A Károlyi kert és a Szamos fagyizó közötti távolság legfeljebb 15 percnyi, ezalatt az idő alatt végig volt szerencsénk a következő monológot hallgatni: "Nem, biztos nem is találjuk meg a fagyizót. Nem lesz fagyi, nem fogok fagyit kapni. Jaj, hol van már a fagyi, nem találjuk meg."
A játszótérről azért kellett hazajönni, mert "Anya, az a gyerek megfogta a ruhámat. Micsoda buta gyerek, nem fogjuk meg a másik gyerek ruháját. Nem szeretem az olyan gyerekeket, akik megfogják mások ruháját. Nem is megyek többet játszótérre, se tegnap, se azóta."
- Doresz, de azért az nem olyan nagy dolog, hogy véletlenül megfogja a ruhádat valaki a játszótéren. Azért ebbe nem kell belehalni.
- De, én belehaltam.
Azért hogy világos legyen, történt-e valami olyan is, ami tényleg zavarhatja, megkérdeztem:
- Hol fogta meg a gyerek a ruhádat?
- Hát a játszótéren.
Leszaladtunk a postára, és elkövettük azt a hibát, hogy erre a 15 perces útra nem vittünk vizet. Visszafelé az utca végében, azaz a cél előtt 5 perccel közli:
-Szomjas vagyok, nem bírom tovább.
- De Doresz, már alig kell menni és otthon ihatsz.
- Nem, nem fogom kibírni.
Fél ötkor kezdődik az ovis hittan. Indulás előtt negyed órával mondja:
- Menjünk ovis hittanra.
- Most még nem kell indulni, majd negyed óra múlva.
- Nem fogom addig kibírni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Annyira szörnyű életük van! :D
oke, hangosan rohogok, de kinek a szavajarasa a csaladotokban a "nem fogom kibirni"?:) mert az a legviccesebb, mikor az ember beturol beture visszahallja magat:)
Ez a kibírás onnan jön, hogy amikor még nem volt teljesen biztos a szobatisztaság, és az utcán szólt, hogy kell neki, akkor mindig kérdeztem, hogy meddig fogja kibírni, hazáig-e vagy csak az első fáig.
semmi sincs veletlenul:) sejtettem en, h csaladi szavajaras lesz ez
Megjegyzés küldése