tavaszi mikulás

Néhány napja Doresz elkérte a cipőfényesítő szivacsot. Nem fogtam gyanút, végülis imádja azokat a dolgokat utánozni, amiket lát tőlünk. Főleg reggelente, amikor erős apahiány lesz rajta úrrá, rendszeresen követeli, hogy gombos inget adjak rá, mint apának van, felveszi apa papucsát, még kér müzlit - szóval ezek után a cipőtisztítás nem feltűnő.
Aztán kicsit később sétálni indultunk volna, de a cipők egyszerűen eltűntek. A Doreszé és a Kristófé is. Ilyen is előfordult már, Kristóf kedvenc hobbija a cipők hurcolgatása a lakásban, de most valahogy egyetlen félpárba sem estem hasra a nappaliban. Aztán amikor Doreszt kérdeztem, nem látta-e a cipőket, teljes természetességgel válaszolta: Kifényesítettem és kitettem az ablakba, mert a Mikulás csak tiszta cipőbe tesz ajándékot.
És valóban, a gumicsizma és mindkét gyerek cipői is az ablakpárkányon voltak. Jó testvérként a Kristóf cipőit is intézte Doresz.

Némileg letaglózta, hogy legközelebb jövő decemberben jár erre a Mikulás. Persze szerinte nem kell ennyit várni, mert huszadikán jön. (Az időt kifejező szavakkal még hadilábon áll. Például azt is mondta ma, hogy "emlékszel, itt láttuk a Mikulást holnap" - mármint a Fény utcai piacnál, ahol tényleg láttuk, de nem holnap, hanem decemberben.)

Első tavaszi kirándulás

Pillangó

Azt hittem, a falra rajzolós korszaknak már vége lett Debrecenben. Ehhez képest ma épp Kristóf gondolatait próbáltam olvasni (szókincse nagyjából arra korlátozódik ételek tekintetében, hogy aztaztazt valamint olyatolyat, ami komoly fejtörést okoz napjában kábé tízszer, azaz ahányszor ételt kíván magához venni), amikor Doresz elkezdett kiabálni "anya, gyere, a falra rajzoltam". Azt hittem, csak hülyít, mert falra rajzolni albérletben kizárólag rossz vicc lehet. De nem. A hálószobában valóban volt egy terjedelmes, nagyjából fél négyzetméternyi ceruzarajz. "Nézd csak, pillangó!"
Nem verjük meg a gyereket, nem verjük meg a gyereket, nem verjük meg a gyereket - ilyeneket mantráztam, majd megkérdeztem, miért csinálta ezt a falra rajzolást.
"Mert akartam rajzolni egy pillangót"
És papír pont nem volt elől üres - gondolom én.

Sikerült leradírozni.

Józan ész

Beszélgetés szó szerint idézve:

- Doresz, nem mászhatsz fel a székre!
- Tudom, mert apa mondta, hogy nem másznak az emberek székre.
- Apa is mondta, meg a józan ész is azt mondja.
- Én is akarok olyat!
- Mit akarsz?
- Józan észt akarok kapni.

A mű és művészettörténeti előzménye

Dávid Dóra Eszter: Hóember és fa

A hóemberen ruha és szoknya van. Autobiográfiai háttér: a művésznő tegnap a Széchenyi-hegyen hóembert épített.

Marc Chagall: Noé és a szivárvány

Betlehem

Egy ideje - és jóval karácsony után kezdte - Doresz Jézusosat játszik. Ezt a képet akkor készítettem, amikor úgy hívott be a szobába, hogy "Anya, gyertek el Betlehembe."

Azt hiszem, idén még kihagyom a húsvéti történet ismertetését. Nem venném a szívemre, ha két hónap múlva keresztrefeszítésest játszanának.

Rajzol és épít

Mostanában újra sokat rajzol. A legutóbbi baba-mama klubon pedig, ahol kivételesen tücsökzenés foglalkozás is volt, temperával is próbálkozott. Jellemzően magát rajzolja - ezzel a témával egy teljes A3-as lapot is ki lehet tölteni, úgyhogy szerintem önbizalommal nincs gond - illetve a családot. Időnként rajzol szomorú csigát - azért szomorú, mert az anyukája nem engedte meg, hogy filctollal rajzoljon -, aztán ha megkérdezem, hogy miért szomorú, akkor rögtön mellé egy vidám csigát is. Van még nagy eső gombával, fatörzs, lufik, mindenféle állatok, nap. További kedvelt témái a sapkák, sálak és szívek hosszú köténnyel (azaz hosszú megkötővel, azaz szalaggal, amire fel lehet akasztani). Úgy látszik, a kézimunkás tevékenységeim nagyon vonzzák. ez egyébként abból is látszik, hogy legóból mostanában már nemcsak házat épít, ahogy eddig szokta, hanem legutóbb varrógépet is. És hasonlított.