Le kell vonnom a következtetést, hogy ami nekünk, felnőtteknek jó poénnak tűnik (5 nap falun jó barát-rokonokkal), az a gyerekeknek rémálom. Egyik a másik látványára már sikítófrászban tör ki, másik az egyiktől mindent elvesz, hangosan fegyelmezi, és kölcsönösen csapkodják egymást. A harmadik meg ilyen körülmények között próbálja magához venni napi betevőjét - nem mindig sikerrel, mert a bőgés, sikítás, kiabálás megijeszti. Azt hiszem, legfőbb ideje, hogy holnap hazautazzunk, a közös nyaralás gondolatát meg egyelőre félretesszük. Mondjuk legalább már biztos vagyok benne, hogy nem tartozom a hazának azzal, hogy még egy gyereket szüljek, tekintettel arra, hogy abban az esetben egy épeszű felnőttet veszítene, és mégiscsak kár volna értem.