Az esős idő örömére előkerestem Doresz gumicsizmáját, és ma már abban mentünk délelőtt sétálni. Persze először rendes gyerek módjára szorgosan kerülte a pocsolyákat, aztán mondtam neki, hogy nyugodtan belemehet, azért van a gumicsizma. Mondhatom, hülyén nézett rám. Kábé az volt az arcára írva, hogy "ez itten most hülyét akar csinálni belőlem avagy provokál?" Aztán ahogy megerősítettem, hogy tényleg, nem számít rosszaságnak a pocsolyábagázolás, elkezdte kipróbálgatni. Először csak a kicsi tócsák szélébe lépett, aztán már a közepükbe is, és csak vagy a 10. pici pocsolya után mert kipróbálni egy igazi hatalmasat.
Most már csak arra vagyok kíváncsi, vajon hogy reagál majd, ha legközelebb normál cipőben sétálunk és pocsolyát lát.

Leöntötte magát ivás közben.
- "Anya, cseréld ki a pizsimet, átázott a bundám!"

Nem, nem azért küzdöttem a röhögéssel az esküvőn, mert neveletlen vagyok vagy mert nem éreztem át a pillanat nagyszerű voltát, hanem mert az ének sorai közötti szünetben a mellettem ülő szájából a következőt hallottam: nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet elpakott. (sic!)

apró tévedés

Kristóf hallhatóan szörcsögött, Doresz hozta neki a zsebkendőt, és mondta:Fújd ki a kutyaszart!
... vagyis a cicakakát!