Viccet mesél, csak nem vesszük észre

A viccmesélés dramaturgiáját még el kell sajátítania, de azért jó jelnek tekintem humorérzékügyben, hogy tegnapelőtt délben nekem, majd aztán este Daninak is elmesélt egy viccet. Igaz, úgy kezdődött, mint egy szokásos nyafogás.

- Anyaaaaa, kisanyukaaaaa, képzeeeeld, a malacka, a malacka beleesett a gödörbe.

(Én még nem vettem a lapot, hogy ez vicc lesz, úgyhogy rutinból és 100% odafigyelésmentesen reagáltam, miközben rettentően iegesített, hogy megint nyávogva beszél.)
- Tényleg?
- Igeeeen, és akkor jött a farkas.
- Aha, és aztán mi volt? (Még mindig rutinból, azt hittem, hogy valami meséből mond el valamit.)
- Hát, aztán azt mondta, hogy hoz egy létrát, csak várjon, a malac meg azt mondta, hogy nem várok.

Kellett egy kis idő, amíg leesett, hogy ez volt élete első viccmesélése.

Nagypapa, az idol

Meg akarja enni az egész joghurtot, hogy jól megnőjön a pocakja, amint a nagypapáé. És levetkőzik bugyira, mert nagyon izzad, és mert állítólag olyankor nagypapa is nekivetkőzik. És amikor kérdésére, miszerint ha majd nagy lesz, ő is leveheti-e a pólóját, azt válaszolom, hogy nem, a lányok nem szokták csak úgy levenni a pólójukat, értetlenkedve néz, hiszen nagypapa le szokta venni nyáron, ha melege van. Ha pedig örökös kérdezősködéseinek folyamatában egyszer csak azt válaszolom, hogy nem tudom, akkor rögtön megjegyzi: na majd akkor megkérdezem Nagypapától.

Egy aktuális portré

A fotó kiváló minőségét az magyarázza, hogy nem én készítettem, hanem Kata.

Rovarvilág

Egy korántsem könnyű éjszaka után reggelinél megkérdezem Kristófot:
- Kristóf, neked nincs a ma éjjel után egy hangyányi bűntudatod?
De csak Doresz válaszol:
- Nekem lepkeszárnyam sincs.

Apa viccet mesél

- Doresz, és azt a viccet ismered, amikor a durcás kismalac megy az erdőben?
- Várj, majd megkérdezem anyát! ... Anya, ismerem azt, hogy a kismalac a durcás erdőben él?