Párbeszéd bilin

- Különben megesz az elefánt.
- Micsoda? Mikor esz meg az elefánt?
- Hát hátul a bilin.

Ja, akkor már érthető, miért nem akar ráülni a bilire.
Ezek után már az se csoda, hogy úgy sikerült mégis meggyőzni, hogy üljön rá, hogy megígértem, a bili elején található viziló megvédi a hátul lévő elefánttól.

így már más

Van pár ének, amit sosem tanítanék meg Doresznak, ha nem volna mindegyik kedves gyerekkori emlék, annyira gáz szövegük van ugyanis. Itt van például rögtön ez:

Hej, Csipkerózsa szép kislány, szép kislány, szép kislány,
Hej Csiprerózsa aluszik lágy párnán.
Hej, Csipkerózsa ébredezz, ébredezz, ébredezz,
Mert vőlegényed az úton közeleg.

Doresznak ez az egyik kedvence, pedig becsszó nem akarom úgy nevelni, hogy lágy párnákon várja, mikor közeleg már a vőlegénye. Szerencse, hogy okos a gyerek, olyat ugyanis nem énekel, aminek semmi értelme számára. A dalszöveg ominózus sora tehát így módosult:

Hej Csipkerózsa ébredezz, ébredezz, ébredezz,
Mert főleg az úton közeleg.

szósz

Kristóf előszeretettel keni szét az arcán a tejpépet, most is maradt egy kis folt, amit nem vettem észre. Erre Doresz: "Kicsit szószos ott. Hát lebukta és szószos lett."

büntetés

Az úgy volt, hogy Doresz ugrált a Kristóf kiságyában, úgyhogy eltört az ágyrács. Először egyáltalán nem volt biztos, hogy meg lehet csinálni, Kristóf meg pillanatnyilag abban a korban van, hogy kiságy nélkül nem működik az életünk, helyesebben veszélybe került az övé. Sehol sem lehet magára hagyni egyetlen percre sem, mert aztán ott terem a padlón, odagurul ugyanis. Villámsebességgel.
Szóval kétségbe voltam esve, és persze mérges is voltam, naná. Mondtam is Doresznak, nincs más megoldás, az ő kiságya lesz a Kristófé, ő meg alszik a földön. Aztán tettem annyi engedményt, hogy nem a földön, hanem a Kristóf matracán. Erre ő: "Kristóf még kicsi, nem kell neki matrica."
Emelje fel a kezét, aki a helyemben nem röhögte volna el a nevelési célú hegyibeszédet.

Szókincsfejlesztés

Vacsora közben Doresz elkezdte csapkodni Dani kezét, mire rászóltam, mire Dani közölte, hogy ez teljesen oké, szoktak ők csapkodni egymás tenyerébe. "Ide csapj a tenyérbe!" - szólt az Apák Apája, mire Doresz elkezdte ütögetni a tányérját. Mi, szűk látókörű szülők már épp elkezdtük volna leteremteni a Gyereket, hogy ne rongálja a tányért, mikor kábé egyszerre - Daninak kicsit előbb, de csak egy pillanattal - leesett, hogy Doresz csak azt csinálja, amit mondtunk neki, végülis tenyér meg tányér, az majdnem ugyanaz. (Vajon mennyire gondolhatott bennünket hülyének, hogy a tányért csapkodtatjuk vele...) Ekkor aztán röhögések közepette még megbonyolítottuk a témát, és felhívtuk a figyelmét, hogy Az A Dolog, ami a tányérján van, kenyér névre hallgat. Kenyér - tenyér - tányér. Nehéz az ilyen kis gyerekek sorsa, amikor meg kell tanulni ezeket a hasonló szavakat.

Ma séta közben Doresz rácsodálkozott egy görkoris lányra, helyesebben a görkorira. Látszott rajta, miközben nézte, hogy most próbálja beilleszteni a világképébe, hogy vannak gyerekek, akiknek láb helyett ilyen kerekes izé van alul, és hogy ez nem könnyű feladat. Mármint a beillesztés. Meg is kérdezte, mi az. Mondom neki, görkorcsolya, és mivel a lány épp elindult, kiegészítettem még: látod, lehet vele gurulni.
"Anya, vegyünk nekem is gurulnit!"

Megjavították a járdát a házunkhoz vezető úton, Doresz viszont még mindig leszáll a motorról azon a részen, ahol régen nem lehetett normálisan motorral közlekedni. Mondom neki, Doresz, most már lehet motorozni, látod milyen sima a járda.
"Igen, sima lett, leépítették."
Á, nem, lebetonozták.
"Letonozták."
Betonozták, sőt, leaszfaltozták.
"Sőtleasztalozták."
Ennyiben maradtunk.

Rokonság

Doresz mostanában élénken érdeklődik a rokonság iránt. Már nem a személyek, hanem elsősorban a relációk érdeklik. Ilyeneket szokott mondani, mint pl. "Dani apukája az anya apukája" Pedig igazából azt akarja mondani, hogy Dani apukája az anya tesója. Vagy "Nagypapa az Anya apukája". Illetve "Anya az én anyukám". Azt is számon tartja, hogy "Daninak is lesz tesója."

Mostanában még az is változott, hogy eddig Anya és Apa volt a megszólításunk, most a szállodában viszont átállt az Apura és az Anyura, ezt üvölti utánunk mindig, amikor egyikünk eltűnik, hogy hozzon valamit a svédasztalról.

Két gyerek a nagyszüleivel jött nyaralni, Doresz csodálkozva meg is kérdezte a kislányt az idős bácsit látva, hogy "Az a bácsi az apukád?". Persze a lány mondta, hogy a nagypapája, erre Doresz: "Nekem is van nagypapám, de nem itt van. Nagypapa a Nagyinál van."

Egerbe is átruccantunk rövid időre, én meg próbáltam beavatni a családi történelembe, elmeséltem, hogy Nagyi itt született és itt lakott, amikor gyerek volt. Látszott, hogy elgondolkodtatja a tény, hogy Nagyi is volt gyerek, és meg is jegyezte: "Én is leszek nagyi."

Doresz és a fürdőzés

Nincs két egymástól távolabb álló fogalom a földön. Még az sem segít, hogy van úszómellény, beülős úszógumi, csomó fürdőző gyerek, akik hívják-húzzák-tolják a vízbe, mi pedig próbáljuk meggyőzni észérvekkel vagy épp megmegkíséreljük magunkkal vinni a medencébe, ami egyébként a legmélyebb részen is csak derékig érne neki. Ennek ellenére semmi siker, legfeljebb a lábáztatóban hajlandó tartózkodni, abba akár bele is fekszik "úszom" felkiáltással, de leginkább csak áll és öntöz vagy dobálja nekünk a labdát. Persze azt is elkönyvelhetjük eredményként, hogy a fürdőköpenyt szereti. Pedig pont nem volt a méretében, úgyhogy extra program úgy megkötni, hogy ne lépjen rá minden lépésnél.

Talán jövőre, amikor már Kristóf is mehet vízbe...