Segítek neki valamiben, erre ő:
- Köszönöm, hogy segítettél... (kis szünet)... levetni békaruhámat!
2008. június 6., péntek
2008. június 5., csütörtök
verset írt
esernyő és kisvonat
pillangó és bicikli
ezt skandálja már vagy tíz perce. Ritmikus, meg kell hagyni.
pillangó és bicikli
ezt skandálja már vagy tíz perce. Ritmikus, meg kell hagyni.
két és fél
A "ma van a szülinapja!" felkiáltásomra Apája aggódó tekintettel, valamint azzal a mondattal válaszolt, hogy "Már megint kinek felejtettem el a szülinapját?". És persze igaza volt, ez a mai nem olyan szülinap, de azért fontos, és apropót kínál egy újabb mit tud már listához. Íme:
- az estékben van a legtöbb örömteli újdonság. Mivel nyáron elég későre szokott kihúzódni a lefekvés, esti mesével már nem húzom az időt, napközben úgyis olvasunk eleget. Viszont a szertartás kedvéért bevezettem pár hete az esti éneklést. Saját gyerekkori élményeimhez nyúltam vissza, és a "Már nyugosznak a völgyek" c. éneket - egy másik, sokkal jobb fordításban, mint az Evangélikus Énekeskönyvben található - szoktuk énekelni lefekvés előtt. Szoktuk, ez itt a kulcsszó! Először csak én énekeltem, de aztán Doresz annyira jól megtanulta, hogy most már együtt fújjuk. Kicsit mulattató persze, amikor olyan szövegrészek jönnek, amik nyilván nem érthetőek számára: "a munka véget ér" helyett ő azt mondja: "álmunk ha véget ér", és igazából nem vagyok arról se meggyőződve, hogy a "te is, ó lelkem, este a földi terhet vesd le" mondattal tud mit kezdeni, de azért nagyon tetszik neki, a folytatás, miszerint "légy könnyű, mint a lenge szél" pedig egyenesen a kedvence. Kísérletet fogok tenni, hogy felvegyem, és idecsatoljam a hangfelvételt, mert tényleg nagyon aranyos, ahogy énekel, és főleg meglepően hasonlít a dallam.
Mikor véget ért az ének, akkor - a kiságyában! - mellé fektetem a kutyusát, megsimogatom, és kölcsönösen jó éjszakát kívánunk egymásnak, aztán kimegyek a szobából. Persze, előfordulnak olyan esték, amikor még jön egy-egy utólagos vízivás vagy mégis ott kell maradni valakinek vele egy kicsit, de ez már nem jellemző. Bízom benne, hogy így is marad. Mondanom sem kell, hogy ez a vívmány is visszavezethető arra, hogy az odobások Doresz jelenlegi példaképei.
- Mozgásában valami hihetetlenül gyorsan fejlődik. Pár hete mert először fölmászni a főtéri szoborra, mostanra már rutinfeladattá vált, gyorsaságban meg már nem is próbálom utánozni. A bicikli rendes tekerését pedig tegnapelőtt, egy grillpartin sajátította el. Ekkor ült egyébként másodszorra biciklire. Érik a helyzet, hamarosan kap egy saját bringát. Igazából már csak szabadidő kérdése, hogy mikor tudjuk ezt nyélbe ütni. Az IKEÁ-s hintalószerűséget már nemcsak hintázni használja, hanem azzal is próbálkozik pár napja, hogy annak a segítségével másszon fel a pelenkázóra (miközben persze billeg). Nemcsak felmászni, hanem lemászni is sikerül neki általában. Ha pedig itt vagy bárhol máskor mégis gond lenne, akkor esik, de úgy, mint egy profi kaszkadőr, gurulva, hogy minél kevésbé üsse meg magát. Ennek köszönhető, hogy bár általában teste 30%-a sebekkel fedett, azért nagy cécót nem sokott csinálni az esésekből. Leginkább az fáj neki, ha lehorzsolódik a bőre, de hát ez a legjobb gurulvaesés közben is megtörténik.
- Szókincséről, sziporkáiról most nem írok külön, hiszen sokat olvashattatok már. De azt tudni kell, hogy a blogba csak töredéke kerül a jópofaságoknak, amikkel mostanában javítja az általános hangulatunkat.
- Segítőkészsége határtalan, főleg tisztítani szeret. Más kérdés, hogy én ezt segítségnek tartom-e, mindenesetre a legtöbb esetben megpróbálom elviselni, még ha pluszmunkát is okoz, hátha így nem veszem el a kedvét addigra, mire már technikailag is képes lesz valódi segítségre.
- Memóriában is messze előttünk jár, sokszor napokig gondolkodom, honnan szedhetett olyan szavakat, mondatokat, amiket aztán fennen hangoztat, és amiknek a jelentését én biztos nem magyaráztam el neki. Pl. egyszer csak azt mondta: "én vagyok a kislány, te vagy a főnök." Rájöttünk, hogy az "Egyszer volt az ember" c. sorozatból vehette a főnök szót. Ez a sorozat amúgy a kedvence, a Kisvakond már rég kegyvesztett lett. (Bár szerencsére mióta jó az idő, egyre ritkábban néz dvd-t.) Ugyanez a film a forrása a következőknek is: "Úgy döntöttem, hogy visszafordulunk" valamint: "Mit szólsz a legújabb találmányomhoz?" A "mester" szót sem a Bibliából ismeri...
- Imád Pesten lenni, kedvence a metró és a kombinó, otthn is gyakran emlegeti, hogy szeretne metróval utazni meg mozgólépcsőzni.
- A családtagokat, barátokat nemcsak akkor ismeri meg, ha találkoznak, hanem egyébként is emlegeti. Rendszeresen "telefonál" Rékának, a múltkor egy érettségi tablón Mártont vélte felfedezni - valóban hasonlított -. Tudja, hogy ki kivel pár, azaz ha emlegetem Andit, akkor rögtön hozzámondja Tamást is. Sőt, vlaóságos telefonbeszélegtésekre is képes már, és látszik, hogy tudja, kivel beszél, mert felemlegeti a legutóbbi találkozáskor történteket.
Egyelőre ennyi újdonság jut eszembe. Boldog kétésfelet!
- az estékben van a legtöbb örömteli újdonság. Mivel nyáron elég későre szokott kihúzódni a lefekvés, esti mesével már nem húzom az időt, napközben úgyis olvasunk eleget. Viszont a szertartás kedvéért bevezettem pár hete az esti éneklést. Saját gyerekkori élményeimhez nyúltam vissza, és a "Már nyugosznak a völgyek" c. éneket - egy másik, sokkal jobb fordításban, mint az Evangélikus Énekeskönyvben található - szoktuk énekelni lefekvés előtt. Szoktuk, ez itt a kulcsszó! Először csak én énekeltem, de aztán Doresz annyira jól megtanulta, hogy most már együtt fújjuk. Kicsit mulattató persze, amikor olyan szövegrészek jönnek, amik nyilván nem érthetőek számára: "a munka véget ér" helyett ő azt mondja: "álmunk ha véget ér", és igazából nem vagyok arról se meggyőződve, hogy a "te is, ó lelkem, este a földi terhet vesd le" mondattal tud mit kezdeni, de azért nagyon tetszik neki, a folytatás, miszerint "légy könnyű, mint a lenge szél" pedig egyenesen a kedvence. Kísérletet fogok tenni, hogy felvegyem, és idecsatoljam a hangfelvételt, mert tényleg nagyon aranyos, ahogy énekel, és főleg meglepően hasonlít a dallam.
Mikor véget ért az ének, akkor - a kiságyában! - mellé fektetem a kutyusát, megsimogatom, és kölcsönösen jó éjszakát kívánunk egymásnak, aztán kimegyek a szobából. Persze, előfordulnak olyan esték, amikor még jön egy-egy utólagos vízivás vagy mégis ott kell maradni valakinek vele egy kicsit, de ez már nem jellemző. Bízom benne, hogy így is marad. Mondanom sem kell, hogy ez a vívmány is visszavezethető arra, hogy az odobások Doresz jelenlegi példaképei.
- Mozgásában valami hihetetlenül gyorsan fejlődik. Pár hete mert először fölmászni a főtéri szoborra, mostanra már rutinfeladattá vált, gyorsaságban meg már nem is próbálom utánozni. A bicikli rendes tekerését pedig tegnapelőtt, egy grillpartin sajátította el. Ekkor ült egyébként másodszorra biciklire. Érik a helyzet, hamarosan kap egy saját bringát. Igazából már csak szabadidő kérdése, hogy mikor tudjuk ezt nyélbe ütni. Az IKEÁ-s hintalószerűséget már nemcsak hintázni használja, hanem azzal is próbálkozik pár napja, hogy annak a segítségével másszon fel a pelenkázóra (miközben persze billeg). Nemcsak felmászni, hanem lemászni is sikerül neki általában. Ha pedig itt vagy bárhol máskor mégis gond lenne, akkor esik, de úgy, mint egy profi kaszkadőr, gurulva, hogy minél kevésbé üsse meg magát. Ennek köszönhető, hogy bár általában teste 30%-a sebekkel fedett, azért nagy cécót nem sokott csinálni az esésekből. Leginkább az fáj neki, ha lehorzsolódik a bőre, de hát ez a legjobb gurulvaesés közben is megtörténik.
- Szókincséről, sziporkáiról most nem írok külön, hiszen sokat olvashattatok már. De azt tudni kell, hogy a blogba csak töredéke kerül a jópofaságoknak, amikkel mostanában javítja az általános hangulatunkat.
- Segítőkészsége határtalan, főleg tisztítani szeret. Más kérdés, hogy én ezt segítségnek tartom-e, mindenesetre a legtöbb esetben megpróbálom elviselni, még ha pluszmunkát is okoz, hátha így nem veszem el a kedvét addigra, mire már technikailag is képes lesz valódi segítségre.
- Memóriában is messze előttünk jár, sokszor napokig gondolkodom, honnan szedhetett olyan szavakat, mondatokat, amiket aztán fennen hangoztat, és amiknek a jelentését én biztos nem magyaráztam el neki. Pl. egyszer csak azt mondta: "én vagyok a kislány, te vagy a főnök." Rájöttünk, hogy az "Egyszer volt az ember" c. sorozatból vehette a főnök szót. Ez a sorozat amúgy a kedvence, a Kisvakond már rég kegyvesztett lett. (Bár szerencsére mióta jó az idő, egyre ritkábban néz dvd-t.) Ugyanez a film a forrása a következőknek is: "Úgy döntöttem, hogy visszafordulunk" valamint: "Mit szólsz a legújabb találmányomhoz?" A "mester" szót sem a Bibliából ismeri...
- Imád Pesten lenni, kedvence a metró és a kombinó, otthn is gyakran emlegeti, hogy szeretne metróval utazni meg mozgólépcsőzni.
- A családtagokat, barátokat nemcsak akkor ismeri meg, ha találkoznak, hanem egyébként is emlegeti. Rendszeresen "telefonál" Rékának, a múltkor egy érettségi tablón Mártont vélte felfedezni - valóban hasonlított -. Tudja, hogy ki kivel pár, azaz ha emlegetem Andit, akkor rögtön hozzámondja Tamást is. Sőt, vlaóságos telefonbeszélegtésekre is képes már, és látszik, hogy tudja, kivel beszél, mert felemlegeti a legutóbbi találkozáskor történteket.
Egyelőre ennyi újdonság jut eszembe. Boldog kétésfelet!
2008. június 3., kedd
Doresz elég sajátosan értelmezi a bilibe pisilés fogalmát. Miután már vizes a bugyi, ragaszkodik hozzá, hogy ücsörögjön kicsit a kék vizilovas ülőkén. Úgyhogy egyelőre azzal próbálkozom, hogy időnként, amikor szerintem esedékes lenne a dolog, leültetem. Ez már korábban is sikerre vezetett pár percen belül, tehát valamennyire mégis tudja már irányítani az eseményeket. Persze ennek még csak az engedelmességhez van köze, a szobatisztasághoz nem, ezzel tisztában vagyok. De talán megjön a kedve hozzá.
Ma bevetettem egy valahol olvasott trükköt: amennyiben sikerül a Mutatvány, felragaszthat egy matricát az ajtaján lévő papírra. Hátha... semmilyen eszköztől sem riadok vissza, hogy mihamarabb teljesülhessen az álma: óvodásnak lenni.
Ma bevetettem egy valahol olvasott trükköt: amennyiben sikerül a Mutatvány, felragaszthat egy matricát az ajtaján lévő papírra. Hátha... semmilyen eszköztől sem riadok vissza, hogy mihamarabb teljesülhessen az álma: óvodásnak lenni.
Voltam olyan naív, hogy azt gondoltam, Doresz boldog lesz, ha megkaphatja a régi telefonomat. De nem, neki mostanában "kinyitós" kell. Gondoltam, jó, akkor beadom a derekam, és veszek egy kinyitós játéktelefont. El is mentünk egy boltba, de csak "hagyományos" volt. Meglepődtem, de különösebb megrázkódtatás és hiszti nélkül hagytuk el a boltot, hiszen "nem volt kinyitós telefon Doresznak".
A minap belénk hasított, hogy már csak 12-13 év, és Doresz hozza haza a pasikat. Vajon milyen fickók fognak bejönni neki? Ezt ugye előre nem tudhatjuk, de az az egy biztos, nem árt, ha az illető gondolatolvasó. Doresz ugyanis mostanában a következő játékkal szórakoztat minket:
"Azt akarom! Aztaztaztazt, amit gondoltam, azt akarom!"
Ha pedig óvatosan érdeklődni próbálnék, hogy mégis mit, arra az a válasz, hogy "Aztazt, amit gondoltam, amit meg lehet enni." És közben toporzékolva mutat a kamraszekrényre, amelynek egyetlen polcán is minimum húsz tétel lehet elvileg az, amit akar és gondol. És van öt polc.
"Azt akarom! Aztaztaztazt, amit gondoltam, azt akarom!"
Ha pedig óvatosan érdeklődni próbálnék, hogy mégis mit, arra az a válasz, hogy "Aztazt, amit gondoltam, amit meg lehet enni." És közben toporzékolva mutat a kamraszekrényre, amelynek egyetlen polcán is minimum húsz tétel lehet elvileg az, amit akar és gondol. És van öt polc.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
