2010. február 19., péntek

A sok mesehallgatás is megárt

"Gyere velem kakilni, különben halál fia vagy!"

2010. január 17., vasárnap

főzős szürreál

Anya, hoztam neked csípős epres kenyeret.
Köszi.
És tudod miért csípős? Mert raktam bele fullánkot.

2010. január 16., szombat

baleseti szürreál

- Mi történt, Doresz?
- Leestem az asztalról.
- De az asztalra nem szabad felmászni. Megmutatod hol fáj?
- Nem. Mindenesetre ne pusziljátok meg, mert a fájós lábak bottal szoktak járni.

(Azóta bottal jár.)

2009. december 31., csütörtök

Ilyen szavakat használ

"Anya, az oviban barokk malacnak csúfolnak!"

"Nézd csak, Kristóf, ez egy klasszikus ház."

2009. december 20., vasárnap

Arcfestés, az új kedvenc

Itt oroszlán.



Itt pedig pillangó.

2009. december 19., szombat

Visszatérve a hagyományokhoz - Négyéves szülinapi poszt

Pár nap ide vagy oda, jöjjön a négyéveskori mit tud már poszt.

- Már most ígéretes a kézügyessége, és kedve is van mindenféle ragasztós-varrós tevékenységhez. Idén is hímzett kartonpapírra karácsonyi ajándéknak, de hasonlóan föl-le öltésekkel dolgozik teljesen egyedül és saját ötlet alapján úgy, hogy horgolt takaró lukaiba a fűzőcskés cipőfűzőt dugdossa be. Szintén hosszasan - kábé fél órára - lefoglalja az is, hogy papírgyűrűket ragaszt össze füzérbe. Ez most a kedvenc elfoglaltsága. A rajzolás viszont korántsem annyira nagy kedvence, mint régen. Vnnak új formák, persze, de valahogy most nem olyan átütő, mint két éve, amikor jóval korosztálya előtt járt rajzban. Az oviban viszont sokat ragasztanak, a falevelekből ragasztott kislány például nagyon jól sikerült.

- Az év újdonsága kétségkívül az ovi. Az óvónők folyton áradoznak, hogy mennyire ügyes: a nagycsoportosok számolásfoglalkozásaira be-benéz, és állítólag meg is tudja oldani a feladatokat. Otthon is sokat számol, még Kristófot is megtanította pár dologra. Érdeklik a betűk, "gyakorol", másolja mi betűinket, azt játssza, hogy iskolás és leckét ír. Szintén szokott olyat játszani, hogy ő a tanárnéni vagy az óvónéni. Tornaórát és hittant vezényel le, éneket tanít a "gyerekeknek". Énekelni egyre jobban szeret, és az oviban tanultak nagyon gyorsan ragadnak rá - igaz, néha viccesen félreértett szövegekkel. Ilyenkor semmi esély, hogy meggyőzzem a helyes szövegről. Szépen improvizál is, a múltkoriban alig akartam elhinni, épp rossz kedve volt, gyakorlatilag egy olyan siratóéneket improvizált, mint amit egy csángó felvételen hallottam évekkel ezelőtt. A dallam, a szöveg, minden tökéletes volt. tudtommal sosem hallott ilyen zenét, tehát ez belőle jött. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy 15 percig biztos tartott ez az improvizálása, de az is lehet, hogy tovább. Próbáltam láthatatlanná válni a szobában, nehogy megzavarjam, annyira szép volt.
Hasonló volt az oviban, ahol Márton napi köszöntéskor - Marci az egyik legjobb barátja - szintén improvizált. Az óvónők szerint az összes akkoriban tanult éneket beleszőtte.

- Az oviban vannak délutáni különórák: hittan, torna, tánc. Eddig mindegyikre járt, hiszen az óvoda adottságai miatt - nincs udvar, csak játszótérre járnak délelőtt - minden mozgási lehetőséget meg akartunk ragadni. Ő is örült, hogy járhat. Aztán pár hete elkezdte mondani, hogy nem akar tornás lenni. Nem tudom, mi lehet emögött, mindenesetre az óvónők által tartott délelőtti torna ellen nincs kifogása, a délutánit viszont - ezt nem az óvónő tartja - nem akarja, így januártól oda már nem fog járni.
A tánc tetszik neki, főleg, mert igazi citera is van, és nagyon szép népdalokat tanulnak, meg állítólag a mozgása is ügyes. Viszont a tánctanár babát vár, és szerintem sajnos már nem sokáig fogja tartani az órákat.
A hittanon tanultakat csak úgy szívja magába. Egy hét ovi után már tudott vagy 4-5 imát, és nem kevés fura helyzetet teremtve a metrón és egyéb nyilvános helyeken is gyakorolni akarta ezeket. Nyilván a szövegek nagy részét még nem érti, de a keresztény zsargon máris a kisujjában van - majd meglátjuk, mi lesz ebből. Az ilyen gyerekeket a legnehezebb aztán lekötni hittanon, mert már mindenről azt hiszik, hogy tudják.

- Amennyire az ovi kedvence, itthon annyira nehéz vele, itt engedi ki a fáradt gőzt. Alkudozások mennek egész nap, ami általában úgy ér véget, hogy az alku rám eső részét teljesítem, ő pedig meg van sértve, hogy neki is teljesíteni kéne az ő részét, így aztán végül csak sírás meg kiabálás a dolgok vége legtöbbször. Nem segíti a helyzetek pozitív kicsengését az sem, hogy épp a reggelt és z estét töltjük együtt, tehát azokat a napszakokat, amikor sietni kell és az esti rutint kell végigcsinálni.

- Mostanában jóval többet akar dvd-t nézni, mint azt én szeretném. Ennek egy része szükségszerűség (villanypásztor), viszont sokszor olyankor sem akarja abbahagyni, amikor én már ráérnék és valamilyen közös programot javasolnék.

- A beszédfejlődésnek most az a vicces időszaka van, amikor nagyon sok új szót hall, és ezeket megpróbálja használni is. Persze nem mindig megfelelő értelemben, ami elég vicces helyzeteket eredményez. Főleg az érzelemkifejező szavak jelentésével még nincs tisztában, pl. rendszeresen mondja, hogy "neki vagyok keseredve", amikor igen kiváló a hangulata, és más effélék. A másik, ami még előfordul, hogy - gondolom látva, hogy mennyiféle szó van - időnként új szavakat alkot. Ma például azzal jött oda hozzám, hogy "Apa megürített és én is őt". Ami annyit jelent, hogy megharagudtak egymásra. Különösen problémás helyzeteket tud hozni, amikor felszólít engem valamire, de az ige, amit csinálnom kéne, csak az ő szótárában létezik. Így aztán, ha fejreállok, se tudok a kedvére tenni, amiből egyenesen következik egy hisztiroham. (Ez a megüresített egy olyan szó, amiben legalább fel lehet fedezni egy létező szót, de olyan is előfordul, hogy egy tetszőleges hangsort nevez ki szónak és nyelvtanilag helyesen képez belőle mindenféle szófajt mindenféle esetben, számban, személyben.)

- Általában elég önálló lett - már ha épp akar. Öltözni is, ruhákat kiválasztani, teríteni, edényt leszedni szívesen szokott egyedül. Még a külalakot utána el kell igazítani, mindenesetre a szándék megvan, és az előzmények után már ez is nagy szó.

- A hajcsatok, nyakláncok, hosszú ruhák elbűvölik, az óvodában állítólag egész nap ezekkel a szépészeti holmikkal játszik, menyasszonyi ruhába bújik, és hamarosan menyasszony akar lenni, mert annak szép virágja van, és még a hajában is. Egyébként másban is eléggé előrerohan: általában van baba a pocakjában, néha több is, és összesen öt lesz, azt mondta.

- A család fogalmát amúgy is elég szabadon értelmezi: Kristófot el akarja ajándékozni valakinek, ő meg a Bálesz testvére akar lenni, mivel a Bálesz anyukája sokkal szebb, mint én. (Tényleg) Már meg is beszélték Bálesszal, úgyhogy mindez csak idő kérdése.

- Nincs előtte semmi akadály. Sokszor mondjuk azt, hogy ez vagy az csak akkor lehetséges, ha majd kertes házban fogunk lakni. Erre ő fogja a szobanövényeket, és leteszi az igluja mellé, hogy akkor neki már van kertes háza, és szépen kertészkedik (ecsettel simogatja a növények leveleit).

- Kristóffal egyébként elég jól megvannak, normális testvérként viselkednek, azaz időnként jól összeverik egymást (kölcsönösen), máskor meg kézenfogva korzóznak a lakásban. És láthatólag hiányoznak egymásnak, ha épp az egyik nincs jelen vagy alszik. Doresz egyébként nagylelkű is volt nemrég: mivel Kristóf a régi etetőszékét kinőtte, Doresz átengedte neki a saját magas székét, ő pedig már felnőttszéken ül az asztalnál.

2009. december 18., péntek

Gyerekkereskedelem

- Anya, a testvéremet úgy fogják hívni, hogy Tomi.
- Doresz, neked valószínűleg nem lesz több testvéred.
- De én megígértem Noéminak, hogy adok neki egyet, mert a Noémi anyukája azt mondta, hogy Noéminek nem lesz testvére, és én akarok neki adni.