Normafa

Petra, köszi a képeket!

Itt, kérem, főzés folyik

Először mindent feldarabolunk




aztán betesszük a fazékba



és kész is husi, krumpli és a sok hagyma.

Az természetes, hogy ahogyan nőnek a babák, egyre ügyesednek, megtanulnak járni, beszélni. Így aztán jogos a kérdés: "És Rózsabimbó mikor fog majd beszélni?"

Egyelőre csak annyit mondtam, hogy nagyon sokat kell foglalkozni vele, és akkor talán.

Doresz könyvet olvas. A szöveget, miszerint "Ez a bagoly kerek oduban lakik" így olvassa: "ez a bagoly odobás."
Naná, most hogy a közvetlen közelében van egy kisfiú, aki épp e héten szokik be az odobába, rettentő izgalmas lett újra a téma.

roller folyt.

Anya, a romos rollert nem kell hajtani. Csak felteszed a lábad, a két lábad, és megy. Majd veszünk neked romos rollert, jó?

(természetesen elektromosat, csak az egy nehéz szó.)

Anya, emlékszel, amikor láttunk alattomos rollert?

Ha nem lettem volna ott, sosem jöttem volna rá, hogy igazából az elektromos rollerre gondol. Így is háromszor kérdeztem vissza.

Imád pénzezni mostanában. Ha kezébe kerül egy kis papír, azonnal pénzzé változik, és "füzet" vele. A lejárt vagy régóta nem használt külföldi apróinkat is megtalálta valahol, azóta nem lehet lebeszélni arról, hogy az mind az ő pénze. Így filozofál közben:

- Ez az én pénzem, sok pénzem van, de aki más utat választott...

Ha nem tudnám, hogy a Három kismalacból idéz, ahol "Mindhárom kismalac más-más utat választott", azt hinném, hogy pap lesz vagy erkölcsfilozófus.

Délelőtti séta

Doresz természetesen minden kerítésre fel akart mászni.
- Doresz, ez lesz az utolsó kerítés, amire felmászhetsz. Lehet, hogy a többi kerítés mögött lakik egy kutya is.
- És akkor megesz?

Dani elutazása előtt mondtam Doresznak, hogy Apa Kabára megy dolgozni.
Beszélgetetés reggel:

- Anya, hol van apa?
- Elment dolgozni.
- Kabátra?

- Gyere, felveszünk pénzt az automatából.
- Jó, vegyünk fel sokat! (...) Na jó, keveset.

Imádom, amikor takarékos.

Végre

Doresz eléggé későn kezdett érdeklődni a könyvek iránt, majd egy éves volt, amikor egyáltalán belenézett egybe, és még akkor jó sok idő eltelt odáig, hogy figyelni is tudjon annyi ideig egy lapra, amíg elolvasom a rajta lévő két mondatot. Néhány napja viszont már komoly meséket olvasunk, olyan könyvekből, amelyekben egy lapon sok-sok mondat van, néha nincs egyetlen kép sem, vagy csak egy picike. Ezekre is figyel, látszik, hogy meg is jegyzi a történetet, mert később visszautal rá. Tegnap és tegnapelőtt például a Gulliver Liliputban-ból olvastunk fel kábé 10-10 oldalt. Igaz, voltak duplaoldalas képek is, ezeket mindig jó hosszan meg kellett nézegetni, de a sztori is tetszett neki. Olyannyira, hogy lefekvés előtt még egyszer végignézte az egész könyvet, végigkérdezte, hogy kik vannak a képeken - nem kis teljesítmény volt kreatívnak lenni, és nem minden figurára rávágni, hogy egy törpe -, aztán ő is végigmondta. Megjegyezve persze, hogy melyik képen melyik testrész nem látszik Gulliverből - hiszen nem fért rá a lapra. Az különösen tetszett neki, hogy Gullivert beviszik egy templomba - mondjuk lekötözve, ezt kicsit aggályosnak tartom a vallási nevelés tekintetében, de ez már más téma. Merthogy templomban már ő is volt. Néha kéri is egyébként, hogy templomba szeretne menni, "mert ott énekelnek" és mert "ott vannak lépcsők". Ma pedig, amikor leszálltunk az 5-ös buszról a Március 15. téren, a sarkon álló nagy díszes vaskapus házra azonnal rámutatott, hogy "oda vitték be Gullivert". Naná, valami nagyon nagy kapu kellett, hogy beférjen, ha egyszer még a könyv lapjára se fér be az egész.
És hogy még egy kicsit fényezzem a lányt, elmesélem, hogy ma Kristófnak a járókában mesét olvasott. Azt a kis textílkönyvet, ami kifejezetten babáknak való, és minden lapon csak egy kép van, autó, virág, ház, cica, rendesen kiolvasta. Ilyeneket mondott, hogy "Itt a cica, beszáll az autóba, mert messze lakik." Nem jegyeztem meg az egészet, de igazi kis történetet rittyentett. Kijött belőle az írói véna. (Azt a telefont amúgy, amit írói vénával reklámoznak, találóan elnevezte újságtelefonnak. Hogy mennyit szórakoztatjuk a BKV utazóközönségét az ilyen sziporkákkal!)

ps: a cím pedig azért végre, mert el se tudom mondani, mennyire vártam ennek a mesélős korszaknak a kezdetét!

Beszélgetés séta közben

Anya, képzeld, Apa megette az összességet!

(Tiszta szerencse, hogy nem a Mindenséget.)