Tudni kell, hogy Doresz következetesen keveri a fehér és a fekete szavakat. Így aztán el lehet képzelni azt a vicces helyzetet, amikor az utcán szembejött velünk egy fekete nő.
"Anya, nézd, ott jön a fehér néni!"

Az illető vagy nem tudott magyarul, vagy jó volt a humora, mert szerencsére nem sértődött meg.

Számomra az anyaságban az egyik legnehezebb áldozathozatalt az jelenti, hogy nem aludhatok nyitott ablaknál nyáron, illetve nappal is csak szigorúan a szellőztetés ideje alatt lehet nyitva az ablak, amikor mindkét szememmel kizárólag azt tartom szemmel, kimászik-e Doresz a párkányra. Arra azonban nem vagyok felkészülve, mi a teendő akkor, ha felmászik a fűtőtest tetejére, feláll, és egy óvatlan pillanatban megpróbálja egyedül kinyitni az ablakot. Mivel ennél nagyobb kunsztokra is képes volt már, lassan az az érzésem, biztonságosabb lesz beszögelni az ablakokat vagy egyszerűen elmenni otthonról, addig is megúsztuk az ablakon kiesést.

És tudja!

Egyik este Doresz ellentmondást nem tűrő hangon kést kért, majd fogta a mogyoróvajas üveget meg a kenyeret, és megkente teljesen egyedül a kenyerét. "Mint az odobások." Pedig ilyet igazán nem vártunk el tőle.

Epret eszünk

Megmostam egy csomó epret, teszem a tányérjába egyenként és vágom négy darabra. Egyszer csak megszólal: - Köszönöm, ennyi elég lesz.
Csodálkozom, mert nagyon szereti az epret, gyanús, hogy egyébként többet szokott enni, úgyhogy megkérdeztem:
- És ez kéred még?
-Igen! - majd azonnal folytatja -Köszönöm, nem kérek többet.
- És ezt?
- Igen. Köszönöm, ez már elég lesz.
- És ezt?
- Aha. Köszönöm, többet nem kérek már.

És ez így ment tovább, amíg csak meg nem ette az adagját. Úgy tűnik, mostanában gyakorolja az udvariassági formulák közül az összetettebbeket, amiket boltban, étteremben, egyéb helyeken hall.

Ez jó zene. Inkább ugrálok a zenén.

"Véletlenül kicsit ideges volt a Doresz."

Van egy olyan epizód a Dörmögő Dömötörben, hogy a macik fociznak. A Kukori és Kotkodában meg a méhek és a darazsak meccse zajlik. Nem is csoda, hogy így a meccs szó és a mese szó valahol egymáshoz közel tárolódik az agyában.

- Akkor most megnézzük a focimesét!

- Anya, gyere légy szíves! (közben egy imbuszkulccsal a szobájának a zárjában matat, kisszéken áll)
- Mit csinálsz?
- Megjavítom az ajtót.
- Mi a baja?
- Semmi baj!

- Anya, gyere légy szíves! Rajzoltam egy nagy utat. Elmennek az emberek.
- És hová mennek?
- Hát... kocsizni meg sütizni.

Háttérinfo, hogy ezt az egyik hoszzú hétvégés utazásunk utáni reggel mondta. Azon a hétvégén az átlagosnál jóval többet voltuk sütizni.

Tehát itt folytatódik a nagy Doresz-sztori!