Doresz rákapott a gyerekkávéra. A gyerekkávé jó ötlet, mert a tejet megmelegíteni nem hagyja, márpedig betegen nem jó buli a hideg tej. Szóval reggelente szorgalmasan csinálom neki a gyerekkávét. A mézet sem különösebben csípi, pedig hasznos lenne torokbajok ellen, de azért gondoltam, hátha a kávéba megeszi, egy próbát megér. Hozzáteszem, a kávét cukor és egyéb édesítő nélkül is probléma nélkül dönti magába, ahogy észrevettem, a savanyú és keserű ízeket nagyon szereti.
Amikor múltkor Danival bevásárolni voltak, és hoztak mézet is, Doresz kikövetelte, hogy macimézet is vegyenek. Na, remek, gondoltam, ebből adagolok majd a kávéjába, az biztos tetszik majd neki. Egy kanállal tettem is bele, de közölte, hogy nem finom. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a másik, az üveges mézből is tettem egy kanállal, hátha csak a se édes, se keserű nem ízlik neki. És igen! Na de nem is ez a lényeg, hanem a következtetés, amit ebből levont:
- Anya, a macisméz nem finom, csak a felnőtteknek valóból kérek!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése