telefon

Sokszor előfordul, hogy a telefonnal úgy játszik, ahogy tőlünk látta: fényképez vele, közben instruál is, hogy hova nézzek, aztán megelégedéssel nyugtázza, hogy ez jó kép lett, meg is mutatja nekem. De hogy be is mutatkozik, az viszonylag új. Azt mondja: "Dávid Adél vagyok." Tegnap még ki is bővítette: "Sajnos Dávid Adél vagyok. Nagyon vagyok. Hatvan fénykép."

büntetés

Doresz mostanában enyhén szólva nehezen vehető rá a délutáni alvásra, rosszabb esetben egyáltalán nem. Mindenféle engedményeket teszek, pl. nem kell ágyon feküdni, lehet az összetolt ülőpárnákon is, nem muszáj aludni, lehet képeskönyvet nézegetni, stb. De azért vannak kikötések, mondjuk nem szabad az ágyneműt a földre lehúzni. Miután ma már másodszorra szegte meg ezt a szabályt, meg már délelőtt is volt néhány hülyesége, azt mondtam: - Doresz, ma és holnap nem kaphatsz fagyit, ne is gondolj rá.
Ezután megszoptattam Kristófot, ő meg szépen ült az etetőszékében, szerintem azt gondolta, hogy ezzel a jó viselkedéssel felülírta a délelőtti rosszalkodást, így aztán megkérdezte: - Anya, ugye most már gondolhatok a fagyira?

Na igen, gondolni, azt szabad.

(Előzmény: Pár napja teljesen érintetlenül hagyja a kakaóját reggel is, délután is, úgyhogy megbeszéltük tegnap, hogy nem muszáj kakaózni.)

- Anya, csinálj nekem kakaót!
- De hát minek, Doresz?
- Hát a Doresznak!

kis blogger

Anya, gyere, nézd meg mit írtam a bogodba!

(még szerencse, hogy a jelszómat nem tudja, különben...)

Az a kérdés, hogy... szerintem mazsola... így - mondja a telefonba, amit fél kézzel tart, a másikkal meg rajzolgat, gondolom egy mazsolát.