tavaszi mikulás

Néhány napja Doresz elkérte a cipőfényesítő szivacsot. Nem fogtam gyanút, végülis imádja azokat a dolgokat utánozni, amiket lát tőlünk. Főleg reggelente, amikor erős apahiány lesz rajta úrrá, rendszeresen követeli, hogy gombos inget adjak rá, mint apának van, felveszi apa papucsát, még kér müzlit - szóval ezek után a cipőtisztítás nem feltűnő.
Aztán kicsit később sétálni indultunk volna, de a cipők egyszerűen eltűntek. A Doreszé és a Kristófé is. Ilyen is előfordult már, Kristóf kedvenc hobbija a cipők hurcolgatása a lakásban, de most valahogy egyetlen félpárba sem estem hasra a nappaliban. Aztán amikor Doreszt kérdeztem, nem látta-e a cipőket, teljes természetességgel válaszolta: Kifényesítettem és kitettem az ablakba, mert a Mikulás csak tiszta cipőbe tesz ajándékot.
És valóban, a gumicsizma és mindkét gyerek cipői is az ablakpárkányon voltak. Jó testvérként a Kristóf cipőit is intézte Doresz.

Némileg letaglózta, hogy legközelebb jövő decemberben jár erre a Mikulás. Persze szerinte nem kell ennyit várni, mert huszadikán jön. (Az időt kifejező szavakkal még hadilábon áll. Például azt is mondta ma, hogy "emlékszel, itt láttuk a Mikulást holnap" - mármint a Fény utcai piacnál, ahol tényleg láttuk, de nem holnap, hanem decemberben.)

szövegek a Mikulásról

"De furán néz ki!"
"Milyen szép a szakálla!"
"Minden Mikulás ad nekem valamit. Az egyik csokit, az egyik cukrot." (azt, hogy egyik - másik, még nem tudja. Vagy egyik-egyik, vagy másik-másik.)
"Nagyon kedves a Mikulás, szeretem."
"Apa, láttunk olyan Mikulást, ami bácsi volt."

Kimentünk ma a piacra, előre mondtam neki, hogy lehet, hogy látni fogjuk a Mikulást, mert ilyenkor kinn járkál az utcán. De azért felkészítettem, hogy nem biztos, de próbáljuk meg. Mondta is közben: Megyünk, megnézzük a Mikulást, ha van."
A piacon aztán tényleg ott sétálgatott, először messziről láttuk, aztán egyszercsak ott volt teljes életnagyságban. Doresz arcán egyszerre volt döbbenet és öröm, és amikor a Mikulás köszönt neki, odajött, és még csokimikulást is adott neki, akkor alig jutott szóhoz. Hozzáteszem, elég lehasznált jelmezben volt az úriember, de Doresznak maga volt a csoda, úgyhogy nagy áhítattal hangzott el a szakálldicsérő mondat a szájából.
Este az Andrássy úton is láttuk a Mikulást, ő még azt is megkérdezte, jó volt-e Doresz. Mire ő: "Igen, kölcsönadtam Kristófnak a porszívót." Nagy dolog, ez tény, mert igen el volt bűvölve a születésnapi ajándékától. A jószívűség jutalma két szaloncukor volt. Hiába, nagyon kedves bácsi ez a Mikulás.