szürreál

Dani: Te, ez a Doresz olyan régen csendben van, vajon mi a fenét csinál?

(Bemegyek a szobájába, közben elképzelem a telefestett falat, apró darabokra tépett könyveket, Rózsabimbót haj nélkül, majd...)

Én: Nem fogod elhinni. Bibliát olvas.

(Na jó, nézeget. De akkor is.)

hajmosás

A hajmosás alapesetben nem az a hatalmas dolog, amiről posztolni kell, Doresz esetében azonban igenis egyike a legnagyobbaknak. Mert eddig csak ordítva. Meg sikoltozva. Meg ellenkezve. És mert így, ezért csak nagyritkán.
Egy ideje azonban maga kezdte el a saját fejét locsolgatni fürdés közben, szigorúan úgy, hogy más nem nyúlhat hozzá. Eleinte csak elől, aztán egyre hátrébb merészkedett, ma pedig már az egész feje vizes lett. Samponról meg fejmasszázsról még ugye nem beszélünk, csak vizezésről, de azért mégis az a legnagyobb vívmány.
Ezt a részben vagy egészben bevizezett fejet aztán nem volt szabad törülközővel illetni, se hajszárítót közelíteni hozzá. Ez mondjuk mostanáig nem is aggasztott, elég meleg volt, de ma úgy gondoltam, ideje lenne ránevelni, hogy ami vizes, azt megszárítjuk - így vagy úgy. Úgyhogy bevetettem a maharadzsatrükköt. Meggyőztem, hogy a turbán, az egy nagyszerű dolog, amit mindenki visel, aki számít. Demonstráltam. Aztán ő is akart. Így most turbánban rohangál. A fényképezőgépben meg minden elem ki van fulladva, úgyhogy jellemzően verbális marad a blog.