ezt mindenki lefotózta volna a helyemben

Doresz tegnap először ugrálóvárazhatott. Kénytelen voltam engedni, hogy elősegítsem a bilire szokását. Aki előtt nem világos az összefüggés, közlöm, hogy csak a Nagyok ugrálóvárazhatnak, illetve másik oldalról meg aki Nagy, az már bilibe pisil. Az, hogy lehet valaki olyan Nagy, hogy bilibe pisil, ugyanakkor még nem ugrálóvárazhat, avagy hogy vannak olyanok, akik, na jó, WC-be pisilnek, nem bilibe, ugyanakkor nem ugrálóvárazhatnak, mert már kinőtték, Doresz számára nem elfogadható. Így aztán miután először megtagadtuk az ugrálást arra hivatkozva, hogy még kicsi hozzá, azonnal visszaállt a szőnyegrepisilésre. Ráadásul folyton erősködik, hogy én is menjek ugrálóvárazni, hiszen nekem sincs pelenkám. Hát, igen, jogos.

Én meg nem fényképeztem, eszembe sem jutott, inkább rágtam a körmöm az ugrálóvár mellett, hogy ráugrik-e valaki az új közegben elég esetlenül mozgó gyerekemre. Amúgy 10 perc után élvezte, rögtön akart mégegyszer menni. Na, majd ha kétkeresős család leszünk, repetázhat.

elkezdődött

Épp tisztába tettem Kristófot, amikor Doresz feltette élete első ilyen irányú kérdését:
- Anya, mi az ott? Az egy csiga!
- Az a fütyije, Doresz.
- Mint a Danikának van fütyije. (háttérinfo: Bánkon együtt fürödtek DaniKÁval, biztos feltűnt azért neki a különbség.)
- Igen, Danikának is van.
- Nekem is van fütyim!
- Á, nem neked nincs.
- De van, kicsi fütyim van.

p.s.: A csigához meg annyit, hogy az utóbbi esős napokban elég sokat szórakozott azzal, hogy csigák szarvát fűszállal bizgette, hogy visszahúzza magát a csiga a házába. Gondolom, ez jutott eszébe a Dologról.

feltétlenül megörökítendő

Habár kis késéssel, de azért nem hagyhatom ki annak megörökítését, hogy Doresz múlt héten két éjszakát Miskolcon töltött nagyszülői felügyelet alatt - életében először, de nem utoljára. Zseniálisan viselte az új szituációt, azaz hogy két ember lesi kívánságait a nap huszonnégy órájában. Rendesen evett, kábé két nap alatt annyit, mint az előtte lévő két hétben összesen, sütött meggyessütit (ő rakta a tetejére a meggyet), látott kacsákat a szomszédban (belvárosi gangos bérház második emelet), gyalog felment az Avasi Kilátóhoz, ült villamoson, amit imád, igazi felnőtt ágyon aludt, ahonnan le is gurult, de szerencsére puhára. Különösebben nem hiányolt minket, amin nem csodálkozom, amennyit mostanában foglalkozni tudunk vele. Nem is akart hazajönni anyához, amikor apája értement, de azért hazaérve vagy tíz percig lógott a nyakamban. Na azért mondom!

Autózunk hazafelé, sötétedik lassanként. Az ég alja vöröses, fentebb szürkésfehér, de van pár sötétkék folt itt-ott. Erre Doresz:
- Leszínezték kékkel, látod?