1. Mese, puszi, vízivás, elefántcsorda az ágyban, lámpaoltás, ajtócsukás. Ígéretet kaptunk, hogy ma egyedül alszik el - cserébe, amiért nézhetett mesét este. Két perc múlva nagy kiabálás, eszeveszett rohanás ki a szobából: A könyv nem lehet a földön, jaj, nem lehet a földön!
2. Óriási játékkupac a gyerekszoba közepén: Anya, olyan nagy rendetlenség van, pakoljunk el gyorsan!
3. Este, miután vérrel és verejtékkel feloszlatták Danival a játékkupacot, Doresznak eszébe jutott, hogy egy elefánttal szeretne aludni. Elkezdtem kipakolni a plüssállatos kosarat, erre felkiált: Anya, de hát most raktunk rendet!
Elárulom, a gyerek nem beteg. Mindennek az oka a "klokodil".
Karácsony előtti napon láttuk először. Illetve nem, hiszen már egész régóta nálunk él, de addig nem sok vizet zavart. Karácsony előtt viszont óriási rendetlenség volt, annyira, hogy félő volt, az angyalok elbuknak, amikor be akarják repíteni éjjel a karácsonyfát a szobába. Úgyhogy nekiálltunk, és közös erővel rendet raktunk. Már majdnem kész voltunk, amikor Doresz leszórta a frissen feltakarított konyha közepére a Doktor Bubós könyvét. De mi történt! Dani vette észre, hogy a könyv hirtelen eltűnt!
- Húha, Doresz, láttad, eltűnt a könyv! Vajon mi történt?
Arcon döbbenet, csend, majd a válasz: - Biztos a klokodil vitte el.
Hát, ha Doresz mondja, akkor biztos.
Hogy megelőzzük a többi szerte heverő játék elvesztését, gyorsan folytattuk a rendrakást, és csodák csodája, amikor teljesen üres lett a gyerekszoba szőnyege, és már Doresz túl volt egy egyeztető tárgyaláson a Klokodillal, akkor a Doktor Bubó újra megjelent a szőnyegen. Csoda történt! Gyorsan feltettük a polcra, mert a Klokodil előtt csak az van biztonságban, ami a helyén van.
Azóta nincs vita meg könyörgés az esti rendrakás miatt. Rendnek kell lenni, különben jön a Klokodil, és elviszi, ami a földön van. Abban azért megállapodtunk, hogy a papucs lehet a földön. De például Anna és Peti, amit lefekvés előtt olvastunk, még elvágólag se. Van ugyanis egy rettentően művelt Klokodilunk, aki könyvekre specializálta magát.
(Zárójelben jegyzem meg: nem mi sugalltuk, hogy a Krokodil volt, teljesen az ő fejéből pattant ki az egész történet. Mi csak meglovagoltuk.)
(D. pontosítása, szintén zárójelben: Amikor a rendrakás után a dr. Bubót kerestük, Doresz fedezte fel a többi könyv között, a polcon. A klokodil, úgy látszik, a helyére rakta. Ez különben nem szokása, de lehet, hogy az első alkalommal kivételt tett. Vagy Doresz győzte meg, amikor másfél percen át susmorgott vele rendrakás után ...)
