2008. november 2., vasárnap

Sajt és Pimpa

Doresz mostanában fejébe vette, hogy az egyedüli ehető dolog a világon a tejfölös melegszedvics. Ez van reggelire, ebédre, vacsorára. A hagyma vagy a sajt például olyan dolgok, amelyeknek még a szagát sem érezheti, sőt, az asztalra sem lehet kitenni a jelenlétében, mert zavarja a tejfölös melegszendvics élvezetében.
Tegnap azért elmentünk pizzázni, gondolva, hátha eszébe jut, mennyire szerette régen a pizzát, és valami mást is hajlandó lesz magához venni. Hogy nehogy gond legyen, quattro formaggi polo-t rendeltem (négysajtos csirkehússal), szigorúan olaszul, nehogy kiejtsem a számon a sajt szót. És csodák csodája, csak úgy tömte magába a vastagon sajtos pizzát. Úgyhogy azt hiszem, mégis csak korlátozni kell a Pimpa olaszul való nézését, nehogy már ez az egérút is megszűnjön.

És csak hogy egy kis vicces zárás is legyen: amikor már sokáig nem hozták a pizzát, elkezdett aggódni, mi lehet. Kérdezgette, hol sütik a pizzát. Amikor mondtam, hogy sütőben, még jobban lefehéredett. Dani jött rá, miért. A Pimpában ugyanis a sütő elcsábul, és megeszi a pizzát. Nyilván ez az eshetőség nálunk is fennforgott.

Egyébként mindenkivel közlöm, hogy családunk immár hatfős: Pimpa és Armando hozzánk költöztek, játszó- és társalkodó partnerek.

Nincsenek megjegyzések: