Egyik nagybevásárlásunkkor szemembe ötlött egy Pimpa-dvd, és bár mostanában - na jó, a tegnapi napot leszámítva - alig néz dvd-t Doresz, azért nagy nosztalgiahullámtól eltöltve megvettük. Mert Pimpa aranyos. További előnye, hogy nem túl hosszú az egész, magyarul különösebb hiszti nélkül megoldható a nézése, nem kell megszakítani a sorozatot, mert az egész sem több, mint fél óra. Szóval Pimpát szeretjük, és lehet dúdolni tudjuk, hogy Pimpa szeret minket.
Tegnap séta közben azt játszottuk, hogy Doresz előreszalad és bevár, amikor kiabálok, még ez látszott a legjárhatóbb útnak, hogy ő is élvezze a sétát, amihez amúgy nem volt kedve. Egyszercsak látom, hogy négykézlábra veti magát, és közelebbről leírhatatlan módon ugrál két kézre támaszkodva. Mondanom sem kell, ősz, rothadó levelek nyálkája a járdán, satöbbi, a nadrágja íly módon jó mocskos lett.
- Doresz, ez most miért kellett? - kérdezem.
- Hát... Pimpa is így csinál!
Ja, az más.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése