogy egy építkezésen nem kizárólag olyanok dolgoznak, akik konkrétan építik a házat, egyelőre nem fér a fejébe.
Tudja, hogy azért költöztünk el Pestre, hogy "mindenki kellemesebben érezze magát", de azért ő vissza akar menni a Szandi házikójába, mert ő "Debrecenben is kellemesen érezte magát."
Az istentisztelet kezdésének pillanatában már "unja", és érdeklődik, hogy "mikor végez Petra?", az egész idő alatt rohangál a folyosón, mint ahogy ovis hittanon is, amikor az imádság jönne soron, az éneklést pedig szabotálja, de amikor hazamegyünk, lezavar egy komplett istentiszteletet prédikációval együtt, amit egy könyvből olvas fel, és úgy kezdi, hogy "kedves hallgatóim", valamint belefoglalja az ovis hittanos imát is, amit fogalmam sincs, hogy tanult meg, amikor látszólag nem figyelt rá. Azt is énekli, hogy "Kis város Betlehem, nem sejti még", pedig az órán vadul kiabált, hogy "ne énekeljetek". Ragad rá minden, olyannyira, hogy néha komolyan kérdezem magamtól, nem főbenjáró bűn-e, hogy nem beszélünk hozzá idegen nyelveken.
Az ember még egy jóízűt se veszekedhet, ha épp ott van, mert akkor azonnal kiabál "ne veszekedjetek együtt". Egyébként érzelmi témákban elég érzékeny, azonnal visszajelez "most mérges vagy", netán "hideges", ha pedig látja, hogy lecsillapodtam, "már nem vagy hideges, ugye". Naponta sokszor bújik, hogy "mindennap szeretlek" - ami onnan van, hogy egy meséskönyvben a kismackó azt mondta a mamájának, hogy szeretlek ma..., ami mama akart lenni, csak a mamája félbeszakította. Doresz viszont úgy értelmezi, hogy ez a "ma..." a konkrét napra vonatkozott, ebből lett aztán a mindennap szeretlek. Azt is tudjuk, hogy Kristófot szereti, amikor hazafelé tartunk, és Kristóf otthon van, akkor már a ház előtt mondja, hogy "szeretem a Mizukát", ez az egyik kedvenc beceneve, Doresz ragasztotta rá.
Jól megvannak egyébként a tesók, az utóbbi egy hónapban kifejezetten sokat tudnak együtt játszani, de legalábbis egy légtérben egymás mellett, főleg a délelőtti órákban fordul elő ilyesmi. Amikor a Kaláka-Kányádi lemezt hallgatjuk, akkor az ismert verssort, miszerint "Köt a vérem, köt a vérem, szeretőm vagy és testvérem" ő így énekli: "Köt a vérem, köt a vérem, szeretem a kistestvérem." Ez egyébként az egyik kedvenc éneke, sokszor csak úgy is énekelgeti, amikor nem megy a CD. És ha már Kaláka, akkor épp tegnap volt először Kaláka koncerten úgy, hogy tetszett is neki, Márton vitte el, és tökéletesen sikerült a közös program.
Rettentően szeret öltözködni, tudja, mi mihez illik és mihez nem, bár időnként azért vannak ruhák, amiket valahonnan előbányász, mert szerinte szépek, holott... De azért alapvetően jó az ízlése. Szereti, ha a hajába csatot vagy hajgumit rakunk, aztán persze kiszedi, később pedig sírva jön, hogy tegyem vissza, "kiszedtem, pedig olyan szép volt".
Sírni és hisztizni persze mindenen lehet, akár azon is, hogy nagypapa a mustár tubusát akkurátusan összehajtogatta. A nyöszörgésre persze rögtön tud indokot is mondani "mert nyűgös vagyok".
Van, hogy csak valakivel együtt tu elaludni, máskor viszont egyedül, mert ő már nagy. Aztán olyan is van, hogy lefekszik apával aludni, de aztán kijön, erre apája azt mondja, hogy akkor szomorú lesz, de ő azért csak kijön, és mondja nekem "menj be apához, vigasztald meg, mert szomorú, hogy kijöttem." A játékbabák sem alhatnak egyedül, befekteti Kristóf kiságyába, melléfekszik a padlóra, fogja a kezét a rácson benyúlva, mert "nem tud egyedül aludni, fél".
Fél egyébként ő is, nem is kicsit. Pár hete két állat volt a szobájában éjszaka, és nappal is egy kendőt kellett ráerősíteni a könyvespolcra, "hogy ne jöjjön be a kutya". Még szerencse, hogy a tigris a szerényemben nem tudja megharapni, mert "vastag a pulóver".
Kedvenc DVD-je már rég nem a Kis vakond, hanem az Egyszer volt, hol nem volt az ember és a 'allo, 'allo. Úgyhogy ilyeneket mond, mint "katedrális" meg "cárnő vagyok", valamint "nézd csak a legújabb találmányom", valamint azt, hogy "Magyar hangja Fehér Anna". A Vackarádióból is a stáblista a kedvence: Gál Zsuzsa és Kispupákzsömleándaikati.
Tudja, hogy egyedül csak az iskolások mehetnek az utcán, így ha látunk egy kóbor kutyát, az is nyilván iskolás. Ő is az akar lenni egyébként, néha el is játssza: "Most már este van, búcsúzom tőletek" - mondja az utcán séta közben - "megyek a Nap utcára, mert nagypapa vár. Majd holnap találkozunk." Aztán behajol a babakocsiba, megpuszilja Kristófot "Nagyon szeretlek Kristóf, de most el kell mennem." Elég nehéz volt rábeszélni, hogy maradjon mégis, csak úgy sikerült, hogy mondtam neki, félek a kutyától, fogja meg a kezem és védjen meg. Ez hatott.
2008. december 6., szombat
szövegek a Mikulásról
"De furán néz ki!"
"Milyen szép a szakálla!"
"Minden Mikulás ad nekem valamit. Az egyik csokit, az egyik cukrot." (azt, hogy egyik - másik, még nem tudja. Vagy egyik-egyik, vagy másik-másik.)
"Nagyon kedves a Mikulás, szeretem."
"Apa, láttunk olyan Mikulást, ami bácsi volt."
Kimentünk ma a piacra, előre mondtam neki, hogy lehet, hogy látni fogjuk a Mikulást, mert ilyenkor kinn járkál az utcán. De azért felkészítettem, hogy nem biztos, de próbáljuk meg. Mondta is közben: Megyünk, megnézzük a Mikulást, ha van."
A piacon aztán tényleg ott sétálgatott, először messziről láttuk, aztán egyszercsak ott volt teljes életnagyságban. Doresz arcán egyszerre volt döbbenet és öröm, és amikor a Mikulás köszönt neki, odajött, és még csokimikulást is adott neki, akkor alig jutott szóhoz. Hozzáteszem, elég lehasznált jelmezben volt az úriember, de Doresznak maga volt a csoda, úgyhogy nagy áhítattal hangzott el a szakálldicsérő mondat a szájából.
Este az Andrássy úton is láttuk a Mikulást, ő még azt is megkérdezte, jó volt-e Doresz. Mire ő: "Igen, kölcsönadtam Kristófnak a porszívót." Nagy dolog, ez tény, mert igen el volt bűvölve a születésnapi ajándékától. A jószívűség jutalma két szaloncukor volt. Hiába, nagyon kedves bácsi ez a Mikulás.
"Milyen szép a szakálla!"
"Minden Mikulás ad nekem valamit. Az egyik csokit, az egyik cukrot." (azt, hogy egyik - másik, még nem tudja. Vagy egyik-egyik, vagy másik-másik.)
"Nagyon kedves a Mikulás, szeretem."
"Apa, láttunk olyan Mikulást, ami bácsi volt."
Kimentünk ma a piacra, előre mondtam neki, hogy lehet, hogy látni fogjuk a Mikulást, mert ilyenkor kinn járkál az utcán. De azért felkészítettem, hogy nem biztos, de próbáljuk meg. Mondta is közben: Megyünk, megnézzük a Mikulást, ha van."
A piacon aztán tényleg ott sétálgatott, először messziről láttuk, aztán egyszercsak ott volt teljes életnagyságban. Doresz arcán egyszerre volt döbbenet és öröm, és amikor a Mikulás köszönt neki, odajött, és még csokimikulást is adott neki, akkor alig jutott szóhoz. Hozzáteszem, elég lehasznált jelmezben volt az úriember, de Doresznak maga volt a csoda, úgyhogy nagy áhítattal hangzott el a szakálldicsérő mondat a szájából.
Este az Andrássy úton is láttuk a Mikulást, ő még azt is megkérdezte, jó volt-e Doresz. Mire ő: "Igen, kölcsönadtam Kristófnak a porszívót." Nagy dolog, ez tény, mert igen el volt bűvölve a születésnapi ajándékától. A jószívűség jutalma két szaloncukor volt. Hiába, nagyon kedves bácsi ez a Mikulás.
2008. november 28., péntek
Doresz fegyelmez
Nem tagadom, viszonylag gyakran elhangzik a számból a mondat, miszerint "Hogy a csudába jutott ilyen az eszedbe?". De úgy tűnik, még nem hallotta elégszer, mert amikor Kristófot próbálja fegyelmezni, így ferdíti el: "Az eszedbe csuda jöjjön, Kristóf!"
2008. november 22., szombat
mindennek ára van
Valamelyik nap kellett írnom egy hosszú és viszonylag nagy odafigyelést igénylő levelet. Gondoltam, kihasználom azt a kis időt, amíg reggeli után viszonylag nyugodtan, csendben el szoktak játszani. Így is történt. Majd a levél végeztével bementem a gyerekszobába, ahol addig valóban csend volt, legfeljebb nagy nevetések hallatszottak ki, és mit látok?
2008. november 20., csütörtök
2008. október 7., kedd
2008. szeptember 25., csütörtök
Hálózsák
Természetesen mindig azt kell csinálni, amit Kristóf is. Ha Kristóf sír, mert éhes, akkor Doresz is, és ha Kristóf hálózsákban alszik, akkor Doresznak bele kell bújni egy párnahuzatba. Amikor aztán végre kiolvastam a gondolataiból, hogy a párnahuzatba bújás nem rosszalkodás, hanem utánzás, és előbányásztam neki egy régi hálózsákot, aminek az alja kicipzározható, úgy örült neki, mintha legalábbis új játékot kapott volna. Egész este abban feszített, aztán éjszaka is abban aludt, és sejtem, hiába kakaózta le reggel, ha most azonnal kimosnám, este nagy hiszti lenne hálózsák hiányában. Úgyhogy még egy nap haladékot kap a kakaófolt.
önfegyelem
Doresz éppen veszélyeztette Kristóf testi épségét, amennyiben megpróbálta hátratörni a nyakát. Rá is szóltam, hogy azonnal engedje el. Erre ő: - Térjek észhez, ugye?
2008. szeptember 18., csütörtök
Vicces szendvics és egyéb evős dolgok
A minap láttam egy szakácskönyvet egy kirakatban, vicces, gyerekzsúrra való ételek voltak benne - vagyis a címlapon, de gondolom, benne is -, úgyhogy ezen felbuzdulva ma csináltam Doresznak vicces szendvicset szalámidarabból meg csemegeuborkából, hátha így, arcnak álcázva jobban csúszik a vacsora. Először nem esett le neki a dolog, csak amikor mondtuk, hogy nahát, egy arc, akkor. Ebben a pillanatban felragyogott a szeme: - De aranyos! Anya, ki ez?
Aztán mielőtt bármit is válaszolhattam volna, rávágta: - Ez Kristóf!
Innentől kezdve csak nem kérhettem, hogy egye meg, milyen lenne már az.
Amúgy meg tegnap almát vágtam fel neki is, magamnak is. Az övé egy idő után nem akart fogyni, gondoltam, elkérem tőle.
- Doresz, megehetem az almádat?
- Csak Kristóf kaphat belőle.
Kristóf élt a lehetőséggel. Éljen a testvéri szeretet!
ps: Doresz kinőtte az régi etetőszékét, úgyhogy tegnap kapott egy újat. Ez már csak magasított, de nincs semmiféle rács rajta. Egyedül is fel tud mászni, és sajnos le is. Most már semmi sem akadályozhatja meg, hogy egy étkezés alatt ötvenszer körbefussa a lakást.
Aztán mielőtt bármit is válaszolhattam volna, rávágta: - Ez Kristóf!
Innentől kezdve csak nem kérhettem, hogy egye meg, milyen lenne már az.
Amúgy meg tegnap almát vágtam fel neki is, magamnak is. Az övé egy idő után nem akart fogyni, gondoltam, elkérem tőle.
- Doresz, megehetem az almádat?
- Csak Kristóf kaphat belőle.
Kristóf élt a lehetőséggel. Éljen a testvéri szeretet!
ps: Doresz kinőtte az régi etetőszékét, úgyhogy tegnap kapott egy újat. Ez már csak magasított, de nincs semmiféle rács rajta. Egyedül is fel tud mászni, és sajnos le is. Most már semmi sem akadályozhatja meg, hogy egy étkezés alatt ötvenszer körbefussa a lakást.
2008. augusztus 31., vasárnap
Végre
Doresz eléggé későn kezdett érdeklődni a könyvek iránt, majd egy éves volt, amikor egyáltalán belenézett egybe, és még akkor jó sok idő eltelt odáig, hogy figyelni is tudjon annyi ideig egy lapra, amíg elolvasom a rajta lévő két mondatot. Néhány napja viszont már komoly meséket olvasunk, olyan könyvekből, amelyekben egy lapon sok-sok mondat van, néha nincs egyetlen kép sem, vagy csak egy picike. Ezekre is figyel, látszik, hogy meg is jegyzi a történetet, mert később visszautal rá. Tegnap és tegnapelőtt például a Gulliver Liliputban-ból olvastunk fel kábé 10-10 oldalt. Igaz, voltak duplaoldalas képek is, ezeket mindig jó hosszan meg kellett nézegetni, de a sztori is tetszett neki. Olyannyira, hogy lefekvés előtt még egyszer végignézte az egész könyvet, végigkérdezte, hogy kik vannak a képeken - nem kis teljesítmény volt kreatívnak lenni, és nem minden figurára rávágni, hogy egy törpe -, aztán ő is végigmondta. Megjegyezve persze, hogy melyik képen melyik testrész nem látszik Gulliverből - hiszen nem fért rá a lapra. Az különösen tetszett neki, hogy Gullivert beviszik egy templomba - mondjuk lekötözve, ezt kicsit aggályosnak tartom a vallási nevelés tekintetében, de ez már más téma. Merthogy templomban már ő is volt. Néha kéri is egyébként, hogy templomba szeretne menni, "mert ott énekelnek" és mert "ott vannak lépcsők". Ma pedig, amikor leszálltunk az 5-ös buszról a Március 15. téren, a sarkon álló nagy díszes vaskapus házra azonnal rámutatott, hogy "oda vitték be Gullivert". Naná, valami nagyon nagy kapu kellett, hogy beférjen, ha egyszer még a könyv lapjára se fér be az egész.
És hogy még egy kicsit fényezzem a lányt, elmesélem, hogy ma Kristófnak a járókában mesét olvasott. Azt a kis textílkönyvet, ami kifejezetten babáknak való, és minden lapon csak egy kép van, autó, virág, ház, cica, rendesen kiolvasta. Ilyeneket mondott, hogy "Itt a cica, beszáll az autóba, mert messze lakik." Nem jegyeztem meg az egészet, de igazi kis történetet rittyentett. Kijött belőle az írói véna. (Azt a telefont amúgy, amit írói vénával reklámoznak, találóan elnevezte újságtelefonnak. Hogy mennyit szórakoztatjuk a BKV utazóközönségét az ilyen sziporkákkal!)
ps: a cím pedig azért végre, mert el se tudom mondani, mennyire vártam ennek a mesélős korszaknak a kezdetét!
És hogy még egy kicsit fényezzem a lányt, elmesélem, hogy ma Kristófnak a járókában mesét olvasott. Azt a kis textílkönyvet, ami kifejezetten babáknak való, és minden lapon csak egy kép van, autó, virág, ház, cica, rendesen kiolvasta. Ilyeneket mondott, hogy "Itt a cica, beszáll az autóba, mert messze lakik." Nem jegyeztem meg az egészet, de igazi kis történetet rittyentett. Kijött belőle az írói véna. (Azt a telefont amúgy, amit írói vénával reklámoznak, találóan elnevezte újságtelefonnak. Hogy mennyit szórakoztatjuk a BKV utazóközönségét az ilyen sziporkákkal!)
ps: a cím pedig azért végre, mert el se tudom mondani, mennyire vártam ennek a mesélős korszaknak a kezdetét!
2008. augusztus 6., szerda
Elköltözik, elnevez
El kell nevezni a dolgokat, ha minden a feje tetejére áll. És most mondjuk odaállt, elköltöztünk Debrecenből. Lettek ilyen nevek, mint
sima anya (azaz nem nagymama, hanem anya, azaz én)
sima apa (ugyanez apában, azaz Dani)
pesti anya (ez is én vagyok, nem miskolci nagyi, nem pécsi, hanem pesti anya)
Apa pedig Debrecenben van, mondta fel este a leckét. "Nyaral?" - kérdi. (Nem, festi a lakást)
Reggelente megkérdezi: "És most hova megyünk?" Jogos, amennyit az utóbbi időben autóztunk keresztül-kasul az országban, sosem tudhatja az ember, hol száll ki és kik lesznek ott.
Ma mentünk haza a játszótérről, amikor egyszer csak megszólal. "Én már nem szeretek Pesten lakni."
A hazautak másik slágere a "Megyünk a Doresz házikójába?" Na ja, csak az a kérdés, melyikbe. Gondolom, meg lehet zavarodva. Tegnap este is, amikor kiküldtem valamiért a konyhába, látszott rajta, hogy keresi, melyik ajtón kell bemenni, pedig nem olyan bonyolult az alaprajz.
Kristóf pedig, hogy ő se maradjon ki az elnevezési lázból, az utóbbi napokban "Mimi", "Mimike", "Miamia" nevekre hallgat. Gondolom onnan jön ez, hogy gyakran úgy megyek oda Kristófhoz, hogy megkérdezem: "Mi újság/ mi a helyzet, Kristóf?"
Mondjuk a sok bizonytalanság meg változás közepette van egy jó is. Ha azt mondja, "metrózni akarok", viszonylag könnyű szívvel ígérhetem neki, hogy oké, ma vagy holnap metrózunk egyet.
sima anya (azaz nem nagymama, hanem anya, azaz én)
sima apa (ugyanez apában, azaz Dani)
pesti anya (ez is én vagyok, nem miskolci nagyi, nem pécsi, hanem pesti anya)
Apa pedig Debrecenben van, mondta fel este a leckét. "Nyaral?" - kérdi. (Nem, festi a lakást)
Reggelente megkérdezi: "És most hova megyünk?" Jogos, amennyit az utóbbi időben autóztunk keresztül-kasul az országban, sosem tudhatja az ember, hol száll ki és kik lesznek ott.
Ma mentünk haza a játszótérről, amikor egyszer csak megszólal. "Én már nem szeretek Pesten lakni."
A hazautak másik slágere a "Megyünk a Doresz házikójába?" Na ja, csak az a kérdés, melyikbe. Gondolom, meg lehet zavarodva. Tegnap este is, amikor kiküldtem valamiért a konyhába, látszott rajta, hogy keresi, melyik ajtón kell bemenni, pedig nem olyan bonyolult az alaprajz.
Kristóf pedig, hogy ő se maradjon ki az elnevezési lázból, az utóbbi napokban "Mimi", "Mimike", "Miamia" nevekre hallgat. Gondolom onnan jön ez, hogy gyakran úgy megyek oda Kristófhoz, hogy megkérdezem: "Mi újság/ mi a helyzet, Kristóf?"
Mondjuk a sok bizonytalanság meg változás közepette van egy jó is. Ha azt mondja, "metrózni akarok", viszonylag könnyű szívvel ígérhetem neki, hogy oké, ma vagy holnap metrózunk egyet.
2008. július 25., péntek
elkezdődött
Épp tisztába tettem Kristófot, amikor Doresz feltette élete első ilyen irányú kérdését:
- Anya, mi az ott? Az egy csiga!
- Az a fütyije, Doresz.
- Mint a Danikának van fütyije. (háttérinfo: Bánkon együtt fürödtek DaniKÁval, biztos feltűnt azért neki a különbség.)
- Igen, Danikának is van.
- Nekem is van fütyim!
- Á, nem neked nincs.
- De van, kicsi fütyim van.
p.s.: A csigához meg annyit, hogy az utóbbi esős napokban elég sokat szórakozott azzal, hogy csigák szarvát fűszállal bizgette, hogy visszahúzza magát a csiga a házába. Gondolom, ez jutott eszébe a Dologról.
- Anya, mi az ott? Az egy csiga!
- Az a fütyije, Doresz.
- Mint a Danikának van fütyije. (háttérinfo: Bánkon együtt fürödtek DaniKÁval, biztos feltűnt azért neki a különbség.)
- Igen, Danikának is van.
- Nekem is van fütyim!
- Á, nem neked nincs.
- De van, kicsi fütyim van.
p.s.: A csigához meg annyit, hogy az utóbbi esős napokban elég sokat szórakozott azzal, hogy csigák szarvát fűszállal bizgette, hogy visszahúzza magát a csiga a házába. Gondolom, ez jutott eszébe a Dologról.
2008. július 11., péntek
szósz
Kristóf előszeretettel keni szét az arcán a tejpépet, most is maradt egy kis folt, amit nem vettem észre. Erre Doresz: "Kicsit szószos ott. Hát lebukta és szószos lett."
büntetés
Az úgy volt, hogy Doresz ugrált a Kristóf kiságyában, úgyhogy eltört az ágyrács. Először egyáltalán nem volt biztos, hogy meg lehet csinálni, Kristóf meg pillanatnyilag abban a korban van, hogy kiságy nélkül nem működik az életünk, helyesebben veszélybe került az övé. Sehol sem lehet magára hagyni egyetlen percre sem, mert aztán ott terem a padlón, odagurul ugyanis. Villámsebességgel.
Szóval kétségbe voltam esve, és persze mérges is voltam, naná. Mondtam is Doresznak, nincs más megoldás, az ő kiságya lesz a Kristófé, ő meg alszik a földön. Aztán tettem annyi engedményt, hogy nem a földön, hanem a Kristóf matracán. Erre ő: "Kristóf még kicsi, nem kell neki matrica."
Emelje fel a kezét, aki a helyemben nem röhögte volna el a nevelési célú hegyibeszédet.
Szóval kétségbe voltam esve, és persze mérges is voltam, naná. Mondtam is Doresznak, nincs más megoldás, az ő kiságya lesz a Kristófé, ő meg alszik a földön. Aztán tettem annyi engedményt, hogy nem a földön, hanem a Kristóf matracán. Erre ő: "Kristóf még kicsi, nem kell neki matrica."
Emelje fel a kezét, aki a helyemben nem röhögte volna el a nevelési célú hegyibeszédet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
