korok, nemek és nevek

Az úgy van, hogy vannak a kristófok, ők az egészen pici babák. Aztán vannak a danik, akik már nagyobbak, de kisebbek, mint Doresz. Amikor Doresz kristóf volt, akkor hordta azokat a cuccokat, amiket most Kristóf. Azon a képen az újságban meg ott van egy dani, azaz egy tipegőkorú gyerek.

Ehhez még hozzájön, hogy világképe szerint régebben ő is kisfiú volt: "amikor kisfiú voltam, nekem is volt ez a bodym". Próbáltam neki magyarázni, hogy ő mindig is kislány volt és az is marad, ezt egy darabig talán el is hitte, legalábbis ismételgette, de aztán elmentünk fodrászhoz, aki megkérdezte, fiúsra vágja-e a haját. Azóta a fejére mutat, és közli, "itt kisfiú vagyok."

Mellesleg ha eddig Daninak hívta az apját, most változtatott, közölte: "Te Danika vagy, ugye?" Lehet, hogy felülvizsgálom az elveimet, és mégis Apának fogom szólítani Danit a jelenlétében? Bár nem, rendkívül idétlennek találom, amikor őszöreg bácsi felkapuzik a lakásba, és így szól: Mama, a kulcsot dobd már le, légyszíves.
Azért ez a Danika kicsit erős.