Ég

A tegnapi nap ilyen spirituális jellegű volt, úgy tűnik, Doresz például sűrűn kérdezgetett ilyeneket, hogy mit csinálnak most az angyalok, és hol vannak (mert oké, hogy karácsonykor fát díszítenek, na de az csak ritkán van), és én dacára a nagy valláspedagógiai tudásmasszának a fejemben, ami már amúgy is csak múltidő, de mindegy, csak álltam, és dadogtam, hogy hát izé, repülnek. És akkor este a vacsoránál, amikor sikerült enyhén odakapatnom a melegszendvicset, és rakosgattam külön, hogy ezt majd mi megesszük, ezt meg le kell kapargatni kicsit, hogy Doresz is megehesse, ilyet mondott:
- Anya, az ég, az felnőtteknek való.
- Huh - mondom magamban - ezt hogy érted?
- Hát az éget apa eszi meg.

Persze, persze, az égettre gondolt. Ezek szerint mégis normális gyerek a gyerekem.

Természetsen megtalálta azt a dobozt, amibe az elkészült karácsonyi dekorációkat meg a horgolt tükörtojást tettem (a tükörtojást félredobta, csak a díszek érdekelték), magára aggatta az összeset, ekkor zajlott a következő beszélgetés:

- Cicám, add vissza légyszíves ezeket!
- De nem!
- Légyszíves, cicám.
- De anyám, ne vedd el!

Hálózsák

Természetesen mindig azt kell csinálni, amit Kristóf is. Ha Kristóf sír, mert éhes, akkor Doresz is, és ha Kristóf hálózsákban alszik, akkor Doresznak bele kell bújni egy párnahuzatba. Amikor aztán végre kiolvastam a gondolataiból, hogy a párnahuzatba bújás nem rosszalkodás, hanem utánzás, és előbányásztam neki egy régi hálózsákot, aminek az alja kicipzározható, úgy örült neki, mintha legalábbis új játékot kapott volna. Egész este abban feszített, aztán éjszaka is abban aludt, és sejtem, hiába kakaózta le reggel, ha most azonnal kimosnám, este nagy hiszti lenne hálózsák hiányában. Úgyhogy még egy nap haladékot kap a kakaófolt.

önfegyelem

Doresz éppen veszélyeztette Kristóf testi épségét, amennyiben megpróbálta hátratörni a nyakát. Rá is szóltam, hogy azonnal engedje el. Erre ő: - Térjek észhez, ugye?

cicaőrült

Hosszú idő után újra Pampers pelenkát vettünk, és úgy tűnik, a macskaőrület még mindig tart. Úgyhogy azokat Kristóf természetesen nem használhatja, csak Doresz (éjszakára vagy hosszabb sétákhoz).

Térképész

- Apa, megmutatod nekem a Kabátot, ahol dolgozni kell? (Kabát, azaz Kaba nevű községet)
Előszedik a térképet, megnézik, hova fog utazni Apa nemsoká. Eközben természetesen meg kell nézni azt is, hol lakik a pécsi Nagyi (ha a megfelelő lapot nyitjuk ki, akkor már Doresz is tudja, melyik folt Pécs) és a miskolci Nagyi (ezt is tudja). Na persze a debreceni foltot is felismeri
- Ott lakunk, Kékgolyó utca tizenhét
- Nem, nem ott, hanem ez itt Budapest, most már itt lakunk.

Aztán Dani kimegy, Doresz tovább lapozza az atlaszt, rábök az egyik városra: - Apa ide fog menni. (Ez Párizs. Úgy legyen.)
És aztán újra meghatározza a nagyszülők lakhelyét. A pécsi Nagyi Tadzsikisztánban, a miskolci pedig Iránban van. Nyilván csak átmenetileg.

Szerintem a térképek iránti vonzalmát a keresztapjától örökölte. (Mellesleg ez idő alatt Kristóf épp egy Történelmi Atlaszt rágcsált, persze szigorúan azután, hogy a harmadikos hittankönyvet megunta volna.)