Komolyan késésben vagyok a hároméves szülinapos nagylány jellemzésével. Képeket ugyan raktam fel az elmúlt napokban, hogy azért mégis dokumentáljam ezt a neves dátumot, de azért a szöveg sem maradhat el.
Igazi nagylány már, aki olyan választékosan fejezi ki magát, mint sok felnőtt sem. A "na milyen a..." kérdésre ilyen válaszokat ad, mint "pompás" vagy épp "kellemes". "Biztos benne" és "Valószínűleg" megtörténik, amit tervezünk. Gátlás nélkül beszél mindenkihez, aki szimpatikus neki. A villamoson a szembeülőt beavatja, hogy ő bizony szereti a karácsonyi angyalt, aki mindent hoz neki, például csatot meg csokit, azt is elmondja, hogy most épp hova megyünk (vásárolni) vagy hova nem (nem a Nap utcára), meg azt is, hogy Miskolcon van neki köténye (kötő), amit felvesz ha sütnek nagyival.
Tisztában van azzal, hogy hol mi vár rá. Tudja, hogy hol szálltunk le a villamosról, amikor kakaós tekercset vettünk, tudja, melyik az a metrómegálló, ahol akkor szállunk ki, ha a bookline-ba megyünk, tudja, hogy a dédipapánál evett fagyit a nyáron, de most nem eszünk fagyit, mert tél van és/vagy betegek vagyunk.
Vannak viszont tévképzetei is: Apa építkezésen dolgozik, tehát házat épít, a Kékgolyó utcát is ő építette, hogy tudjunk hol lakni. Hogy egy építkezésen nem kizárólag olyanok dolgoznak, akik konkrétan építik a házat, egyelőre nem fér a fejébe.
Tudja, hogy azért költöztünk el Pestre, hogy "mindenki kellemesebben érezze magát", de azért ő vissza akar menni a Szandi házikójába, mert ő "Debrecenben is kellemesen érezte magát."
Az istentisztelet kezdésének pillanatában már "unja", és érdeklődik, hogy "mikor végez Petra?", az egész idő alatt rohangál a folyosón, mint ahogy ovis hittanon is, amikor az imádság jönne soron, az éneklést pedig szabotálja, de amikor hazamegyünk, lezavar egy komplett istentiszteletet prédikációval együtt, amit egy könyvből olvas fel, és úgy kezdi, hogy "kedves hallgatóim", valamint belefoglalja az ovis hittanos imát is, amit fogalmam sincs, hogy tanult meg, amikor látszólag nem figyelt rá. Azt is énekli, hogy "Kis város Betlehem, nem sejti még", pedig az órán vadul kiabált, hogy "ne énekeljetek". Ragad rá minden, olyannyira, hogy néha komolyan kérdezem magamtól, nem főbenjáró bűn-e, hogy nem beszélünk hozzá idegen nyelveken.
Az ember még egy jóízűt se veszekedhet, ha épp ott van, mert akkor azonnal kiabál "ne veszekedjetek együtt". Egyébként érzelmi témákban elég érzékeny, azonnal visszajelez "most mérges vagy", netán "hideges", ha pedig látja, hogy lecsillapodtam, "már nem vagy hideges, ugye". Naponta sokszor bújik, hogy "mindennap szeretlek" - ami onnan van, hogy egy meséskönyvben a kismackó azt mondta a mamájának, hogy szeretlek ma..., ami mama akart lenni, csak a mamája félbeszakította. Doresz viszont úgy értelmezi, hogy ez a "ma..." a konkrét napra vonatkozott, ebből lett aztán a mindennap szeretlek. Azt is tudjuk, hogy Kristófot szereti, amikor hazafelé tartunk, és Kristóf otthon van, akkor már a ház előtt mondja, hogy "szeretem a Mizukát", ez az egyik kedvenc beceneve, Doresz ragasztotta rá.
Jól megvannak egyébként a tesók, az utóbbi egy hónapban kifejezetten sokat tudnak együtt játszani, de legalábbis egy légtérben egymás mellett, főleg a délelőtti órákban fordul elő ilyesmi. Amikor a Kaláka-Kányádi lemezt hallgatjuk, akkor az ismert verssort, miszerint "Köt a vérem, köt a vérem, szeretőm vagy és testvérem" ő így énekli: "Köt a vérem, köt a vérem, szeretem a kistestvérem." Ez egyébként az egyik kedvenc éneke, sokszor csak úgy is énekelgeti, amikor nem megy a CD. És ha már Kaláka, akkor épp tegnap volt először Kaláka koncerten úgy, hogy tetszett is neki, Márton vitte el, és tökéletesen sikerült a közös program.
Rettentően szeret öltözködni, tudja, mi mihez illik és mihez nem, bár időnként azért vannak ruhák, amiket valahonnan előbányász, mert szerinte szépek, holott... De azért alapvetően jó az ízlése. Szereti, ha a hajába csatot vagy hajgumit rakunk, aztán persze kiszedi, később pedig sírva jön, hogy tegyem vissza, "kiszedtem, pedig olyan szép volt".
Sírni és hisztizni persze mindenen lehet, akár azon is, hogy nagypapa a mustár tubusát akkurátusan összehajtogatta. A nyöszörgésre persze rögtön tud indokot is mondani "mert nyűgös vagyok".
Van, hogy csak valakivel együtt tu elaludni, máskor viszont egyedül, mert ő már nagy. Aztán olyan is van, hogy lefekszik apával aludni, de aztán kijön, erre apája azt mondja, hogy akkor szomorú lesz, de ő azért csak kijön, és mondja nekem "menj be apához, vigasztald meg, mert szomorú, hogy kijöttem." A játékbabák sem alhatnak egyedül, befekteti Kristóf kiságyába, melléfekszik a padlóra, fogja a kezét a rácson benyúlva, mert "nem tud egyedül aludni, fél".
Fél egyébként ő is, nem is kicsit. Pár hete két állat volt a szobájában éjszaka, és nappal is egy kendőt kellett ráerősíteni a könyvespolcra, "hogy ne jöjjön be a kutya". Még szerencse, hogy a tigris a szerényemben nem tudja megharapni, mert "vastag a pulóver".
Kedvenc DVD-je már rég nem a Kis vakond, hanem az Egyszer volt, hol nem volt az ember és a 'allo, 'allo. Úgyhogy ilyeneket mond, mint "katedrális" meg "cárnő vagyok", valamint "nézd csak a legújabb találmányom", valamint azt, hogy "Magyar hangja Fehér Anna". A Vackarádióból is a stáblista a kedvence: Gál Zsuzsa és Kispupákzsömleándaikati.
Tudja, hogy egyedül csak az iskolások mehetnek az utcán, így ha látunk egy kóbor kutyát, az is nyilván iskolás. Ő is az akar lenni egyébként, néha el is játssza: "Most már este van, búcsúzom tőletek" - mondja az utcán séta közben - "megyek a Nap utcára, mert nagypapa vár. Majd holnap találkozunk." Aztán behajol a babakocsiba, megpuszilja Kristófot "Nagyon szeretlek Kristóf, de most el kell mennem." Elég nehéz volt rábeszélni, hogy maradjon mégis, csak úgy sikerült, hogy mondtam neki, félek a kutyától, fogja meg a kezem és védjen meg. Ez hatott.
