Törökök - többször

Próbálom szórakoztatni, amíg beteg.
"Volt egy török, Mehemed, sose látott tehenet. Egyszer aztán Mehemed lát egy csomó tehenet. Fehéret, feketét..."
Folytatja:
- Pöttyöset. Az anya a pöttyös.
- És az apa?
- Az zöld. Kockás. És sajttal van összepürésítve.

Majd két perc múlva:
- Anya, menjünk el orvoshoz, mert törökgyulladásom van.

Betűvetés

Doresz az utóbbi időben elkezdett érdeklődni a betűk és számok iránt. Kérdezi, hogy ha ennyit vagy annyit mutat, az mennyi, és most már elég jól magától is mondja. Persze nem csak a hagyományos módon mutat, három például úgy is előállhat, hogy kisujj, gyűrűsujj és mutatóujj.
Legutóbb pedig az Ö betűt fedezte fel.

- Apa, ez milyen betű?
- Ö betű.
- Van szeme és nagyra nyitja a száját.

Este a tükörben nézegette magát, majd kijelentette: Én is Ö betű vagyok.

Még tovább beszélgettek a betűkről, Dani javasolta:
- Mondj egy szót dével!
- Szó dével.

Ma én csináltam úgy, mintha Ö betű lennék, de kijavított:
- Ne olyan nagyra nyisd a szád.
Nyitottam kicsire, de a szememet elkerekítettem, erre ő:
- Anya, így a majmok szoktak csinálni, de te nem vagy majom.

Lábjegyzet: múlt héten állatkertben voltak miskolci Nagyival, úgyhogy állatmimikában eléggé otthon van.

Szájrapuszi

- Anya, szeretném megpuszilni a szájadat.
- Azt nem lehet, szájra puszit csak a szerelmesek szoktak adni.
- Én is olyan akarok lenni!

Marco Polo

Továbbra is kedvenc filmje az Egyszer volt, hol nem volt... az ember. Gyakorlatilag színkód alapján tudja a történelmet (melyik kor milyen színű dvd-n van), és magától értetődően használ olyan szavakat, mint pl "quattrocento" vagy "katedrálisépítés". Persze vannak azért gyenge pontok.
- Doresz, melyik részt szeretnéd, a spanyol aranyszázadot vagy a Marco Polo utazásait?
- A Marco Polo-t.
- És tudod, mit jelent az, hogy Marco Polo?
- Hát az, amit az emberek fölvesznek.

Zsörtölődések

A Károlyi kert és a Szamos fagyizó közötti távolság legfeljebb 15 percnyi, ezalatt az idő alatt végig volt szerencsénk a következő monológot hallgatni: "Nem, biztos nem is találjuk meg a fagyizót. Nem lesz fagyi, nem fogok fagyit kapni. Jaj, hol van már a fagyi, nem találjuk meg."

A játszótérről azért kellett hazajönni, mert "Anya, az a gyerek megfogta a ruhámat. Micsoda buta gyerek, nem fogjuk meg a másik gyerek ruháját. Nem szeretem az olyan gyerekeket, akik megfogják mások ruháját. Nem is megyek többet játszótérre, se tegnap, se azóta."
- Doresz, de azért az nem olyan nagy dolog, hogy véletlenül megfogja a ruhádat valaki a játszótéren. Azért ebbe nem kell belehalni.
- De, én belehaltam.

Azért hogy világos legyen, történt-e valami olyan is, ami tényleg zavarhatja, megkérdeztem:
- Hol fogta meg a gyerek a ruhádat?
- Hát a játszótéren.

Leszaladtunk a postára, és elkövettük azt a hibát, hogy erre a 15 perces útra nem vittünk vizet. Visszafelé az utca végében, azaz a cél előtt 5 perccel közli:
-Szomjas vagyok, nem bírom tovább.
- De Doresz, már alig kell menni és otthon ihatsz.
- Nem, nem fogom kibírni.

Fél ötkor kezdődik az ovis hittan. Indulás előtt negyed órával mondja:
- Menjünk ovis hittanra.
- Most még nem kell indulni, majd negyed óra múlva.
- Nem fogom addig kibírni.

ismét madarak

- Anya, a kacsák tojásban születnek?
- Igen.
- És amikor születnek, akkor kijönnek a tojásból?
- Igen. És az emberek hogy születnek?
- Debrecenben, kórházban.

Tavaszodik és a galambok párzanak

Anya, emlékszel, a múltkor láttunk olyan kettő galambot, amelyik egymás hátán állt. És az egyik széttette a szárnyát, megpróbált repülni, de nem sikerült neki, a másik meg le volt nyomva. Anya, és képzeld, nagyi még nem látott ilyen kettő galambot!