mű

Elkezdődött a tél, amúgy is betegek vagyunk, kinek van kedve kimenni ilyenkor, úgyhogy kénytelen vagyok benti elfoglaltságokat kitalálni. Tegnap eszembe jutott hogy oviban csináltunk olyat, hogy egy papír előre ki volt lyuggatva, nekünk meg ki kellett hímezni le-föl öltögetve. Gondoltam, kipróbáljuk, hátha már Doresz is tudja - bár őszintén szólva nem hittem komolyan, végülis még csak pénteken lesz három éves, szóval még csak korkedvezményes ovis. De ment, és nagyon élvezte. Egyébként már jó ideje rágja a fülemet, hogy varrni akar - ez a hímzést és a horgolást is jelenti az ő nyelvén -, eddig mindig elhessegettem, hogy majd később, ha nagyobb lesz. Hát jó, a horgolás tényleg várhat még kicsit, de a hímzésnek eljött az ideje. Színváltós cérnát kapott, mert az szép. Annyit kellett segíteni, hogy mindig mondtam, melyik lyuk következik.
Ez a darab tegnap készült, ma még kettő másikat is csinált. Javasoltam, hogy adjuk oda a nagyiknak karácsonyra, de azt mondta, hogy ezeket ő szeretné megtartani, az egyiket fel is akasztotta az ádventi kalendáriuma mellé.
(A fotó rossz, de ebben a sötét időben alig van pár lámpafénymentes óra a lakásban, elnézést. A fényes folt meg arról árulkodik, hogy egyelőre folyik a lányzó orra.)