Ilyen szavakat használ

"Anya, az oviban barokk malacnak csúfolnak!"

"Nézd csak, Kristóf, ez egy klasszikus ház."

Arcfestés, az új kedvenc

Itt oroszlán.



Itt pedig pillangó.

Visszatérve a hagyományokhoz - Négyéves szülinapi poszt

Pár nap ide vagy oda, jöjjön a négyéveskori mit tud már poszt.

- Már most ígéretes a kézügyessége, és kedve is van mindenféle ragasztós-varrós tevékenységhez. Idén is hímzett kartonpapírra karácsonyi ajándéknak, de hasonlóan föl-le öltésekkel dolgozik teljesen egyedül és saját ötlet alapján úgy, hogy horgolt takaró lukaiba a fűzőcskés cipőfűzőt dugdossa be. Szintén hosszasan - kábé fél órára - lefoglalja az is, hogy papírgyűrűket ragaszt össze füzérbe. Ez most a kedvenc elfoglaltsága. A rajzolás viszont korántsem annyira nagy kedvence, mint régen. Vnnak új formák, persze, de valahogy most nem olyan átütő, mint két éve, amikor jóval korosztálya előtt járt rajzban. Az oviban viszont sokat ragasztanak, a falevelekből ragasztott kislány például nagyon jól sikerült.

- Az év újdonsága kétségkívül az ovi. Az óvónők folyton áradoznak, hogy mennyire ügyes: a nagycsoportosok számolásfoglalkozásaira be-benéz, és állítólag meg is tudja oldani a feladatokat. Otthon is sokat számol, még Kristófot is megtanította pár dologra. Érdeklik a betűk, "gyakorol", másolja mi betűinket, azt játssza, hogy iskolás és leckét ír. Szintén szokott olyat játszani, hogy ő a tanárnéni vagy az óvónéni. Tornaórát és hittant vezényel le, éneket tanít a "gyerekeknek". Énekelni egyre jobban szeret, és az oviban tanultak nagyon gyorsan ragadnak rá - igaz, néha viccesen félreértett szövegekkel. Ilyenkor semmi esély, hogy meggyőzzem a helyes szövegről. Szépen improvizál is, a múltkoriban alig akartam elhinni, épp rossz kedve volt, gyakorlatilag egy olyan siratóéneket improvizált, mint amit egy csángó felvételen hallottam évekkel ezelőtt. A dallam, a szöveg, minden tökéletes volt. tudtommal sosem hallott ilyen zenét, tehát ez belőle jött. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy 15 percig biztos tartott ez az improvizálása, de az is lehet, hogy tovább. Próbáltam láthatatlanná válni a szobában, nehogy megzavarjam, annyira szép volt.
Hasonló volt az oviban, ahol Márton napi köszöntéskor - Marci az egyik legjobb barátja - szintén improvizált. Az óvónők szerint az összes akkoriban tanult éneket beleszőtte.

- Az oviban vannak délutáni különórák: hittan, torna, tánc. Eddig mindegyikre járt, hiszen az óvoda adottságai miatt - nincs udvar, csak játszótérre járnak délelőtt - minden mozgási lehetőséget meg akartunk ragadni. Ő is örült, hogy járhat. Aztán pár hete elkezdte mondani, hogy nem akar tornás lenni. Nem tudom, mi lehet emögött, mindenesetre az óvónők által tartott délelőtti torna ellen nincs kifogása, a délutánit viszont - ezt nem az óvónő tartja - nem akarja, így januártól oda már nem fog járni.
A tánc tetszik neki, főleg, mert igazi citera is van, és nagyon szép népdalokat tanulnak, meg állítólag a mozgása is ügyes. Viszont a tánctanár babát vár, és szerintem sajnos már nem sokáig fogja tartani az órákat.
A hittanon tanultakat csak úgy szívja magába. Egy hét ovi után már tudott vagy 4-5 imát, és nem kevés fura helyzetet teremtve a metrón és egyéb nyilvános helyeken is gyakorolni akarta ezeket. Nyilván a szövegek nagy részét még nem érti, de a keresztény zsargon máris a kisujjában van - majd meglátjuk, mi lesz ebből. Az ilyen gyerekeket a legnehezebb aztán lekötni hittanon, mert már mindenről azt hiszik, hogy tudják.

- Amennyire az ovi kedvence, itthon annyira nehéz vele, itt engedi ki a fáradt gőzt. Alkudozások mennek egész nap, ami általában úgy ér véget, hogy az alku rám eső részét teljesítem, ő pedig meg van sértve, hogy neki is teljesíteni kéne az ő részét, így aztán végül csak sírás meg kiabálás a dolgok vége legtöbbször. Nem segíti a helyzetek pozitív kicsengését az sem, hogy épp a reggelt és z estét töltjük együtt, tehát azokat a napszakokat, amikor sietni kell és az esti rutint kell végigcsinálni.

- Mostanában jóval többet akar dvd-t nézni, mint azt én szeretném. Ennek egy része szükségszerűség (villanypásztor), viszont sokszor olyankor sem akarja abbahagyni, amikor én már ráérnék és valamilyen közös programot javasolnék.

- A beszédfejlődésnek most az a vicces időszaka van, amikor nagyon sok új szót hall, és ezeket megpróbálja használni is. Persze nem mindig megfelelő értelemben, ami elég vicces helyzeteket eredményez. Főleg az érzelemkifejező szavak jelentésével még nincs tisztában, pl. rendszeresen mondja, hogy "neki vagyok keseredve", amikor igen kiváló a hangulata, és más effélék. A másik, ami még előfordul, hogy - gondolom látva, hogy mennyiféle szó van - időnként új szavakat alkot. Ma például azzal jött oda hozzám, hogy "Apa megürített és én is őt". Ami annyit jelent, hogy megharagudtak egymásra. Különösen problémás helyzeteket tud hozni, amikor felszólít engem valamire, de az ige, amit csinálnom kéne, csak az ő szótárában létezik. Így aztán, ha fejreállok, se tudok a kedvére tenni, amiből egyenesen következik egy hisztiroham. (Ez a megüresített egy olyan szó, amiben legalább fel lehet fedezni egy létező szót, de olyan is előfordul, hogy egy tetszőleges hangsort nevez ki szónak és nyelvtanilag helyesen képez belőle mindenféle szófajt mindenféle esetben, számban, személyben.)

- Általában elég önálló lett - már ha épp akar. Öltözni is, ruhákat kiválasztani, teríteni, edényt leszedni szívesen szokott egyedül. Még a külalakot utána el kell igazítani, mindenesetre a szándék megvan, és az előzmények után már ez is nagy szó.

- A hajcsatok, nyakláncok, hosszú ruhák elbűvölik, az óvodában állítólag egész nap ezekkel a szépészeti holmikkal játszik, menyasszonyi ruhába bújik, és hamarosan menyasszony akar lenni, mert annak szép virágja van, és még a hajában is. Egyébként másban is eléggé előrerohan: általában van baba a pocakjában, néha több is, és összesen öt lesz, azt mondta.

- A család fogalmát amúgy is elég szabadon értelmezi: Kristófot el akarja ajándékozni valakinek, ő meg a Bálesz testvére akar lenni, mivel a Bálesz anyukája sokkal szebb, mint én. (Tényleg) Már meg is beszélték Bálesszal, úgyhogy mindez csak idő kérdése.

- Nincs előtte semmi akadály. Sokszor mondjuk azt, hogy ez vagy az csak akkor lehetséges, ha majd kertes házban fogunk lakni. Erre ő fogja a szobanövényeket, és leteszi az igluja mellé, hogy akkor neki már van kertes háza, és szépen kertészkedik (ecsettel simogatja a növények leveleit).

- Kristóffal egyébként elég jól megvannak, normális testvérként viselkednek, azaz időnként jól összeverik egymást (kölcsönösen), máskor meg kézenfogva korzóznak a lakásban. És láthatólag hiányoznak egymásnak, ha épp az egyik nincs jelen vagy alszik. Doresz egyébként nagylelkű is volt nemrég: mivel Kristóf a régi etetőszékét kinőtte, Doresz átengedte neki a saját magas székét, ő pedig már felnőttszéken ül az asztalnál.

Gyerekkereskedelem

- Anya, a testvéremet úgy fogják hívni, hogy Tomi.
- Doresz, neked valószínűleg nem lesz több testvéred.
- De én megígértem Noéminak, hogy adok neki egyet, mert a Noémi anyukája azt mondta, hogy Noéminek nem lesz testvére, és én akarok neki adni.

Saját iglu szülinapra

Az első képen az látható, mit kap egy négyéves szülinapra: saját kérót, amiben aztán délutáni alvását tölti. És persze virágot minden mennyiségben, amelyet áhítattal néz a saját kéró ajtajában.
A második képen az látható, milyen ruhát választ magának szabadon egy négyéves. Csíkos zokni, csíkos lábfej nélküli harisnya, csíkos felső, kockás ruha, csíkos kötényruha. Bájos.

Kicsi lány, nagy fa

Gyerekbarát dalszöveg, avagy éljenek az állatok

A keresztény gyerekdalok nagy része vagy gagyi, vagy túl felnőttes tartalmú, ezt mindig is tudtam. De hogy ez ilyen szinten érvényesül, azt csak Doresz miatt látom napnál világosabban.

Nála ugyanis az egyik sláger így hangzik: Szívem csendben az Úrra figyel, kisegér.

A nem evangélikus közegben szocializálódottak kedvéért a sor vége: "ki segít". Nyilván, a gyerek nem mond olyat, aminek szerinte nincs értelme.

Szabályok

- Anya, bocsásd meg, hogy köpködtem! - hallom a szomszéd szobából. Nyilván észre se vettem volna, hogy köpködött, hiszen nem láttam.
- Oké. És miért köpködtél?
- Hogy ne tudjam a szabályokat.

Tehát a szabály megszegése, a megszegés kedvéért. De néha már arra gyanakodom, azért csinál rosszat, hogy bocsánatot kérhessen. Úgy tűnik nekem, hogy amit itthon természetesen megtanult, hogy köszönöm meg bocsánat, azt az oviban szabály formájában is megtanulta "Ha valakit bántunk, akkor bocsánatot kérünk tőle." És amit az ember megtanul, azt gyakorolni is kell. És ő szorgalmasan gyakorol.

Ha hétfő, akkor hittan

A hétfői hittanok után mindig tud nekem valami teológiai újdonsággal szolgálni Doresz. Ma például kiderült, hogy egy hajóról tanultak, amibe bement minden állat. Fontos még tudni: Noémi a barátnője.

- Anya, Noéminek van egy bárkája.
- Tényleg? És honnan tudod?
- Zolika mondta.
- Ki az a Zolika?
- Egy nagyfiú a fenti csoportból.
- És tudod, mi az a bárka?
- Az egy szimpatikus evangélikus óvoda.

Túlzás

- Anya, kiöntöttem a kakaót magamra.
- Hát nem igaz, fogadjunk, hogy fél kézzel fogtad a bögrét.
- Nem, egy kézzel fogtam.
- És mennyivel kellett volna?
- Hárommal.

Jancsi és Juliska az erdőben

Minikirándulás nem messze a Gyerekvasúttól.

Bubuka

Hétfőn:

- Anya, Bubuka egyszerűen nem érti meg a szabályokat. Mindenki megérti, Csenge, Kamilla, Bécó, Marci, mindenki, csak Bubuka nem.
- És te?
- Én is.
- És mik a szabályok?
- Nem vesszük el a másiktól a játékot, nem vagyunk rosszak a galérián, elpakolunk.
- És Bubuka nem szokta betartani?
- Nem, mert ő még nem érti meg a szabályokat, túl kicsi hozzá.

Kedden:

-Most már meguntam Bubukát, már nem ő a királyfim.

Kalandok a Margitszigeten

Felnőttes

Indulnánk haza a játszótérről, mégpedig nem a közeliről, hanem arról, ami a "török" mögött van, a Balaton utcánál. Még könyörögni kezd:

- Menjünk el a törökbe vacsorázni!
- Most nem, majd máskor.
- Akkor én elmegyek egyedül.
- Jó, de hogy akarsz fizetni?
- Hát kártyával. Vagy majd adtok pénzt és azzal.

Második felvonás:

- Nem akarok még hazamenni, maradjunk még!
- Nem lehet, késő van.
- De én itt maradok.
- És akkor hogy jössz haza?
- Hát megyek, fölszállok a kombínóra, aztán gyalog, gyalog, gyalog.

Ilyen is tud lenni, ha akar

Mostanában haverok

Tavaly ilyenkor még el se tudtam képzelni, hogy ha a két rokongyereket összeeresztjük, bármi jó is kisülhet a dologból. Az utolsó két találkozás viszont meggyőzött az ellenkezőjéről.

Az első fáramászás képei

Műköröm

Melyik vallás vonzóbb a gyereknek?

Múlt vasárnap csajos programot csináltunk Doresszal. Véletlenségből épp 11-kor voltunk a Deák térnél, úgyhogy megkérdeztem, van-e kedve kicsit bemenni a templomba. Tudom, hogy nem szeret templomba járni, de azért gondoltam, hátha kivételt tesz. Biztosítottam, hogy csak addig maradnánk, ameddig akarja, ha unja, már indulunk is ki. Ennek ellenére közölte, hogy ő nem szeret templomba menni, úgyhogy ne menjünk.
Kicsit később keresztezte utunkat a Krsnás szekeres felvonulás. Tánc, zene, szép ruhák, és egy óriási piros szekér feldíszítve virágokkal.
- Anya, én is szeretnék olyan szekéren ülni!
- Hát, ahhoz előbb Krsnásnak kellene lenned.
- Az akarok lenni.
- Tényleg? Tudod mi az?
- Nem.
- Hát az olyasmi, mint amikor mi templomba megyünk.
- De én nem szeretek templomba menni, csak olyan szekéren szeretek ülni.

játékok

Tündért választ magának a WAMP-on


Királynőnek öltözik (a rózsás ruha is a jelmez része) és vendégeket várva megterít




Cserepes virágot ültet

A felséges királynő és a tévé

Tegnap esti játékrendezés közben kincsre bukkantunk, egy piros gézkendőre. Doresz rögtön föl is vette magára mint palástot. Kicsit később hívott, mondván megterített nekem (játékból). Mialatt ettem (játékból), közölte, nézhetek tévét is. Mondtam neki, hogy én nem szeretek tévét nézni. Erre ő: - Pedig a felséges királynő megengedi.

Mai képek a játszótérről

Dörmögő Dömötör

Doresz olyan elszántan követelte - nemcsak tőlem, hanem a jelenlévő össze anyukáktól -, hogy vegyen neki valaki - hogy ki, az tökmindegy, lényeg, hogy gyorsan - egy gagyigyerekújságot, amihez gagyiműanyagvarázspálcát csomagoltak, hogy alig bírtam leállítani. Az kizárt, hogy én ilyet vegyek, úgyhogy rákérdeztem az újságosnál, létezik-e még a Dörmögő Dömötör. És létezett, bár nem rakták ám ki a polcra, nehogy valaki véletlenül megvegye. Vásárlók által el nem érhető helyen, nem láthatóan, a pénztárgép mögött volt található. Mint az igazán értékes italok az élelmiszerboltokban.
Na mondjuk, ez nem csoda, tényleg jó versek voltak benne - valami tematikus vezérfonalra felfűzve, mert sok volt a járművel kapcsolatos. Azért mackók is voltak, fürdőztek a képen. Erre Doresz:
- Anya, a mackópapa csupaszon fürdik, a mackómamán pedig mosóruha van.

(Nyilván fürdőruha...)

Jelentem, rálépett az újságolvasás rögös útjára a gyermek.

Két friss aranyköpés

- Éhes vagyunk, vegyünk valamit nekem! Hókuszpókuszt, amit tegnap NagyKristóf evett!

(Azaz kókuszgolyót...)

- Kivel beszéltél telefonon?
- Apával.
- Melyikkel?

Törökök - többször

Próbálom szórakoztatni, amíg beteg.
"Volt egy török, Mehemed, sose látott tehenet. Egyszer aztán Mehemed lát egy csomó tehenet. Fehéret, feketét..."
Folytatja:
- Pöttyöset. Az anya a pöttyös.
- És az apa?
- Az zöld. Kockás. És sajttal van összepürésítve.

Majd két perc múlva:
- Anya, menjünk el orvoshoz, mert törökgyulladásom van.

Betűvetés

Doresz az utóbbi időben elkezdett érdeklődni a betűk és számok iránt. Kérdezi, hogy ha ennyit vagy annyit mutat, az mennyi, és most már elég jól magától is mondja. Persze nem csak a hagyományos módon mutat, három például úgy is előállhat, hogy kisujj, gyűrűsujj és mutatóujj.
Legutóbb pedig az Ö betűt fedezte fel.

- Apa, ez milyen betű?
- Ö betű.
- Van szeme és nagyra nyitja a száját.

Este a tükörben nézegette magát, majd kijelentette: Én is Ö betű vagyok.

Még tovább beszélgettek a betűkről, Dani javasolta:
- Mondj egy szót dével!
- Szó dével.

Ma én csináltam úgy, mintha Ö betű lennék, de kijavított:
- Ne olyan nagyra nyisd a szád.
Nyitottam kicsire, de a szememet elkerekítettem, erre ő:
- Anya, így a majmok szoktak csinálni, de te nem vagy majom.

Lábjegyzet: múlt héten állatkertben voltak miskolci Nagyival, úgyhogy állatmimikában eléggé otthon van.

Szájrapuszi

- Anya, szeretném megpuszilni a szájadat.
- Azt nem lehet, szájra puszit csak a szerelmesek szoktak adni.
- Én is olyan akarok lenni!

Marco Polo

Továbbra is kedvenc filmje az Egyszer volt, hol nem volt... az ember. Gyakorlatilag színkód alapján tudja a történelmet (melyik kor milyen színű dvd-n van), és magától értetődően használ olyan szavakat, mint pl "quattrocento" vagy "katedrálisépítés". Persze vannak azért gyenge pontok.
- Doresz, melyik részt szeretnéd, a spanyol aranyszázadot vagy a Marco Polo utazásait?
- A Marco Polo-t.
- És tudod, mit jelent az, hogy Marco Polo?
- Hát az, amit az emberek fölvesznek.

Zsörtölődések

A Károlyi kert és a Szamos fagyizó közötti távolság legfeljebb 15 percnyi, ezalatt az idő alatt végig volt szerencsénk a következő monológot hallgatni: "Nem, biztos nem is találjuk meg a fagyizót. Nem lesz fagyi, nem fogok fagyit kapni. Jaj, hol van már a fagyi, nem találjuk meg."

A játszótérről azért kellett hazajönni, mert "Anya, az a gyerek megfogta a ruhámat. Micsoda buta gyerek, nem fogjuk meg a másik gyerek ruháját. Nem szeretem az olyan gyerekeket, akik megfogják mások ruháját. Nem is megyek többet játszótérre, se tegnap, se azóta."
- Doresz, de azért az nem olyan nagy dolog, hogy véletlenül megfogja a ruhádat valaki a játszótéren. Azért ebbe nem kell belehalni.
- De, én belehaltam.

Azért hogy világos legyen, történt-e valami olyan is, ami tényleg zavarhatja, megkérdeztem:
- Hol fogta meg a gyerek a ruhádat?
- Hát a játszótéren.

Leszaladtunk a postára, és elkövettük azt a hibát, hogy erre a 15 perces útra nem vittünk vizet. Visszafelé az utca végében, azaz a cél előtt 5 perccel közli:
-Szomjas vagyok, nem bírom tovább.
- De Doresz, már alig kell menni és otthon ihatsz.
- Nem, nem fogom kibírni.

Fél ötkor kezdődik az ovis hittan. Indulás előtt negyed órával mondja:
- Menjünk ovis hittanra.
- Most még nem kell indulni, majd negyed óra múlva.
- Nem fogom addig kibírni.

ismét madarak

- Anya, a kacsák tojásban születnek?
- Igen.
- És amikor születnek, akkor kijönnek a tojásból?
- Igen. És az emberek hogy születnek?
- Debrecenben, kórházban.

Tavaszodik és a galambok párzanak

Anya, emlékszel, a múltkor láttunk olyan kettő galambot, amelyik egymás hátán állt. És az egyik széttette a szárnyát, megpróbált repülni, de nem sikerült neki, a másik meg le volt nyomva. Anya, és képzeld, nagyi még nem látott ilyen kettő galambot!

Ismét egy ugrás

Egy bizonyos idő után már nem olyan szembeszökő a beszédfejlődés, mint az elején, amikor még minden szót külön megjegyeztünk. Viszont az utóbbi héten vagy talán két hete történt megint egy ugrás. Összefüggő történeteket mond el, élményeit este már nemcsak egy mondatban foglalja össze vagy épp egymás után rakott különálló mondatokban, hanem van rendes szövegkohézió. Vagy például elmeséli azt is, hogy láttunk egy csinos Pylones kenyérpirítót - ugyan nem emlékszik a nevére, de cserébe elmondja az egész működését, hátha abból rájön, akinek magyarázni próbálja. Sőt, ha valami vicces történt, akkor azt képes viccesen elmesélni.

Viccet mesél, csak nem vesszük észre

A viccmesélés dramaturgiáját még el kell sajátítania, de azért jó jelnek tekintem humorérzékügyben, hogy tegnapelőtt délben nekem, majd aztán este Daninak is elmesélt egy viccet. Igaz, úgy kezdődött, mint egy szokásos nyafogás.

- Anyaaaaa, kisanyukaaaaa, képzeeeeld, a malacka, a malacka beleesett a gödörbe.

(Én még nem vettem a lapot, hogy ez vicc lesz, úgyhogy rutinból és 100% odafigyelésmentesen reagáltam, miközben rettentően iegesített, hogy megint nyávogva beszél.)
- Tényleg?
- Igeeeen, és akkor jött a farkas.
- Aha, és aztán mi volt? (Még mindig rutinból, azt hittem, hogy valami meséből mond el valamit.)
- Hát, aztán azt mondta, hogy hoz egy létrát, csak várjon, a malac meg azt mondta, hogy nem várok.

Kellett egy kis idő, amíg leesett, hogy ez volt élete első viccmesélése.

Nagypapa, az idol

Meg akarja enni az egész joghurtot, hogy jól megnőjön a pocakja, amint a nagypapáé. És levetkőzik bugyira, mert nagyon izzad, és mert állítólag olyankor nagypapa is nekivetkőzik. És amikor kérdésére, miszerint ha majd nagy lesz, ő is leveheti-e a pólóját, azt válaszolom, hogy nem, a lányok nem szokták csak úgy levenni a pólójukat, értetlenkedve néz, hiszen nagypapa le szokta venni nyáron, ha melege van. Ha pedig örökös kérdezősködéseinek folyamatában egyszer csak azt válaszolom, hogy nem tudom, akkor rögtön megjegyzi: na majd akkor megkérdezem Nagypapától.

Egy aktuális portré

A fotó kiváló minőségét az magyarázza, hogy nem én készítettem, hanem Kata.

Rovarvilág

Egy korántsem könnyű éjszaka után reggelinél megkérdezem Kristófot:
- Kristóf, neked nincs a ma éjjel után egy hangyányi bűntudatod?
De csak Doresz válaszol:
- Nekem lepkeszárnyam sincs.

Apa viccet mesél

- Doresz, és azt a viccet ismered, amikor a durcás kismalac megy az erdőben?
- Várj, majd megkérdezem anyát! ... Anya, ismerem azt, hogy a kismalac a durcás erdőben él?

tanítja a kisöccsét

Evés közben a gyerektányérról beszélünk.

- Ez mi? - kérdezi.
- Lepke. De hát ezt tudod.
- Igen, ez meg virág. És ez mi?
- Ezek geometrikus formák.
- Látod, Kristóf, ezek teomelikus formák!

Kicsi a rakás

Folyton utánoz

Ül a földön és papírt vág.
"Anya, én most varrok Katának egy ruhát, meg Hanna Zorkának egy sapkát a születésnapjára."
Hát bizony, a varrás a szabásnál kezdődik.

tavaszi mikulás

Néhány napja Doresz elkérte a cipőfényesítő szivacsot. Nem fogtam gyanút, végülis imádja azokat a dolgokat utánozni, amiket lát tőlünk. Főleg reggelente, amikor erős apahiány lesz rajta úrrá, rendszeresen követeli, hogy gombos inget adjak rá, mint apának van, felveszi apa papucsát, még kér müzlit - szóval ezek után a cipőtisztítás nem feltűnő.
Aztán kicsit később sétálni indultunk volna, de a cipők egyszerűen eltűntek. A Doreszé és a Kristófé is. Ilyen is előfordult már, Kristóf kedvenc hobbija a cipők hurcolgatása a lakásban, de most valahogy egyetlen félpárba sem estem hasra a nappaliban. Aztán amikor Doreszt kérdeztem, nem látta-e a cipőket, teljes természetességgel válaszolta: Kifényesítettem és kitettem az ablakba, mert a Mikulás csak tiszta cipőbe tesz ajándékot.
És valóban, a gumicsizma és mindkét gyerek cipői is az ablakpárkányon voltak. Jó testvérként a Kristóf cipőit is intézte Doresz.

Némileg letaglózta, hogy legközelebb jövő decemberben jár erre a Mikulás. Persze szerinte nem kell ennyit várni, mert huszadikán jön. (Az időt kifejező szavakkal még hadilábon áll. Például azt is mondta ma, hogy "emlékszel, itt láttuk a Mikulást holnap" - mármint a Fény utcai piacnál, ahol tényleg láttuk, de nem holnap, hanem decemberben.)

Első tavaszi kirándulás

Pillangó

Azt hittem, a falra rajzolós korszaknak már vége lett Debrecenben. Ehhez képest ma épp Kristóf gondolatait próbáltam olvasni (szókincse nagyjából arra korlátozódik ételek tekintetében, hogy aztaztazt valamint olyatolyat, ami komoly fejtörést okoz napjában kábé tízszer, azaz ahányszor ételt kíván magához venni), amikor Doresz elkezdett kiabálni "anya, gyere, a falra rajzoltam". Azt hittem, csak hülyít, mert falra rajzolni albérletben kizárólag rossz vicc lehet. De nem. A hálószobában valóban volt egy terjedelmes, nagyjából fél négyzetméternyi ceruzarajz. "Nézd csak, pillangó!"
Nem verjük meg a gyereket, nem verjük meg a gyereket, nem verjük meg a gyereket - ilyeneket mantráztam, majd megkérdeztem, miért csinálta ezt a falra rajzolást.
"Mert akartam rajzolni egy pillangót"
És papír pont nem volt elől üres - gondolom én.

Sikerült leradírozni.

Józan ész

Beszélgetés szó szerint idézve:

- Doresz, nem mászhatsz fel a székre!
- Tudom, mert apa mondta, hogy nem másznak az emberek székre.
- Apa is mondta, meg a józan ész is azt mondja.
- Én is akarok olyat!
- Mit akarsz?
- Józan észt akarok kapni.

A mű és művészettörténeti előzménye

Dávid Dóra Eszter: Hóember és fa

A hóemberen ruha és szoknya van. Autobiográfiai háttér: a művésznő tegnap a Széchenyi-hegyen hóembert épített.

Marc Chagall: Noé és a szivárvány

Betlehem

Egy ideje - és jóval karácsony után kezdte - Doresz Jézusosat játszik. Ezt a képet akkor készítettem, amikor úgy hívott be a szobába, hogy "Anya, gyertek el Betlehembe."

Azt hiszem, idén még kihagyom a húsvéti történet ismertetését. Nem venném a szívemre, ha két hónap múlva keresztrefeszítésest játszanának.

Rajzol és épít

Mostanában újra sokat rajzol. A legutóbbi baba-mama klubon pedig, ahol kivételesen tücsökzenés foglalkozás is volt, temperával is próbálkozott. Jellemzően magát rajzolja - ezzel a témával egy teljes A3-as lapot is ki lehet tölteni, úgyhogy szerintem önbizalommal nincs gond - illetve a családot. Időnként rajzol szomorú csigát - azért szomorú, mert az anyukája nem engedte meg, hogy filctollal rajzoljon -, aztán ha megkérdezem, hogy miért szomorú, akkor rögtön mellé egy vidám csigát is. Van még nagy eső gombával, fatörzs, lufik, mindenféle állatok, nap. További kedvelt témái a sapkák, sálak és szívek hosszú köténnyel (azaz hosszú megkötővel, azaz szalaggal, amire fel lehet akasztani). Úgy látszik, a kézimunkás tevékenységeim nagyon vonzzák. ez egyébként abból is látszik, hogy legóból mostanában már nemcsak házat épít, ahogy eddig szokta, hanem legutóbb varrógépet is. És hasonlított.

orvosos

Mostanában az egyik kedvenc játéka az orvosos. Na nem az, hogy ő mint orvos megvizsgálja a babákat, hanem hogy orvoshoz akarja vinni őket. Ilyen szövegekkel: "Ó, a szüleim betegek, megfogtak egy bacilust." (azaz elkaptak) Le is fekteti szépen két babáját (mindkettő lány, persze), külön takarót kap mindkettő, de azért egymás mellett, és ápolgatja őket. "sok teát kell inniuk, hogy meggyógyuljanak" (Ezt az okos szöveget is az Anna és Petiből szedte)

Egyébként mindene fáj: a hasa, ha sokat evett, a lába, mert már öreg és csak bottal tud járni, a feje, a foga - és persze meg fogja engedni a doktor bácsinak, hogy kivegye a fájó fogat (Ez az Egyszer volt, hol nem volt az ember-ből van) . És persze a keze is, mert beütötte, és ezért be kell ragasztani a macissal. (ragtapasszal, ami háztartásunk első számú szükséglete mostanában, minden napra kell minimum egy.)

Hát így állunk, fő az egészség!

Névadás

Ma elővette egyik régi babáját, és közölte:

Ennek az a neve, hogy Csan-Csin.

(Ami annyit tesz: "egy borús reggelen lótuszvirágot hajított a tóba egy csalódott szerelmes." Csak ha valaki nem tudna kínaiul...)

filozófia

Doresz jelenlegi kedvence a Sándor napján megszakad a tél kezdetű ének.

- Anya, mi jelent az, hogy boldog aki él? - majd rögtön hozzáteszi - Majd megkérdezem nagypapától, nem a dédipapától (pécsi nagypapát hívja dédipapának), hanem attól, aki a nagyi anyukája.

blaszfémia, avagy a vallási nevelés csődje

Hiába követtem el mindent, hogy a gyerek ne hallja karácsony kapcsán a "Jézuska" szót - miért is kéne becézni, ha egyszer őt sem hívjuk Doreszkának, és nekem is feláll a szőr a hátamon az Adélkázástól. Sajnos az egyéb rokonoktól csak megtanulta, hogy az ott a jászolban nem a kis Jézus, hanem Jézuska. Napokkal ezelőtt az egyik csecsemőbabáját kinevezte Jézuskának, bepólyálja, beteszi a jászolba (műanyag dobozt nevezett ki jászolnak). Ma pedig ezzel nyitotta a napot:
- Anya, nézd csak milyen szép pizsamája van a Jézuskának, jaj, be kell pelenkázni, mert nagyon szaros!

Én innentől levttem a kezem a gyerek vallási neveléséről, ha úgyis csak az a hülyeség ragad rá, amit garantáltan nem otthon hallott.

Mesemániás

Délelőtti beszélgetés:

anya: Azt javaslom, rakjunk rendet a szobádban, aztán majd felolvasok valamit.
lánya: Oké. Anna és Petit, mert a Bogyó és Babócát unod.

(Sajnos az Anna és Petit is, úgyhogy lassan kénytelen leszek beszerezni a sorozatból egy új darabot. Túlzás nélkül állítom, naponta többször végigolvasom.)

Túlkapás

Természetesen nagyon örülök, hogy Doresz ennyire szereti a zenét, különösen, hogy egyelőre az otthoni cédékészletekből válogat, úgyhogy ízlésbeli eltérések sincsenek. De azon már némileg felkaptam a vizet, hogy éjszaka, amikor felébred fontos dolgok elintézése céljából, mellesleg bekapcsolja a lejátszót is, és vérig van sértve, amikor én meg kikapcsolom. Természetesen ki is kell húzni a konnektorból, különben simán újra bekapcsolná. Mondjuk gyerekzáras a konnektor, és ez kivételesen olyan gyerekzár, amit tényleg nehéz kiiktatni egy gyereknek, így azt hiszem, még van pár hetem, amikor a módszer működik. Utána nyilván fel kell majd tenni valahova a lejátszót, ahol nem éri el. Csak az a gond, hogy olyan magasan én se fogom elérni.

Gondolom, van, aki ért a rejtett utalásokból, de azok kedvéért, akik nem, közlöm, hogy Doresz néhány éjszaka óta úgy alszik, mint a nagyok. Baleset egyelőre még csak egyszer volt. Előfordult az is, hogy szólt, de az is, hogy végig bírta az éjszakát. Rettentő büszke magára!

Tehetség

Megfigyeltem, hogy Doresz két területen átlagon felül tehetséges. Az egyik a szaglás. Mostanában két családtól is kaptunk Kristóf számára kinőtt ruhákat. Doresz egyikről sem tudta, hogy honnan vannak, de amikor kezébe vette, akkor egyből mondta: ennek olyan szaga van, mint Hanna Zorkának / Levikének. És valóban, a Hanna Zorka szagúakat Danitól, a Levike szagúakat Levikétől örökölte Kristóf. A szag természetesen illat, mégpedig a mosószer vagy az öblítő illata. Egyéb szagokat, illatokat is nagyon jól megérez. Nekem is jobb a szaglásom, mint az átlagnak, de Doreszé még jobb. Így aztán én még nem érzem, hogy valami romlani kezd a hűtőben, ő viszont már visít, hogy szaga van - és tényleg.
A másik tehetsége a zenei memória. Esténként lefekvéskor be szoktunk kapcsolni neki valami zenét. Vagy Vivaldit, vagy Bachot. Mindig ő választja, hogy melyiket. A "bácsis" Vivaldi, a "másikzene" Bach. Habár ugyanaz a sorozat a kettő, és tényleg csak a portrék különböztetik meg a két CD-borítót, azért teljes biztonsággal megkülönbözteti. És ha a CD-n szereplő zenének akár csak egy rövid foszlányát is hallja rádióban, pl egy reklám aláfestéseként, rögtön felismeri. Már olyan is volt, hogy Bach ment a rádióban, és bár a CD-n nem volt rajta, stílus alapján felismerte, hogy "másikzene". (Néha az az érzésem, hogy a zene alatt csak meditál, nem alszik el, mert nemcsak az elején lévő részeket ismeri fel, és már volt olyan, hogy felsírt, amikor egy szomorúbb hangulatú rész volt, szerintem nem véletlen volt az időzítés, hanem annyira magával ragadta.)
Karácsonyra Miskolcon kaptunk egy Sebestyén Márta CD-t, amit ott rögtön meg is hallgattunk. Amikor itthon először újra betettem, rögtön jelezte, hogy ez Miskolcon is megvan. Szerintem ez bámulatos.
Van egy hátulütője is ennek a zenei memóriának: ha egy dallamot hamisan énekelnek neki, azt is leutánozza. Így pl van olyan gyerekdal, amit már tudott jól, de valahol hallotta kicsit elcsúszva, és azóta már azt a verziót énekli.

Klokodil, a rend őre

Néhány kép az utóbbi időből:

1. Mese, puszi, vízivás, elefántcsorda az ágyban, lámpaoltás, ajtócsukás. Ígéretet kaptunk, hogy ma egyedül alszik el - cserébe, amiért nézhetett mesét este. Két perc múlva nagy kiabálás, eszeveszett rohanás ki a szobából: A könyv nem lehet a földön, jaj, nem lehet a földön!

2. Óriási játékkupac a gyerekszoba közepén: Anya, olyan nagy rendetlenség van, pakoljunk el gyorsan!

3. Este, miután vérrel és verejtékkel feloszlatták Danival a játékkupacot, Doresznak eszébe jutott, hogy egy elefánttal szeretne aludni. Elkezdtem kipakolni a plüssállatos kosarat, erre felkiált: Anya, de hát most raktunk rendet!

Elárulom, a gyerek nem beteg. Mindennek az oka a "klokodil".



Karácsony előtti napon láttuk először. Illetve nem, hiszen már egész régóta nálunk él, de addig nem sok vizet zavart. Karácsony előtt viszont óriási rendetlenség volt, annyira, hogy félő volt, az angyalok elbuknak, amikor be akarják repíteni éjjel a karácsonyfát a szobába. Úgyhogy nekiálltunk, és közös erővel rendet raktunk. Már majdnem kész voltunk, amikor Doresz leszórta a frissen feltakarított konyha közepére a Doktor Bubós könyvét. De mi történt! Dani vette észre, hogy a könyv hirtelen eltűnt!
- Húha, Doresz, láttad, eltűnt a könyv! Vajon mi történt?
Arcon döbbenet, csend, majd a válasz: - Biztos a klokodil vitte el.
Hát, ha Doresz mondja, akkor biztos.
Hogy megelőzzük a többi szerte heverő játék elvesztését, gyorsan folytattuk a rendrakást, és csodák csodája, amikor teljesen üres lett a gyerekszoba szőnyege, és már Doresz túl volt egy egyeztető tárgyaláson a Klokodillal, akkor a Doktor Bubó újra megjelent a szőnyegen. Csoda történt! Gyorsan feltettük a polcra, mert a Klokodil előtt csak az van biztonságban, ami a helyén van.

Azóta nincs vita meg könyörgés az esti rendrakás miatt. Rendnek kell lenni, különben jön a Klokodil, és elviszi, ami a földön van. Abban azért megállapodtunk, hogy a papucs lehet a földön. De például Anna és Peti, amit lefekvés előtt olvastunk, még elvágólag se. Van ugyanis egy rettentően művelt Klokodilunk, aki könyvekre specializálta magát.

(Zárójelben jegyzem meg: nem mi sugalltuk, hogy a Krokodil volt, teljesen az ő fejéből pattant ki az egész történet. Mi csak meglovagoltuk.)

(D. pontosítása, szintén zárójelben: Amikor a rendrakás után a dr. Bubót kerestük, Doresz fedezte fel a többi könyv között, a polcon. A klokodil, úgy látszik, a helyére rakta. Ez különben nem szokása, de lehet, hogy az első alkalommal kivételt tett. Vagy Doresz győzte meg, amikor másfél percen át susmorgott vele rendrakás után ...)

Közkívánatra

Megmutatjuk Doresz karácsonyi ajándékát, ezt a minden igényt kielégítő babakonyhát. Amint láthatjuk, Kristóf is szívesen segédkezik a főzésben. Épp banánturmix készül a működő botmixerrel, a bal alsó sarokban pedig egy szintén működő (bekapcsolás után pár másodperccel a kenyeret kilövő) kenyérpirító figyel. A lepel körülötte nem tartozék, csak azzal volt letakarva a teljesen csomagolhatatlan formájú ajándék.
Eleinte izgultam, hogy vajon nem fogja-e túlságosan behatárolni a fantáziáját ez az igazihoz hasonlító konyha, de amikor közölte, hogy ez a Rózsabimbó etetőszéke, és a főzőlapra tette a babát, majd az egész cuccot odavitte az étkezőasztalhoz, akkor megnyugodtam, akik kreatív, az mindig az. Nagyon örült egyébként, oda is vitte a kisszékét a karácsonyfához, felmászott, és az egyik angyaldísznek többször is megköszönte a babakonyháját.

Alvás előtt

Apa és lánya beszélget:
- Gyere, most már szunyabunya!
- Szunyabunya?
- Igen.
- De én a szíved vagyok.

Miért is halódik ez a blog?

Nemcsak azért, mert karácsony táján nem voltunk itthon, és nem volt rá időm. Nemcsak azért, mert elég vacakul fényképezek. (Ez változni fog idén, szilárd elhatározásom, hogy idén megtanulok normális képeket készíteni, bármilyen is a fényképezőgépünk. Amennyiben valaki tud irodalmat ajánlani ehhez a nemes szándékhoz, nagyon meg fogom köszönni.) Legfőképp azért, mert Doresz mostanában már egy folyamatosan bekapcsolt diktafont igényelne. Olyan szövegei vannak, hogy leesek a székről. Nagyon felnőttes, látszik persze, hogy olyan félmondatokat fűz össze szöveggé, amelyeket tőlünk is hallott. Néha értelmesen, néha értelmetlenül vicces a végeredmény, mindenesetre semmiképp sem érdekes másképp, mint szó szerint idézve, épp ez adná a dolog báját. Szóval ha nem tudom az elhangzást követő öt percen belül leírni, akkor inkább sehogy sem teszem. Kár, mert rettentő vicces egyébként.

Karácsonyi fotók és sztorik jönnek még. Az a tény, hogy a családban két számítógép van, kicsit bonyolítja a helyzetet, sose tudom, mit hova mentett valaki, úgy tűnik, a karácsonyi cuccok pont a másikon vannak.

Egyébként ha a puszta tényeket nézem: ma amíg hajat mostam, Doresz megkaparintott egy igazi felnőtteknek való ollót, és felszabdalta az egyik kifestős könyvét. Mint mondta "Azért, hogy lehessen belőle kirakó." Ilyenkor mindig ingadozom, hogy megdicsérjem, mert szépen vágott és mert nem a tabunak számító könyveket vágta, vagy jól irgumburgumozzak egyet, mert mi van, ha ezután a könyvekből is kirakót akar csinálni. Aztán győzött a büszkeség, inkább megdicsértem. Mondjuk emellett is tudja, hogy nem jó, amit csinál, ugyanis rögtön el is küldött, hogy egyedül akar játszani. Ilyen pedig általában akkor fordul elő, amikor rosszalkodást fontolgat.