Indulnánk haza a játszótérről, mégpedig nem a közeliről, hanem arról, ami a "török" mögött van, a Balaton utcánál. Még könyörögni kezd:
- Menjünk el a törökbe vacsorázni!
- Most nem, majd máskor.
- Akkor én elmegyek egyedül.
- Jó, de hogy akarsz fizetni?
- Hát kártyával. Vagy majd adtok pénzt és azzal.
Második felvonás:
- Nem akarok még hazamenni, maradjunk még!
- Nem lehet, késő van.
- De én itt maradok.
- És akkor hogy jössz haza?
- Hát megyek, fölszállok a kombínóra, aztán gyalog, gyalog, gyalog.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
huuu menjunk egyszer egyutt abba a torokbe enni:)
amugy meg tokigaza van, tenyleg kombino, gyalog, gyalog, gyalog, valojaban joarc ez a kiscsaj, csak lany:)
Törökbe bármikor! Törzsvendégek vagyunk. :)
Egyrészt lány, másrészt meg azért utcákon átmenni a túloldalra, meg efféle, még nem veszek rá mérget, hogy biztonsággal megoldaná.
es ez eddig hogy nem derult ki? most hetvege kisse besurusodott, de a kovetkezon egy jatszo plusz torokozes? ja es most szombat delelott elviszem jatszozni a csipetcsapatot, ha gondolod, ebedre visszaadnam oket, hm?
ja es sztem megoldana, egyszer teszteld le, h magad ele kuldod
Megjegyzés küldése