2008. október 17., péntek

Nem kapott tudatmódosító szereket

Mégis madárnak képzeli magát.
-Anya, nekem van szárnyam és tudok repülni.
- Nem Doresz, a madaraknak van szárnyuk, az embereknek nincs. Nem tudsz repülni.
- Majd ha madár leszek, tudok repülni.
- Te sosem leszel madár, te ember vagy. Az emberek nem változnak madárrá.
- De nekem lesz szárnyam. Neked nem lesz szárnyad, de nekem meg Kristófnak lesz szárnyam és tudunk repülni.
- Aha, és hova repültök?
- Oda, a fára - mutat ki az ablakon.

Jó lesz vigyázni.

2008. október 12., vasárnap

felvilágosult

A csecsemőket a gólya hozza a szájában - a nagyi mondta. Majd ugyanazzal a levegővel tovább: A babák benn vannak az anyukájuk tesójában (a hasat nevezi tesónak, mert ott volt a tesó), és van egy lyuk, és azon mennek be, de majd kijönnek. Anya, te is voltál a nagyi tesójában, meg Kornél meg Kata is a nagyi tesójában volt. (Mondjuk nem egészen, de az elv oké). Én meg a te tesódban voltam, meg Kristóf is. De már kijöttem. Majd ha megint bent leszek...
Az én tesómban a baba van (játékbabája), már kijött, de majd visszamegy.

Azt hiszem, van még egy kis zavar a képben, de majd letisztul. Mindenesetre a nagyi tagadja, hogy tőle hallotta a gólyamesét. Most már csak az a kérdés, honnan szedte akkor a lány, és honnan szedte azt, hogy a nagyira kell fogni.

A lényeg mindenesetre itt van:
- Én is benn voltam a te tesódban.
- Igen, és emlékszel még rá?
- Igen.
- Na és milyen volt?
- Hát... jó.
Esküvői ruhabolt kirakata előtt ragad le a lány, és közli: Anya, én is olyan ruhát szeretnék, ami tovább leér a földre.