Doresz is elköltözött

Úgy értem, lélekben. Az utóbbi héten majd minden este mondogatta, hogy haza akar menni a Doresz házikójába, ahol Szandi van, meg Báró kutya meg a gazdija. Azaz Debrecenbe. Meg főtérre is. Mondtam ugyan neki, hogy oda már nem megyünk, mert már itt lakunk, de nagyon sajnáltam szegényt közben, nem láttam igazán lehetőséget, hogy megértessem vele, amit egy gyerek csak nagyon nehezen fog fel, hogy várost váltottunk, és vele az egész kis világát kiszórtuk az ablakon. Nem gondolom, hogy rosszul járt a váltással, már eddig is sok előnyét élvezi, például a rengeteg jó játszóteret a környéken, a metrót és a kombinót - ő még szereti a bkv-t. De azért Szandi, Báró, Sala, Szilvi, Katáék, Tam, akinek folyton ajándékot ad azóta is, és a többiek...

Tegnap este viszont ezzel állt elő: Anya, kölcsönadtuk Szandinak a Doresz házikóját. Most már itt lakunk.

(Persze ezt a mondatot csak az érti a maga teljességében, aki tudja, mit jelent Doresz számára a kölcsönadás meg a Doresz házikója.)

Adatok

Doresszal elkezdtük megtanítani a fontosabb személyi adatait - mondván nagyváros veszélyei, tudja mi a neve meg hol lakik, ha véletlenül elsodródna mellőlünk. Naná, hogy nem fordulhat elő ilyesmi, de azért az ördög nem alszik. (Erről jut eszembe, vajon én is ördög vagyok-e.)
Szóval szépen idomítjuk, szerintem ez most fordul elő először, annyira idomításellenes vagyok. Az eredmény részleges, ha akarja, mondja, ha nem, nem - idegeneknek inkább nem, nekünk is csak akkor, ha kedve van. Példa erre a következő beszélgetés a játszótéren egy anyuka és Doresz között:

- Hogy hívnak?
- Kislány.
- Jó, de biztos van valami neved, úgy mint az én kislányomnak Bogi a neve.
- Van nevem, de nagyon hosszú.

Frissen horgolt sapeszban

régi kép, de aranyos

A baba is hordozókendőben utazik. Pont, mint Kristóf.

ki csinálta?

Mikor már fél órája nyüstöltük a ki csinálta kérdéskört, és tisztáztuk többek között, hogy a függönyt a varrónéni, az ajtót az asztalos, a tejet a tehén, a zöld poharat meg a zöldpohárgyártóbácsi csinálta, akkor jött a kérdés: És nagypapát ki csinálta?

Már épp gondolkoztam, hogyan is intonálhatnám korához illően ezt a témát, amikor válaszolt is saját magának: A varrónéni. Meg a királynő!

Nyertem egy kis időt.

légycsapó

Csapkodja a földet légycsapóval.

-Mit csinálsz, Doresz?
- Töröm a földet. Nagyon törékeny, de megfoghatom!

reggeli első kérés

Anya, anya, szeretnék blablablabla...

Doresz rohan hozzám, és mondja, kiabálja, nyávogja, sikítja már vagy ötödször, én meg nem értem pont a lényeget, hogy mit is szeretne. Egyre jobban hergeli bele magát, mostanában ez a módi, azt hiszi, nem akarok kedvére tenni, pedig csak nem értem, amit mond, mert affektál meg direkt selypít.
Odamegyek, átölelem, hogy csillapodjon kicsit:
- Mit szeretnél, mondd lassan.
- Anya, szeretnék dombon állni!

Huh, hálistennek már ez a kérés is teljesíthető szombat óta.