szövegek a Mikulásról

"De furán néz ki!"
"Milyen szép a szakálla!"
"Minden Mikulás ad nekem valamit. Az egyik csokit, az egyik cukrot." (azt, hogy egyik - másik, még nem tudja. Vagy egyik-egyik, vagy másik-másik.)
"Nagyon kedves a Mikulás, szeretem."
"Apa, láttunk olyan Mikulást, ami bácsi volt."

Kimentünk ma a piacra, előre mondtam neki, hogy lehet, hogy látni fogjuk a Mikulást, mert ilyenkor kinn járkál az utcán. De azért felkészítettem, hogy nem biztos, de próbáljuk meg. Mondta is közben: Megyünk, megnézzük a Mikulást, ha van."
A piacon aztán tényleg ott sétálgatott, először messziről láttuk, aztán egyszercsak ott volt teljes életnagyságban. Doresz arcán egyszerre volt döbbenet és öröm, és amikor a Mikulás köszönt neki, odajött, és még csokimikulást is adott neki, akkor alig jutott szóhoz. Hozzáteszem, elég lehasznált jelmezben volt az úriember, de Doresznak maga volt a csoda, úgyhogy nagy áhítattal hangzott el a szakálldicsérő mondat a szájából.
Este az Andrássy úton is láttuk a Mikulást, ő még azt is megkérdezte, jó volt-e Doresz. Mire ő: "Igen, kölcsönadtam Kristófnak a porszívót." Nagy dolog, ez tény, mert igen el volt bűvölve a születésnapi ajándékától. A jószívűség jutalma két szaloncukor volt. Hiába, nagyon kedves bácsi ez a Mikulás.