Végre

Doresz eléggé későn kezdett érdeklődni a könyvek iránt, majd egy éves volt, amikor egyáltalán belenézett egybe, és még akkor jó sok idő eltelt odáig, hogy figyelni is tudjon annyi ideig egy lapra, amíg elolvasom a rajta lévő két mondatot. Néhány napja viszont már komoly meséket olvasunk, olyan könyvekből, amelyekben egy lapon sok-sok mondat van, néha nincs egyetlen kép sem, vagy csak egy picike. Ezekre is figyel, látszik, hogy meg is jegyzi a történetet, mert később visszautal rá. Tegnap és tegnapelőtt például a Gulliver Liliputban-ból olvastunk fel kábé 10-10 oldalt. Igaz, voltak duplaoldalas képek is, ezeket mindig jó hosszan meg kellett nézegetni, de a sztori is tetszett neki. Olyannyira, hogy lefekvés előtt még egyszer végignézte az egész könyvet, végigkérdezte, hogy kik vannak a képeken - nem kis teljesítmény volt kreatívnak lenni, és nem minden figurára rávágni, hogy egy törpe -, aztán ő is végigmondta. Megjegyezve persze, hogy melyik képen melyik testrész nem látszik Gulliverből - hiszen nem fért rá a lapra. Az különösen tetszett neki, hogy Gullivert beviszik egy templomba - mondjuk lekötözve, ezt kicsit aggályosnak tartom a vallási nevelés tekintetében, de ez már más téma. Merthogy templomban már ő is volt. Néha kéri is egyébként, hogy templomba szeretne menni, "mert ott énekelnek" és mert "ott vannak lépcsők". Ma pedig, amikor leszálltunk az 5-ös buszról a Március 15. téren, a sarkon álló nagy díszes vaskapus házra azonnal rámutatott, hogy "oda vitték be Gullivert". Naná, valami nagyon nagy kapu kellett, hogy beférjen, ha egyszer még a könyv lapjára se fér be az egész.
És hogy még egy kicsit fényezzem a lányt, elmesélem, hogy ma Kristófnak a járókában mesét olvasott. Azt a kis textílkönyvet, ami kifejezetten babáknak való, és minden lapon csak egy kép van, autó, virág, ház, cica, rendesen kiolvasta. Ilyeneket mondott, hogy "Itt a cica, beszáll az autóba, mert messze lakik." Nem jegyeztem meg az egészet, de igazi kis történetet rittyentett. Kijött belőle az írói véna. (Azt a telefont amúgy, amit írói vénával reklámoznak, találóan elnevezte újságtelefonnak. Hogy mennyit szórakoztatjuk a BKV utazóközönségét az ilyen sziporkákkal!)

ps: a cím pedig azért végre, mert el se tudom mondani, mennyire vártam ennek a mesélős korszaknak a kezdetét!