2008. június 9., hétfő

Nem, nem azért küzdöttem a röhögéssel az esküvőn, mert neveletlen vagyok vagy mert nem éreztem át a pillanat nagyszerű voltát, hanem mert az ének sorai közötti szünetben a mellettem ülő szájából a következőt hallottam: nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet elpakott. (sic!)

Nincsenek megjegyzések: