2009. november 25., szerda

Gyerekbarát dalszöveg, avagy éljenek az állatok

A keresztény gyerekdalok nagy része vagy gagyi, vagy túl felnőttes tartalmú, ezt mindig is tudtam. De hogy ez ilyen szinten érvényesül, azt csak Doresz miatt látom napnál világosabban.

Nála ugyanis az egyik sláger így hangzik: Szívem csendben az Úrra figyel, kisegér.

A nem evangélikus közegben szocializálódottak kedvéért a sor vége: "ki segít". Nyilván, a gyerek nem mond olyat, aminek szerinte nincs értelme.

2009. november 24., kedd

Szabályok

- Anya, bocsásd meg, hogy köpködtem! - hallom a szomszéd szobából. Nyilván észre se vettem volna, hogy köpködött, hiszen nem láttam.
- Oké. És miért köpködtél?
- Hogy ne tudjam a szabályokat.

Tehát a szabály megszegése, a megszegés kedvéért. De néha már arra gyanakodom, azért csinál rosszat, hogy bocsánatot kérhessen. Úgy tűnik nekem, hogy amit itthon természetesen megtanult, hogy köszönöm meg bocsánat, azt az oviban szabály formájában is megtanulta "Ha valakit bántunk, akkor bocsánatot kérünk tőle." És amit az ember megtanul, azt gyakorolni is kell. És ő szorgalmasan gyakorol.

2009. november 23., hétfő

Ha hétfő, akkor hittan

A hétfői hittanok után mindig tud nekem valami teológiai újdonsággal szolgálni Doresz. Ma például kiderült, hogy egy hajóról tanultak, amibe bement minden állat. Fontos még tudni: Noémi a barátnője.

- Anya, Noéminek van egy bárkája.
- Tényleg? És honnan tudod?
- Zolika mondta.
- Ki az a Zolika?
- Egy nagyfiú a fenti csoportból.
- És tudod, mi az a bárka?
- Az egy szimpatikus evangélikus óvoda.