Visszatérve a hagyományokhoz - Négyéves szülinapi poszt

Pár nap ide vagy oda, jöjjön a négyéveskori mit tud már poszt.

- Már most ígéretes a kézügyessége, és kedve is van mindenféle ragasztós-varrós tevékenységhez. Idén is hímzett kartonpapírra karácsonyi ajándéknak, de hasonlóan föl-le öltésekkel dolgozik teljesen egyedül és saját ötlet alapján úgy, hogy horgolt takaró lukaiba a fűzőcskés cipőfűzőt dugdossa be. Szintén hosszasan - kábé fél órára - lefoglalja az is, hogy papírgyűrűket ragaszt össze füzérbe. Ez most a kedvenc elfoglaltsága. A rajzolás viszont korántsem annyira nagy kedvence, mint régen. Vnnak új formák, persze, de valahogy most nem olyan átütő, mint két éve, amikor jóval korosztálya előtt járt rajzban. Az oviban viszont sokat ragasztanak, a falevelekből ragasztott kislány például nagyon jól sikerült.

- Az év újdonsága kétségkívül az ovi. Az óvónők folyton áradoznak, hogy mennyire ügyes: a nagycsoportosok számolásfoglalkozásaira be-benéz, és állítólag meg is tudja oldani a feladatokat. Otthon is sokat számol, még Kristófot is megtanította pár dologra. Érdeklik a betűk, "gyakorol", másolja mi betűinket, azt játssza, hogy iskolás és leckét ír. Szintén szokott olyat játszani, hogy ő a tanárnéni vagy az óvónéni. Tornaórát és hittant vezényel le, éneket tanít a "gyerekeknek". Énekelni egyre jobban szeret, és az oviban tanultak nagyon gyorsan ragadnak rá - igaz, néha viccesen félreértett szövegekkel. Ilyenkor semmi esély, hogy meggyőzzem a helyes szövegről. Szépen improvizál is, a múltkoriban alig akartam elhinni, épp rossz kedve volt, gyakorlatilag egy olyan siratóéneket improvizált, mint amit egy csángó felvételen hallottam évekkel ezelőtt. A dallam, a szöveg, minden tökéletes volt. tudtommal sosem hallott ilyen zenét, tehát ez belőle jött. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy 15 percig biztos tartott ez az improvizálása, de az is lehet, hogy tovább. Próbáltam láthatatlanná válni a szobában, nehogy megzavarjam, annyira szép volt.
Hasonló volt az oviban, ahol Márton napi köszöntéskor - Marci az egyik legjobb barátja - szintén improvizált. Az óvónők szerint az összes akkoriban tanult éneket beleszőtte.

- Az oviban vannak délutáni különórák: hittan, torna, tánc. Eddig mindegyikre járt, hiszen az óvoda adottságai miatt - nincs udvar, csak játszótérre járnak délelőtt - minden mozgási lehetőséget meg akartunk ragadni. Ő is örült, hogy járhat. Aztán pár hete elkezdte mondani, hogy nem akar tornás lenni. Nem tudom, mi lehet emögött, mindenesetre az óvónők által tartott délelőtti torna ellen nincs kifogása, a délutánit viszont - ezt nem az óvónő tartja - nem akarja, így januártól oda már nem fog járni.
A tánc tetszik neki, főleg, mert igazi citera is van, és nagyon szép népdalokat tanulnak, meg állítólag a mozgása is ügyes. Viszont a tánctanár babát vár, és szerintem sajnos már nem sokáig fogja tartani az órákat.
A hittanon tanultakat csak úgy szívja magába. Egy hét ovi után már tudott vagy 4-5 imát, és nem kevés fura helyzetet teremtve a metrón és egyéb nyilvános helyeken is gyakorolni akarta ezeket. Nyilván a szövegek nagy részét még nem érti, de a keresztény zsargon máris a kisujjában van - majd meglátjuk, mi lesz ebből. Az ilyen gyerekeket a legnehezebb aztán lekötni hittanon, mert már mindenről azt hiszik, hogy tudják.

- Amennyire az ovi kedvence, itthon annyira nehéz vele, itt engedi ki a fáradt gőzt. Alkudozások mennek egész nap, ami általában úgy ér véget, hogy az alku rám eső részét teljesítem, ő pedig meg van sértve, hogy neki is teljesíteni kéne az ő részét, így aztán végül csak sírás meg kiabálás a dolgok vége legtöbbször. Nem segíti a helyzetek pozitív kicsengését az sem, hogy épp a reggelt és z estét töltjük együtt, tehát azokat a napszakokat, amikor sietni kell és az esti rutint kell végigcsinálni.

- Mostanában jóval többet akar dvd-t nézni, mint azt én szeretném. Ennek egy része szükségszerűség (villanypásztor), viszont sokszor olyankor sem akarja abbahagyni, amikor én már ráérnék és valamilyen közös programot javasolnék.

- A beszédfejlődésnek most az a vicces időszaka van, amikor nagyon sok új szót hall, és ezeket megpróbálja használni is. Persze nem mindig megfelelő értelemben, ami elég vicces helyzeteket eredményez. Főleg az érzelemkifejező szavak jelentésével még nincs tisztában, pl. rendszeresen mondja, hogy "neki vagyok keseredve", amikor igen kiváló a hangulata, és más effélék. A másik, ami még előfordul, hogy - gondolom látva, hogy mennyiféle szó van - időnként új szavakat alkot. Ma például azzal jött oda hozzám, hogy "Apa megürített és én is őt". Ami annyit jelent, hogy megharagudtak egymásra. Különösen problémás helyzeteket tud hozni, amikor felszólít engem valamire, de az ige, amit csinálnom kéne, csak az ő szótárában létezik. Így aztán, ha fejreállok, se tudok a kedvére tenni, amiből egyenesen következik egy hisztiroham. (Ez a megüresített egy olyan szó, amiben legalább fel lehet fedezni egy létező szót, de olyan is előfordul, hogy egy tetszőleges hangsort nevez ki szónak és nyelvtanilag helyesen képez belőle mindenféle szófajt mindenféle esetben, számban, személyben.)

- Általában elég önálló lett - már ha épp akar. Öltözni is, ruhákat kiválasztani, teríteni, edényt leszedni szívesen szokott egyedül. Még a külalakot utána el kell igazítani, mindenesetre a szándék megvan, és az előzmények után már ez is nagy szó.

- A hajcsatok, nyakláncok, hosszú ruhák elbűvölik, az óvodában állítólag egész nap ezekkel a szépészeti holmikkal játszik, menyasszonyi ruhába bújik, és hamarosan menyasszony akar lenni, mert annak szép virágja van, és még a hajában is. Egyébként másban is eléggé előrerohan: általában van baba a pocakjában, néha több is, és összesen öt lesz, azt mondta.

- A család fogalmát amúgy is elég szabadon értelmezi: Kristófot el akarja ajándékozni valakinek, ő meg a Bálesz testvére akar lenni, mivel a Bálesz anyukája sokkal szebb, mint én. (Tényleg) Már meg is beszélték Bálesszal, úgyhogy mindez csak idő kérdése.

- Nincs előtte semmi akadály. Sokszor mondjuk azt, hogy ez vagy az csak akkor lehetséges, ha majd kertes házban fogunk lakni. Erre ő fogja a szobanövényeket, és leteszi az igluja mellé, hogy akkor neki már van kertes háza, és szépen kertészkedik (ecsettel simogatja a növények leveleit).

- Kristóffal egyébként elég jól megvannak, normális testvérként viselkednek, azaz időnként jól összeverik egymást (kölcsönösen), máskor meg kézenfogva korzóznak a lakásban. És láthatólag hiányoznak egymásnak, ha épp az egyik nincs jelen vagy alszik. Doresz egyébként nagylelkű is volt nemrég: mivel Kristóf a régi etetőszékét kinőtte, Doresz átengedte neki a saját magas székét, ő pedig már felnőttszéken ül az asztalnál.

Saját iglu szülinapra

Az első képen az látható, mit kap egy négyéves szülinapra: saját kérót, amiben aztán délutáni alvását tölti. És persze virágot minden mennyiségben, amelyet áhítattal néz a saját kéró ajtajában.
A második képen az látható, milyen ruhát választ magának szabadon egy négyéves. Csíkos zokni, csíkos lábfej nélküli harisnya, csíkos felső, kockás ruha, csíkos kötényruha. Bájos.

Három

Komolyan késésben vagyok a hároméves szülinapos nagylány jellemzésével. Képeket ugyan raktam fel az elmúlt napokban, hogy azért mégis dokumentáljam ezt a neves dátumot, de azért a szöveg sem maradhat el.
Igazi nagylány már, aki olyan választékosan fejezi ki magát, mint sok felnőtt sem. A "na milyen a..." kérdésre ilyen válaszokat ad, mint "pompás" vagy épp "kellemes". "Biztos benne" és "Valószínűleg" megtörténik, amit tervezünk. Gátlás nélkül beszél mindenkihez, aki szimpatikus neki. A villamoson a szembeülőt beavatja, hogy ő bizony szereti a karácsonyi angyalt, aki mindent hoz neki, például csatot meg csokit, azt is elmondja, hogy most épp hova megyünk (vásárolni) vagy hova nem (nem a Nap utcára), meg azt is, hogy Miskolcon van neki köténye (kötő), amit felvesz ha sütnek nagyival.

Tisztában van azzal, hogy hol mi vár rá. Tudja, hogy hol szálltunk le a villamosról, amikor kakaós tekercset vettünk, tudja, melyik az a metrómegálló, ahol akkor szállunk ki, ha a bookline-ba megyünk, tudja, hogy a dédipapánál evett fagyit a nyáron, de most nem eszünk fagyit, mert tél van és/vagy betegek vagyunk.

Vannak viszont tévképzetei is: Apa építkezésen dolgozik, tehát házat épít, a Kékgolyó utcát is ő építette, hogy tudjunk hol lakni. Hogy egy építkezésen nem kizárólag olyanok dolgoznak, akik konkrétan építik a házat, egyelőre nem fér a fejébe.

Tudja, hogy azért költöztünk el Pestre, hogy "mindenki kellemesebben érezze magát", de azért ő vissza akar menni a Szandi házikójába, mert ő "Debrecenben is kellemesen érezte magát."

Az istentisztelet kezdésének pillanatában már "unja", és érdeklődik, hogy "mikor végez Petra?", az egész idő alatt rohangál a folyosón, mint ahogy ovis hittanon is, amikor az imádság jönne soron, az éneklést pedig szabotálja, de amikor hazamegyünk, lezavar egy komplett istentiszteletet prédikációval együtt, amit egy könyvből olvas fel, és úgy kezdi, hogy "kedves hallgatóim", valamint belefoglalja az ovis hittanos imát is, amit fogalmam sincs, hogy tanult meg, amikor látszólag nem figyelt rá. Azt is énekli, hogy "Kis város Betlehem, nem sejti még", pedig az órán vadul kiabált, hogy "ne énekeljetek". Ragad rá minden, olyannyira, hogy néha komolyan kérdezem magamtól, nem főbenjáró bűn-e, hogy nem beszélünk hozzá idegen nyelveken.

Az ember még egy jóízűt se veszekedhet, ha épp ott van, mert akkor azonnal kiabál "ne veszekedjetek együtt". Egyébként érzelmi témákban elég érzékeny, azonnal visszajelez "most mérges vagy", netán "hideges", ha pedig látja, hogy lecsillapodtam, "már nem vagy hideges, ugye". Naponta sokszor bújik, hogy "mindennap szeretlek" - ami onnan van, hogy egy meséskönyvben a kismackó azt mondta a mamájának, hogy szeretlek ma..., ami mama akart lenni, csak a mamája félbeszakította. Doresz viszont úgy értelmezi, hogy ez a "ma..." a konkrét napra vonatkozott, ebből lett aztán a mindennap szeretlek. Azt is tudjuk, hogy Kristófot szereti, amikor hazafelé tartunk, és Kristóf otthon van, akkor már a ház előtt mondja, hogy "szeretem a Mizukát", ez az egyik kedvenc beceneve, Doresz ragasztotta rá.

Jól megvannak egyébként a tesók, az utóbbi egy hónapban kifejezetten sokat tudnak együtt játszani, de legalábbis egy légtérben egymás mellett, főleg a délelőtti órákban fordul elő ilyesmi. Amikor a Kaláka-Kányádi lemezt hallgatjuk, akkor az ismert verssort, miszerint "Köt a vérem, köt a vérem, szeretőm vagy és testvérem" ő így énekli: "Köt a vérem, köt a vérem, szeretem a kistestvérem." Ez egyébként az egyik kedvenc éneke, sokszor csak úgy is énekelgeti, amikor nem megy a CD. És ha már Kaláka, akkor épp tegnap volt először Kaláka koncerten úgy, hogy tetszett is neki, Márton vitte el, és tökéletesen sikerült a közös program.

Rettentően szeret öltözködni, tudja, mi mihez illik és mihez nem, bár időnként azért vannak ruhák, amiket valahonnan előbányász, mert szerinte szépek, holott... De azért alapvetően jó az ízlése. Szereti, ha a hajába csatot vagy hajgumit rakunk, aztán persze kiszedi, később pedig sírva jön, hogy tegyem vissza, "kiszedtem, pedig olyan szép volt".

Sírni és hisztizni persze mindenen lehet, akár azon is, hogy nagypapa a mustár tubusát akkurátusan összehajtogatta. A nyöszörgésre persze rögtön tud indokot is mondani "mert nyűgös vagyok".

Van, hogy csak valakivel együtt tu elaludni, máskor viszont egyedül, mert ő már nagy. Aztán olyan is van, hogy lefekszik apával aludni, de aztán kijön, erre apája azt mondja, hogy akkor szomorú lesz, de ő azért csak kijön, és mondja nekem "menj be apához, vigasztald meg, mert szomorú, hogy kijöttem." A játékbabák sem alhatnak egyedül, befekteti Kristóf kiságyába, melléfekszik a padlóra, fogja a kezét a rácson benyúlva, mert "nem tud egyedül aludni, fél".

Fél egyébként ő is, nem is kicsit. Pár hete két állat volt a szobájában éjszaka, és nappal is egy kendőt kellett ráerősíteni a könyvespolcra, "hogy ne jöjjön be a kutya". Még szerencse, hogy a tigris a szerényemben nem tudja megharapni, mert "vastag a pulóver".

Kedvenc DVD-je már rég nem a Kis vakond, hanem az Egyszer volt, hol nem volt az ember és a 'allo, 'allo. Úgyhogy ilyeneket mond, mint "katedrális" meg "cárnő vagyok", valamint "nézd csak a legújabb találmányom", valamint azt, hogy "Magyar hangja Fehér Anna". A Vackarádióból is a stáblista a kedvence: Gál Zsuzsa és Kispupákzsömleándaikati.

Tudja, hogy egyedül csak az iskolások mehetnek az utcán, így ha látunk egy kóbor kutyát, az is nyilván iskolás. Ő is az akar lenni egyébként, néha el is játssza: "Most már este van, búcsúzom tőletek" - mondja az utcán séta közben - "megyek a Nap utcára, mert nagypapa vár. Majd holnap találkozunk." Aztán behajol a babakocsiba, megpuszilja Kristófot "Nagyon szeretlek Kristóf, de most el kell mennem." Elég nehéz volt rábeszélni, hogy maradjon mégis, csak úgy sikerült, hogy mondtam neki, félek a kutyától, fogja meg a kezem és védjen meg. Ez hatott.

két és fél

A "ma van a szülinapja!" felkiáltásomra Apája aggódó tekintettel, valamint azzal a mondattal válaszolt, hogy "Már megint kinek felejtettem el a szülinapját?". És persze igaza volt, ez a mai nem olyan szülinap, de azért fontos, és apropót kínál egy újabb mit tud már listához. Íme:

- az estékben van a legtöbb örömteli újdonság. Mivel nyáron elég későre szokott kihúzódni a lefekvés, esti mesével már nem húzom az időt, napközben úgyis olvasunk eleget. Viszont a szertartás kedvéért bevezettem pár hete az esti éneklést. Saját gyerekkori élményeimhez nyúltam vissza, és a "Már nyugosznak a völgyek" c. éneket - egy másik, sokkal jobb fordításban, mint az Evangélikus Énekeskönyvben található - szoktuk énekelni lefekvés előtt. Szoktuk, ez itt a kulcsszó! Először csak én énekeltem, de aztán Doresz annyira jól megtanulta, hogy most már együtt fújjuk. Kicsit mulattató persze, amikor olyan szövegrészek jönnek, amik nyilván nem érthetőek számára: "a munka véget ér" helyett ő azt mondja: "álmunk ha véget ér", és igazából nem vagyok arról se meggyőződve, hogy a "te is, ó lelkem, este a földi terhet vesd le" mondattal tud mit kezdeni, de azért nagyon tetszik neki, a folytatás, miszerint "légy könnyű, mint a lenge szél" pedig egyenesen a kedvence. Kísérletet fogok tenni, hogy felvegyem, és idecsatoljam a hangfelvételt, mert tényleg nagyon aranyos, ahogy énekel, és főleg meglepően hasonlít a dallam.
Mikor véget ért az ének, akkor - a kiságyában! - mellé fektetem a kutyusát, megsimogatom, és kölcsönösen jó éjszakát kívánunk egymásnak, aztán kimegyek a szobából. Persze, előfordulnak olyan esték, amikor még jön egy-egy utólagos vízivás vagy mégis ott kell maradni valakinek vele egy kicsit, de ez már nem jellemző. Bízom benne, hogy így is marad. Mondanom sem kell, hogy ez a vívmány is visszavezethető arra, hogy az odobások Doresz jelenlegi példaképei.

- Mozgásában valami hihetetlenül gyorsan fejlődik. Pár hete mert először fölmászni a főtéri szoborra, mostanra már rutinfeladattá vált, gyorsaságban meg már nem is próbálom utánozni. A bicikli rendes tekerését pedig tegnapelőtt, egy grillpartin sajátította el. Ekkor ült egyébként másodszorra biciklire. Érik a helyzet, hamarosan kap egy saját bringát. Igazából már csak szabadidő kérdése, hogy mikor tudjuk ezt nyélbe ütni. Az IKEÁ-s hintalószerűséget már nemcsak hintázni használja, hanem azzal is próbálkozik pár napja, hogy annak a segítségével másszon fel a pelenkázóra (miközben persze billeg). Nemcsak felmászni, hanem lemászni is sikerül neki általában. Ha pedig itt vagy bárhol máskor mégis gond lenne, akkor esik, de úgy, mint egy profi kaszkadőr, gurulva, hogy minél kevésbé üsse meg magát. Ennek köszönhető, hogy bár általában teste 30%-a sebekkel fedett, azért nagy cécót nem sokott csinálni az esésekből. Leginkább az fáj neki, ha lehorzsolódik a bőre, de hát ez a legjobb gurulvaesés közben is megtörténik.

- Szókincséről, sziporkáiról most nem írok külön, hiszen sokat olvashattatok már. De azt tudni kell, hogy a blogba csak töredéke kerül a jópofaságoknak, amikkel mostanában javítja az általános hangulatunkat.

- Segítőkészsége határtalan, főleg tisztítani szeret. Más kérdés, hogy én ezt segítségnek tartom-e, mindenesetre a legtöbb esetben megpróbálom elviselni, még ha pluszmunkát is okoz, hátha így nem veszem el a kedvét addigra, mire már technikailag is képes lesz valódi segítségre.

- Memóriában is messze előttünk jár, sokszor napokig gondolkodom, honnan szedhetett olyan szavakat, mondatokat, amiket aztán fennen hangoztat, és amiknek a jelentését én biztos nem magyaráztam el neki. Pl. egyszer csak azt mondta: "én vagyok a kislány, te vagy a főnök." Rájöttünk, hogy az "Egyszer volt az ember" c. sorozatból vehette a főnök szót. Ez a sorozat amúgy a kedvence, a Kisvakond már rég kegyvesztett lett. (Bár szerencsére mióta jó az idő, egyre ritkábban néz dvd-t.) Ugyanez a film a forrása a következőknek is: "Úgy döntöttem, hogy visszafordulunk" valamint: "Mit szólsz a legújabb találmányomhoz?" A "mester" szót sem a Bibliából ismeri...

- Imád Pesten lenni, kedvence a metró és a kombinó, otthn is gyakran emlegeti, hogy szeretne metróval utazni meg mozgólépcsőzni.

- A családtagokat, barátokat nemcsak akkor ismeri meg, ha találkoznak, hanem egyébként is emlegeti. Rendszeresen "telefonál" Rékának, a múltkor egy érettségi tablón Mártont vélte felfedezni - valóban hasonlított -. Tudja, hogy ki kivel pár, azaz ha emlegetem Andit, akkor rögtön hozzámondja Tamást is. Sőt, vlaóságos telefonbeszélegtésekre is képes már, és látszik, hogy tudja, kivel beszél, mert felemlegeti a legutóbbi találkozáskor történteket.

Egyelőre ennyi újdonság jut eszembe. Boldog kétésfelet!