2008. június 15., vasárnap
tizenegyes
A fociőrület kellős közepén egyszerűen nem tudom kihagyni ezt a tizenegyest. Hogy ugyanis mi fán terem a tizenegyes.
Az úgy van, hogy amikor még Doresz kicsi volt, és alig tudott beszélni, folyton csak kérdezgette, hogy ez meg az micsoda. Nyilván egyszer azt válaszoltuk neki, hogy tizenegyes, ezt megjegyezte, azóta pedig ismételgeti. Először csak a számok összesített neve lett a tizenegyes, séta közben például mindig odament a boltok bejáratához és gondosan elolvasta, milyen telefonszámon lehet értesíteni a boltvezetőt tűz esetén, közben meg skandálta, hogy tizenegyes, tizenegyes. Aztán felfedezte, hogy a számok és betűk közeli rokonságban állnak egymással, és az elnevezést is átvitte a betűkre, sőt, a szövegekre is. Így aztán az "Anya, mit ettél?" kérdés mellé, amit mindig akkor tesz fel, ha csokipapír zörgését hallja, felsorakozott az "Anya, mit olvasol, tizenegyest?"
A tizenegyesimádat olyan fokot ért el, hogy egyszer megkaparintotta Dani számítógépjét, és átnevezett egy ikont tizenegyesre. Ezért nem találtam napokig a Sajátgépet. (Mintegy utóirat azoknak, akik emlékeznek még: a számbozó neve mostanság már számítóbék.)
Az úgy van, hogy amikor még Doresz kicsi volt, és alig tudott beszélni, folyton csak kérdezgette, hogy ez meg az micsoda. Nyilván egyszer azt válaszoltuk neki, hogy tizenegyes, ezt megjegyezte, azóta pedig ismételgeti. Először csak a számok összesített neve lett a tizenegyes, séta közben például mindig odament a boltok bejáratához és gondosan elolvasta, milyen telefonszámon lehet értesíteni a boltvezetőt tűz esetén, közben meg skandálta, hogy tizenegyes, tizenegyes. Aztán felfedezte, hogy a számok és betűk közeli rokonságban állnak egymással, és az elnevezést is átvitte a betűkre, sőt, a szövegekre is. Így aztán az "Anya, mit ettél?" kérdés mellé, amit mindig akkor tesz fel, ha csokipapír zörgését hallja, felsorakozott az "Anya, mit olvasol, tizenegyest?"
A tizenegyesimádat olyan fokot ért el, hogy egyszer megkaparintotta Dani számítógépjét, és átnevezett egy ikont tizenegyesre. Ezért nem találtam napokig a Sajátgépet. (Mintegy utóirat azoknak, akik emlékeznek még: a számbozó neve mostanság már számítóbék.)
2008. június 14., szombat
Az esős idő örömére előkerestem Doresz gumicsizmáját, és ma már abban mentünk délelőtt sétálni. Persze először rendes gyerek módjára szorgosan kerülte a pocsolyákat, aztán mondtam neki, hogy nyugodtan belemehet, azért van a gumicsizma. Mondhatom, hülyén nézett rám. Kábé az volt az arcára írva, hogy "ez itten most hülyét akar csinálni belőlem avagy provokál?" Aztán ahogy megerősítettem, hogy tényleg, nem számít rosszaságnak a pocsolyábagázolás, elkezdte kipróbálgatni. Először csak a kicsi tócsák szélébe lépett, aztán már a közepükbe is, és csak vagy a 10. pici pocsolya után mert kipróbálni egy igazi hatalmasat.
Most már csak arra vagyok kíváncsi, vajon hogy reagál majd, ha legközelebb normál cipőben sétálunk és pocsolyát lát.
Most már csak arra vagyok kíváncsi, vajon hogy reagál majd, ha legközelebb normál cipőben sétálunk és pocsolyát lát.
2008. június 13., péntek
2008. június 9., hétfő
2008. június 8., vasárnap
apró tévedés
Kristóf hallhatóan szörcsögött, Doresz hozta neki a zsebkendőt, és mondta:Fújd ki a kutyaszart!
... vagyis a cicakakát!
... vagyis a cicakakát!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
