játékok

Tündért választ magának a WAMP-on


Királynőnek öltözik (a rózsás ruha is a jelmez része) és vendégeket várva megterít




Cserepes virágot ültet

A felséges királynő és a tévé

Tegnap esti játékrendezés közben kincsre bukkantunk, egy piros gézkendőre. Doresz rögtön föl is vette magára mint palástot. Kicsit később hívott, mondván megterített nekem (játékból). Mialatt ettem (játékból), közölte, nézhetek tévét is. Mondtam neki, hogy én nem szeretek tévét nézni. Erre ő: - Pedig a felséges királynő megengedi.

Betlehem

Egy ideje - és jóval karácsony után kezdte - Doresz Jézusosat játszik. Ezt a képet akkor készítettem, amikor úgy hívott be a szobába, hogy "Anya, gyertek el Betlehembe."

Azt hiszem, idén még kihagyom a húsvéti történet ismertetését. Nem venném a szívemre, ha két hónap múlva keresztrefeszítésest játszanának.

Rajzol és épít

Mostanában újra sokat rajzol. A legutóbbi baba-mama klubon pedig, ahol kivételesen tücsökzenés foglalkozás is volt, temperával is próbálkozott. Jellemzően magát rajzolja - ezzel a témával egy teljes A3-as lapot is ki lehet tölteni, úgyhogy szerintem önbizalommal nincs gond - illetve a családot. Időnként rajzol szomorú csigát - azért szomorú, mert az anyukája nem engedte meg, hogy filctollal rajzoljon -, aztán ha megkérdezem, hogy miért szomorú, akkor rögtön mellé egy vidám csigát is. Van még nagy eső gombával, fatörzs, lufik, mindenféle állatok, nap. További kedvelt témái a sapkák, sálak és szívek hosszú köténnyel (azaz hosszú megkötővel, azaz szalaggal, amire fel lehet akasztani). Úgy látszik, a kézimunkás tevékenységeim nagyon vonzzák. ez egyébként abból is látszik, hogy legóból mostanában már nemcsak házat épít, ahogy eddig szokta, hanem legutóbb varrógépet is. És hasonlított.

orvosos

Mostanában az egyik kedvenc játéka az orvosos. Na nem az, hogy ő mint orvos megvizsgálja a babákat, hanem hogy orvoshoz akarja vinni őket. Ilyen szövegekkel: "Ó, a szüleim betegek, megfogtak egy bacilust." (azaz elkaptak) Le is fekteti szépen két babáját (mindkettő lány, persze), külön takarót kap mindkettő, de azért egymás mellett, és ápolgatja őket. "sok teát kell inniuk, hogy meggyógyuljanak" (Ezt az okos szöveget is az Anna és Petiből szedte)

Egyébként mindene fáj: a hasa, ha sokat evett, a lába, mert már öreg és csak bottal tud járni, a feje, a foga - és persze meg fogja engedni a doktor bácsinak, hogy kivegye a fájó fogat (Ez az Egyszer volt, hol nem volt az ember-ből van) . És persze a keze is, mert beütötte, és ezért be kell ragasztani a macissal. (ragtapasszal, ami háztartásunk első számú szükséglete mostanában, minden napra kell minimum egy.)

Hát így állunk, fő az egészség!

Névadás

Ma elővette egyik régi babáját, és közölte:

Ennek az a neve, hogy Csan-Csin.

(Ami annyit tesz: "egy borús reggelen lótuszvirágot hajított a tóba egy csalódott szerelmes." Csak ha valaki nem tudna kínaiul...)

blaszfémia, avagy a vallási nevelés csődje

Hiába követtem el mindent, hogy a gyerek ne hallja karácsony kapcsán a "Jézuska" szót - miért is kéne becézni, ha egyszer őt sem hívjuk Doreszkának, és nekem is feláll a szőr a hátamon az Adélkázástól. Sajnos az egyéb rokonoktól csak megtanulta, hogy az ott a jászolban nem a kis Jézus, hanem Jézuska. Napokkal ezelőtt az egyik csecsemőbabáját kinevezte Jézuskának, bepólyálja, beteszi a jászolba (műanyag dobozt nevezett ki jászolnak). Ma pedig ezzel nyitotta a napot:
- Anya, nézd csak milyen szép pizsamája van a Jézuskának, jaj, be kell pelenkázni, mert nagyon szaros!

Én innentől levttem a kezem a gyerek vallási neveléséről, ha úgyis csak az a hülyeség ragad rá, amit garantáltan nem otthon hallott.

Közkívánatra

Megmutatjuk Doresz karácsonyi ajándékát, ezt a minden igényt kielégítő babakonyhát. Amint láthatjuk, Kristóf is szívesen segédkezik a főzésben. Épp banánturmix készül a működő botmixerrel, a bal alsó sarokban pedig egy szintén működő (bekapcsolás után pár másodperccel a kenyeret kilövő) kenyérpirító figyel. A lepel körülötte nem tartozék, csak azzal volt letakarva a teljesen csomagolhatatlan formájú ajándék.
Eleinte izgultam, hogy vajon nem fogja-e túlságosan behatárolni a fantáziáját ez az igazihoz hasonlító konyha, de amikor közölte, hogy ez a Rózsabimbó etetőszéke, és a főzőlapra tette a babát, majd az egész cuccot odavitte az étkezőasztalhoz, akkor megnyugodtam, akik kreatív, az mindig az. Nagyon örült egyébként, oda is vitte a kisszékét a karácsonyfához, felmászott, és az egyik angyaldísznek többször is megköszönte a babakonyháját.

Miért is halódik ez a blog?

Nemcsak azért, mert karácsony táján nem voltunk itthon, és nem volt rá időm. Nemcsak azért, mert elég vacakul fényképezek. (Ez változni fog idén, szilárd elhatározásom, hogy idén megtanulok normális képeket készíteni, bármilyen is a fényképezőgépünk. Amennyiben valaki tud irodalmat ajánlani ehhez a nemes szándékhoz, nagyon meg fogom köszönni.) Legfőképp azért, mert Doresz mostanában már egy folyamatosan bekapcsolt diktafont igényelne. Olyan szövegei vannak, hogy leesek a székről. Nagyon felnőttes, látszik persze, hogy olyan félmondatokat fűz össze szöveggé, amelyeket tőlünk is hallott. Néha értelmesen, néha értelmetlenül vicces a végeredmény, mindenesetre semmiképp sem érdekes másképp, mint szó szerint idézve, épp ez adná a dolog báját. Szóval ha nem tudom az elhangzást követő öt percen belül leírni, akkor inkább sehogy sem teszem. Kár, mert rettentő vicces egyébként.

Karácsonyi fotók és sztorik jönnek még. Az a tény, hogy a családban két számítógép van, kicsit bonyolítja a helyzetet, sose tudom, mit hova mentett valaki, úgy tűnik, a karácsonyi cuccok pont a másikon vannak.

Egyébként ha a puszta tényeket nézem: ma amíg hajat mostam, Doresz megkaparintott egy igazi felnőtteknek való ollót, és felszabdalta az egyik kifestős könyvét. Mint mondta "Azért, hogy lehessen belőle kirakó." Ilyenkor mindig ingadozom, hogy megdicsérjem, mert szépen vágott és mert nem a tabunak számító könyveket vágta, vagy jól irgumburgumozzak egyet, mert mi van, ha ezután a könyvekből is kirakót akar csinálni. Aztán győzött a büszkeség, inkább megdicsértem. Mondjuk emellett is tudja, hogy nem jó, amit csinál, ugyanis rögtön el is küldött, hogy egyedül akar játszani. Ilyen pedig általában akkor fordul elő, amikor rosszalkodást fontolgat.

torta gyertyákkal

közlekedés

Rakosgatja a kavicsokat az asztalon: - Ez a Moszkva tér. Ez a végállomás.

Babázik. - Ez a Széna tér, itt leszállunk.

Az természetes, hogy ahogyan nőnek a babák, egyre ügyesednek, megtanulnak járni, beszélni. Így aztán jogos a kérdés: "És Rózsabimbó mikor fog majd beszélni?"

Egyelőre csak annyit mondtam, hogy nagyon sokat kell foglalkozni vele, és akkor talán.

régi kép, de aranyos

A baba is hordozókendőben utazik. Pont, mint Kristóf.

légycsapó

Csapkodja a földet légycsapóval.

-Mit csinálsz, Doresz?
- Töröm a földet. Nagyon törékeny, de megfoghatom!

ezt mindenki lefotózta volna a helyemben

Doresz tegnap először ugrálóvárazhatott. Kénytelen voltam engedni, hogy elősegítsem a bilire szokását. Aki előtt nem világos az összefüggés, közlöm, hogy csak a Nagyok ugrálóvárazhatnak, illetve másik oldalról meg aki Nagy, az már bilibe pisil. Az, hogy lehet valaki olyan Nagy, hogy bilibe pisil, ugyanakkor még nem ugrálóvárazhat, avagy hogy vannak olyanok, akik, na jó, WC-be pisilnek, nem bilibe, ugyanakkor nem ugrálóvárazhatnak, mert már kinőtték, Doresz számára nem elfogadható. Így aztán miután először megtagadtuk az ugrálást arra hivatkozva, hogy még kicsi hozzá, azonnal visszaállt a szőnyegrepisilésre. Ráadásul folyton erősködik, hogy én is menjek ugrálóvárazni, hiszen nekem sincs pelenkám. Hát, igen, jogos.

Én meg nem fényképeztem, eszembe sem jutott, inkább rágtam a körmöm az ugrálóvár mellett, hogy ráugrik-e valaki az új közegben elég esetlenül mozgó gyerekemre. Amúgy 10 perc után élvezte, rögtön akart mégegyszer menni. Na, majd ha kétkeresős család leszünk, repetázhat.

A vadon leánya

Doresz falusi életre született, be kell látnom. Egyik eltűnésekor a ribizlibokrok között találtam rá, amint a bokorról falatozott. Aztán elindult felém, de útközben még bekapott egy málnát. Egyébként ha kis nyugalamat akarok, csak kezébe kell nyomni egy kis tálkát, hogy szedjen ribizlit (szerinte cseresznyét), és akkor így is tesz. Ma például a gyümölcslevesbe való adagot, plusz az én ribizliadagomat ő szedte meg.
Amint lehetett, levetette a civilizáció összes béklyójkát, és szandál nélkül szaladgál egész nap, még ott is, ahol szerintem ez önkínzás. Bugyi is csak ritkán van rajta, pelenka már szinte soha, ma délután alvásra se.
A plezúrokat egy ideig még számoltam és számon tartottam, most már csak annyit tudok, hogy mindkét lábon tíz fölött van, és az imént szerzett két óriási karmoláscsoportot az oldalára és a feneke alá, amikor leesett az egyik fáról. Belátom, ebben kicsit ludas vagyok, mert tegnap gondoltam egyet, megvicceltem: felmásztam a fára, és kiabáltam neki, hogy keressen meg. Persze meglepődött, hogy ún. rendes, nem rosszalkodó anyukáját a lombok között pillantotta meg. Aztán ma valószínűleg ezen élmény hatására maga is megpróbálta megmászni a fát. Még gyakorolni kell, mindazonáltal a fertőtlenítést egész jól tűrte, miután beígértem neki egy vigaszcsokit. Persze behajtotta. (Mondjuk mikor mondtam, hogy akkor most adom a fájdalomdíjat, akkor sikított, hogy "nem, a csokit kérem!".)
Aggódó nagyszülők kedvéért jegyzem meg, a történelem hajnalán minden gyerek falusi volt, mégsem halt ki az emberiség.

Ma ezen a mondaton csodálkoztam el: "Kisfiú, kéred a buborékfújómat?"

Voltam olyan naív, hogy azt gondoltam, Doresz boldog lesz, ha megkaphatja a régi telefonomat. De nem, neki mostanában "kinyitós" kell. Gondoltam, jó, akkor beadom a derekam, és veszek egy kinyitós játéktelefont. El is mentünk egy boltba, de csak "hagyományos" volt. Meglepődtem, de különösebb megrázkódtatás és hiszti nélkül hagytuk el a boltot, hiszen "nem volt kinyitós telefon Doresznak".