Elköltözik, elnevez

El kell nevezni a dolgokat, ha minden a feje tetejére áll. És most mondjuk odaállt, elköltöztünk Debrecenből. Lettek ilyen nevek, mint
sima anya (azaz nem nagymama, hanem anya, azaz én)
sima apa (ugyanez apában, azaz Dani)
pesti anya (ez is én vagyok, nem miskolci nagyi, nem pécsi, hanem pesti anya)

Apa pedig Debrecenben van, mondta fel este a leckét. "Nyaral?" - kérdi. (Nem, festi a lakást)

Reggelente megkérdezi: "És most hova megyünk?" Jogos, amennyit az utóbbi időben autóztunk keresztül-kasul az országban, sosem tudhatja az ember, hol száll ki és kik lesznek ott.

Ma mentünk haza a játszótérről, amikor egyszer csak megszólal. "Én már nem szeretek Pesten lakni."

A hazautak másik slágere a "Megyünk a Doresz házikójába?" Na ja, csak az a kérdés, melyikbe. Gondolom, meg lehet zavarodva. Tegnap este is, amikor kiküldtem valamiért a konyhába, látszott rajta, hogy keresi, melyik ajtón kell bemenni, pedig nem olyan bonyolult az alaprajz.

Kristóf pedig, hogy ő se maradjon ki az elnevezési lázból, az utóbbi napokban "Mimi", "Mimike", "Miamia" nevekre hallgat. Gondolom onnan jön ez, hogy gyakran úgy megyek oda Kristófhoz, hogy megkérdezem: "Mi újság/ mi a helyzet, Kristóf?"

Mondjuk a sok bizonytalanság meg változás közepette van egy jó is. Ha azt mondja, "metrózni akarok", viszonylag könnyű szívvel ígérhetem neki, hogy oké, ma vagy holnap metrózunk egyet.