orvosos

Mostanában az egyik kedvenc játéka az orvosos. Na nem az, hogy ő mint orvos megvizsgálja a babákat, hanem hogy orvoshoz akarja vinni őket. Ilyen szövegekkel: "Ó, a szüleim betegek, megfogtak egy bacilust." (azaz elkaptak) Le is fekteti szépen két babáját (mindkettő lány, persze), külön takarót kap mindkettő, de azért egymás mellett, és ápolgatja őket. "sok teát kell inniuk, hogy meggyógyuljanak" (Ezt az okos szöveget is az Anna és Petiből szedte)

Egyébként mindene fáj: a hasa, ha sokat evett, a lába, mert már öreg és csak bottal tud járni, a feje, a foga - és persze meg fogja engedni a doktor bácsinak, hogy kivegye a fájó fogat (Ez az Egyszer volt, hol nem volt az ember-ből van) . És persze a keze is, mert beütötte, és ezért be kell ragasztani a macissal. (ragtapasszal, ami háztartásunk első számú szükséglete mostanában, minden napra kell minimum egy.)

Hát így állunk, fő az egészség!

Névadás

Ma elővette egyik régi babáját, és közölte:

Ennek az a neve, hogy Csan-Csin.

(Ami annyit tesz: "egy borús reggelen lótuszvirágot hajított a tóba egy csalódott szerelmes." Csak ha valaki nem tudna kínaiul...)

filozófia

Doresz jelenlegi kedvence a Sándor napján megszakad a tél kezdetű ének.

- Anya, mi jelent az, hogy boldog aki él? - majd rögtön hozzáteszi - Majd megkérdezem nagypapától, nem a dédipapától (pécsi nagypapát hívja dédipapának), hanem attól, aki a nagyi anyukája.

blaszfémia, avagy a vallási nevelés csődje

Hiába követtem el mindent, hogy a gyerek ne hallja karácsony kapcsán a "Jézuska" szót - miért is kéne becézni, ha egyszer őt sem hívjuk Doreszkának, és nekem is feláll a szőr a hátamon az Adélkázástól. Sajnos az egyéb rokonoktól csak megtanulta, hogy az ott a jászolban nem a kis Jézus, hanem Jézuska. Napokkal ezelőtt az egyik csecsemőbabáját kinevezte Jézuskának, bepólyálja, beteszi a jászolba (műanyag dobozt nevezett ki jászolnak). Ma pedig ezzel nyitotta a napot:
- Anya, nézd csak milyen szép pizsamája van a Jézuskának, jaj, be kell pelenkázni, mert nagyon szaros!

Én innentől levttem a kezem a gyerek vallási neveléséről, ha úgyis csak az a hülyeség ragad rá, amit garantáltan nem otthon hallott.

Mesemániás

Délelőtti beszélgetés:

anya: Azt javaslom, rakjunk rendet a szobádban, aztán majd felolvasok valamit.
lánya: Oké. Anna és Petit, mert a Bogyó és Babócát unod.

(Sajnos az Anna és Petit is, úgyhogy lassan kénytelen leszek beszerezni a sorozatból egy új darabot. Túlzás nélkül állítom, naponta többször végigolvasom.)

Túlkapás

Természetesen nagyon örülök, hogy Doresz ennyire szereti a zenét, különösen, hogy egyelőre az otthoni cédékészletekből válogat, úgyhogy ízlésbeli eltérések sincsenek. De azon már némileg felkaptam a vizet, hogy éjszaka, amikor felébred fontos dolgok elintézése céljából, mellesleg bekapcsolja a lejátszót is, és vérig van sértve, amikor én meg kikapcsolom. Természetesen ki is kell húzni a konnektorból, különben simán újra bekapcsolná. Mondjuk gyerekzáras a konnektor, és ez kivételesen olyan gyerekzár, amit tényleg nehéz kiiktatni egy gyereknek, így azt hiszem, még van pár hetem, amikor a módszer működik. Utána nyilván fel kell majd tenni valahova a lejátszót, ahol nem éri el. Csak az a gond, hogy olyan magasan én se fogom elérni.

Gondolom, van, aki ért a rejtett utalásokból, de azok kedvéért, akik nem, közlöm, hogy Doresz néhány éjszaka óta úgy alszik, mint a nagyok. Baleset egyelőre még csak egyszer volt. Előfordult az is, hogy szólt, de az is, hogy végig bírta az éjszakát. Rettentő büszke magára!

Tehetség

Megfigyeltem, hogy Doresz két területen átlagon felül tehetséges. Az egyik a szaglás. Mostanában két családtól is kaptunk Kristóf számára kinőtt ruhákat. Doresz egyikről sem tudta, hogy honnan vannak, de amikor kezébe vette, akkor egyből mondta: ennek olyan szaga van, mint Hanna Zorkának / Levikének. És valóban, a Hanna Zorka szagúakat Danitól, a Levike szagúakat Levikétől örökölte Kristóf. A szag természetesen illat, mégpedig a mosószer vagy az öblítő illata. Egyéb szagokat, illatokat is nagyon jól megérez. Nekem is jobb a szaglásom, mint az átlagnak, de Doreszé még jobb. Így aztán én még nem érzem, hogy valami romlani kezd a hűtőben, ő viszont már visít, hogy szaga van - és tényleg.
A másik tehetsége a zenei memória. Esténként lefekvéskor be szoktunk kapcsolni neki valami zenét. Vagy Vivaldit, vagy Bachot. Mindig ő választja, hogy melyiket. A "bácsis" Vivaldi, a "másikzene" Bach. Habár ugyanaz a sorozat a kettő, és tényleg csak a portrék különböztetik meg a két CD-borítót, azért teljes biztonsággal megkülönbözteti. És ha a CD-n szereplő zenének akár csak egy rövid foszlányát is hallja rádióban, pl egy reklám aláfestéseként, rögtön felismeri. Már olyan is volt, hogy Bach ment a rádióban, és bár a CD-n nem volt rajta, stílus alapján felismerte, hogy "másikzene". (Néha az az érzésem, hogy a zene alatt csak meditál, nem alszik el, mert nemcsak az elején lévő részeket ismeri fel, és már volt olyan, hogy felsírt, amikor egy szomorúbb hangulatú rész volt, szerintem nem véletlen volt az időzítés, hanem annyira magával ragadta.)
Karácsonyra Miskolcon kaptunk egy Sebestyén Márta CD-t, amit ott rögtön meg is hallgattunk. Amikor itthon először újra betettem, rögtön jelezte, hogy ez Miskolcon is megvan. Szerintem ez bámulatos.
Van egy hátulütője is ennek a zenei memóriának: ha egy dallamot hamisan énekelnek neki, azt is leutánozza. Így pl van olyan gyerekdal, amit már tudott jól, de valahol hallotta kicsit elcsúszva, és azóta már azt a verziót énekli.