szövegek a Mikulásról

"De furán néz ki!"
"Milyen szép a szakálla!"
"Minden Mikulás ad nekem valamit. Az egyik csokit, az egyik cukrot." (azt, hogy egyik - másik, még nem tudja. Vagy egyik-egyik, vagy másik-másik.)
"Nagyon kedves a Mikulás, szeretem."
"Apa, láttunk olyan Mikulást, ami bácsi volt."

Kimentünk ma a piacra, előre mondtam neki, hogy lehet, hogy látni fogjuk a Mikulást, mert ilyenkor kinn járkál az utcán. De azért felkészítettem, hogy nem biztos, de próbáljuk meg. Mondta is közben: Megyünk, megnézzük a Mikulást, ha van."
A piacon aztán tényleg ott sétálgatott, először messziről láttuk, aztán egyszercsak ott volt teljes életnagyságban. Doresz arcán egyszerre volt döbbenet és öröm, és amikor a Mikulás köszönt neki, odajött, és még csokimikulást is adott neki, akkor alig jutott szóhoz. Hozzáteszem, elég lehasznált jelmezben volt az úriember, de Doresznak maga volt a csoda, úgyhogy nagy áhítattal hangzott el a szakálldicsérő mondat a szájából.
Este az Andrássy úton is láttuk a Mikulást, ő még azt is megkérdezte, jó volt-e Doresz. Mire ő: "Igen, kölcsönadtam Kristófnak a porszívót." Nagy dolog, ez tény, mert igen el volt bűvölve a születésnapi ajándékától. A jószívűség jutalma két szaloncukor volt. Hiába, nagyon kedves bácsi ez a Mikulás.

ádventi naptár

A karácsonyi angyal egyelőre még egy kivételével csak édességet hozott. Tegnap például (öt darab) smartiest, amit Doresz még sosem látott, kóstolt korábban. Úgyhogy amikor megkapta, nagyon örült, hogy milyen szép gyöngyök, meg is állapította, hogy "azért mert nem hoztuk a régit" (ez arra vonatkozik, hogy a költözés óta még nem látta a kék gyöngyeit, nem véletlenül, mert védem Kristófot meg magam.) Kellett egy ideig erősködnöm - amikor már kezdett lepattogzani a máz, és féltem, hogy mégsem csak a szájban olvad -, hogy egye csak meg nyugodtan, ez csoki. Nagyon óvatosan harapdálta, nem is merte elharapni, szerintem azt hitte, csak hülyítem. Vicces volt, mindenesetre.
Ma egészségesebbek voltunk, csokis bulátát kapott, ezúttal három szemet, szóval semmi nagy mennyiség, de számára ez is jóval több, mint amennyi édességet megszokott. Ez nagyon ízlett neki, lehet hogy be is fogom vezetni jutalomfalat gyanánt a későbbiekben. De nem is ez a lényeg, hanem ahogyan délelőtt lereagálta az egész ádventi naptár dolgot:
- Anya, az angyal olyan kedves, szeretem a karácsonyi angyalt.

állattan

- Leöntöttem magam.
- És hogy csináltad?
- Hát, úgy ittam, mint az állatok.
- Miért, az állatok hogy isznak?
- Hát így. (Felemeli magasra a poharat két kézzel és imitálja, hogy fentről önti bele a szájába) Felemelik a kezüket és magasról öntik.
- De hát az állatoknak nincs is kezük, csak négy lábuk.

Ezen a ponton leblokkol, szeme elkerekedik, úgy néz rám, mintha valami hihetetlen butaságot mondtam volna, fél perc csend.

- De anya, én láttam olyan mackót, aminek volt keze.

mű

Elkezdődött a tél, amúgy is betegek vagyunk, kinek van kedve kimenni ilyenkor, úgyhogy kénytelen vagyok benti elfoglaltságokat kitalálni. Tegnap eszembe jutott hogy oviban csináltunk olyat, hogy egy papír előre ki volt lyuggatva, nekünk meg ki kellett hímezni le-föl öltögetve. Gondoltam, kipróbáljuk, hátha már Doresz is tudja - bár őszintén szólva nem hittem komolyan, végülis még csak pénteken lesz három éves, szóval még csak korkedvezményes ovis. De ment, és nagyon élvezte. Egyébként már jó ideje rágja a fülemet, hogy varrni akar - ez a hímzést és a horgolást is jelenti az ő nyelvén -, eddig mindig elhessegettem, hogy majd később, ha nagyobb lesz. Hát jó, a horgolás tényleg várhat még kicsit, de a hímzésnek eljött az ideje. Színváltós cérnát kapott, mert az szép. Annyit kellett segíteni, hogy mindig mondtam, melyik lyuk következik.
Ez a darab tegnap készült, ma még kettő másikat is csinált. Javasoltam, hogy adjuk oda a nagyiknak karácsonyra, de azt mondta, hogy ezeket ő szeretné megtartani, az egyiket fel is akasztotta az ádventi kalendáriuma mellé.
(A fotó rossz, de ebben a sötét időben alig van pár lámpafénymentes óra a lakásban, elnézést. A fényes folt meg arról árulkodik, hogy egyelőre folyik a lányzó orra.)

drukkol

Látod, anya, meg tudtad csinálni, te már nagy vagy. Csodálatos!