Nem ők az ifjú pár

..., de azért egy puszi elcsattant.

Csoda, ha a fotós keze remegett?

A kerítés túloldalán teniszpálya van, Doresz pedig úgy döntött, ideje megtanulni teniszezni.

nyomós ok

Vendégségben voltunk. Meglepődésemre - bár pelenkában volt - szólt, hogy akkor most pisilni kell. Kinyitjuk neki a WC-ajtót, erre ő: Nem megyek be, mert benn van egy elefánt.
És tényleg, volt benn egy elefántos tartó, azon volt a WC illatosító. Úgyhogy tekintetbe véve a lány szeméremérzetét, eltávolítottuk az elefántot, ő meg ráülhetett a felnőtt WC-re. Aztán ezt még egyszer eljátszottuk az este folyamán. Holnap pótlólag kap két matricát, ott pont nem volt nálam. Nagyon sok matricát ragasztott már egyébként!

korok, nemek és nevek

Az úgy van, hogy vannak a kristófok, ők az egészen pici babák. Aztán vannak a danik, akik már nagyobbak, de kisebbek, mint Doresz. Amikor Doresz kristóf volt, akkor hordta azokat a cuccokat, amiket most Kristóf. Azon a képen az újságban meg ott van egy dani, azaz egy tipegőkorú gyerek.

Ehhez még hozzájön, hogy világképe szerint régebben ő is kisfiú volt: "amikor kisfiú voltam, nekem is volt ez a bodym". Próbáltam neki magyarázni, hogy ő mindig is kislány volt és az is marad, ezt egy darabig talán el is hitte, legalábbis ismételgette, de aztán elmentünk fodrászhoz, aki megkérdezte, fiúsra vágja-e a haját. Azóta a fejére mutat, és közli, "itt kisfiú vagyok."

Mellesleg ha eddig Daninak hívta az apját, most változtatott, közölte: "Te Danika vagy, ugye?" Lehet, hogy felülvizsgálom az elveimet, és mégis Apának fogom szólítani Danit a jelenlétében? Bár nem, rendkívül idétlennek találom, amikor őszöreg bácsi felkapuzik a lakásba, és így szól: Mama, a kulcsot dobd már le, légyszíves.
Azért ez a Danika kicsit erős.

megszelidítettük

Úgy látszik, lassan betört Doresz. A hónapok óta tartó akarom-korszaknak vége, mostanában ilyeneket mond: "kakaót szeretnék", meg "gyere, légy szíves". Sokkal jobb érzéssel ugrálok így, pedig az ugrálnivaló pont ugyanannyi, mint eddig.

Ma ezen a mondaton csodálkoztam el: "Kisfiú, kéred a buborékfújómat?"

Doreszra minden bizonnyal nagy hatást tett a múlt heti esküvő, ugyanis amikor tegnap a főtéren játszottunk, és a nagytemplomból kijött egy esküvői menet, Doresz odarohant, mert - mint mondta - "ott vannak Tamásék".

tizenegyes

A fociőrület kellős közepén egyszerűen nem tudom kihagyni ezt a tizenegyest. Hogy ugyanis mi fán terem a tizenegyes.
Az úgy van, hogy amikor még Doresz kicsi volt, és alig tudott beszélni, folyton csak kérdezgette, hogy ez meg az micsoda. Nyilván egyszer azt válaszoltuk neki, hogy tizenegyes, ezt megjegyezte, azóta pedig ismételgeti. Először csak a számok összesített neve lett a tizenegyes, séta közben például mindig odament a boltok bejáratához és gondosan elolvasta, milyen telefonszámon lehet értesíteni a boltvezetőt tűz esetén, közben meg skandálta, hogy tizenegyes, tizenegyes. Aztán felfedezte, hogy a számok és betűk közeli rokonságban állnak egymással, és az elnevezést is átvitte a betűkre, sőt, a szövegekre is. Így aztán az "Anya, mit ettél?" kérdés mellé, amit mindig akkor tesz fel, ha csokipapír zörgését hallja, felsorakozott az "Anya, mit olvasol, tizenegyest?"
A tizenegyesimádat olyan fokot ért el, hogy egyszer megkaparintotta Dani számítógépjét, és átnevezett egy ikont tizenegyesre. Ezért nem találtam napokig a Sajátgépet. (Mintegy utóirat azoknak, akik emlékeznek még: a számbozó neve mostanság már számítóbék.)