mindennek ára van

Valamelyik nap kellett írnom egy hosszú és viszonylag nagy odafigyelést igénylő levelet. Gondoltam, kihasználom azt a kis időt, amíg reggeli után viszonylag nyugodtan, csendben el szoktak játszani. Így is történt. Majd a levél végeztével bementem a gyerekszobába, ahol addig valóban csend volt, legfeljebb nagy nevetések hallatszottak ki, és mit látok?

kis különbség

Indulunk a városba, Doresz megragad egy sárga jegyzetlapot:
- Anya, én is hozok lustát!

(Nyilván a bevásárlólistára gondolt.)

Evés előtt pedig közli: Nekem nem kell ülőke!

(naná, hogy előke)

nyelvújító

A metrón valaki sajtos grissinit evett.

- Anya, én is kérek csíkpogácsát!

Ízlés

Dani piros pulóvert vett föl ma. Reggel a búcsúzásnál Doresz odaadta neki a saját piros sapkáját:
- Apa, ehhez a pulóverhez illik ez a sapka.
- De Doresz, ez a te sapkád, nem jó apának a mérete, túl kicsi.
- Majd ha megnövök, akkor nagy lesz a sapka, és akkor majd jó lesz apának.

Milyen egyszerű

Gyereknevelési szakirodalmat olvasok.
- Anya, miért nézegeted a betűket?
- Mert kíváncsi vagyok arra, ami a könyvben van.
- És mi van benne?
- Hát az, hogy mit kell mondani a gyerkeknek, ha azt akarjuk, hogy rakják el a játékaikat.
- Azt, hogy kérem szépen.

- Anya, Kristóf beverte a fejemet az ajtóba! Kristóf, ez lesz az utolsó, mert különben megverlek.
- Miért Doresz, mi meg szoktunk verni téged?
- Igen, tíz perc múlva.

félreértés

Doresznek mostanában az a mániája, hogy tud repülni / fog tudni repülni / madárrá változik.
Próbálom erről lebeszélni, mert rosszul érintene, ha egyszer nyitott ablaknál tenné próbára ezt a képességét, Dani persze széleskörű irodalmi műveltsége szemszögéből közelít a témához, úgyhogy sokkal megengedőbb. Van állítólag egy Boris Vian írás, ahol a gyerekek sok kék meztelencsigát ettek, minek következtében valóban megtanultak repülni. Mondta is tegnapelőtt este Doresznak, hogy ha sok kék meztelencsigát eszik, akkor majd tud repülni.
(Jaj, Dani, most komolyan azt akarod, hogy a következő eső utáni sétakor csigákat szedjek ki a szájából?- kérdeztem, de ez mellékvágány.)
Tegnap este Doresz közölte: Anya, ha sok kakaós csigát eszem, akkor fogok tudni repülni.
Ja. Csiga - csiga.

És még egy kakaós csigás sztori.

Tegnap kombinóztunk egyet, és a Széna térnél Doresz közölte, hogy leszállunk.
- Á, nem, majd a következőnél - mondom.
- De ha kakaós tekercset eszünk, akkor leszállunk.

És valóban, a múltkor amikor leszálltunk a Széna téren, akkor vettünk neki kakaós csigát.

Mindent azért én se...

Tegnap séta közben minden előzetes indok nélkül elkezdett bömbölni Doresz az utcán.
- Miért sírsz, Doresz?
- Repülőre akarok szállni!

Sajnos nem tudtam segíteni, úgyhogy hazáig ment a bőgés.