A viccmesélés dramaturgiáját még el kell sajátítania, de azért jó jelnek tekintem humorérzékügyben, hogy tegnapelőtt délben nekem, majd aztán este Daninak is elmesélt egy viccet. Igaz, úgy kezdődött, mint egy szokásos nyafogás.
- Anyaaaaa, kisanyukaaaaa, képzeeeeld, a malacka, a malacka beleesett a gödörbe.
(Én még nem vettem a lapot, hogy ez vicc lesz, úgyhogy rutinból és 100% odafigyelésmentesen reagáltam, miközben rettentően iegesített, hogy megint nyávogva beszél.)
- Tényleg?
- Igeeeen, és akkor jött a farkas.
- Aha, és aztán mi volt? (Még mindig rutinból, azt hittem, hogy valami meséből mond el valamit.)
- Hát, aztán azt mondta, hogy hoz egy létrát, csak várjon, a malac meg azt mondta, hogy nem várok.
Kellett egy kis idő, amíg leesett, hogy ez volt élete első viccmesélése.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
:-DDDDD
Megjegyzés küldése