Doresz dióhéjban

A sok mesehallgatás is megárt

2010-02-19T18:05:00.000+01:00

"Gyere velem kakilni, különben halál fia vagy!"

főzős szürreál

2010-01-17T09:54:00.000+01:00

Anya, hoztam neked csípős epres kenyeret.
Köszi.
És tudod miért csípős? Mert raktam bele fullánkot.

baleseti szürreál

2010-01-16T09:52:00.002+01:00

- Mi történt, Doresz?
- Leestem az asztalról.
- De az asztalra nem szabad felmászni. Megmutatod hol fáj?
- Nem. Mindenesetre ne pusziljátok meg, mert a fájós lábak bottal szoktak járni.

(Azóta bottal jár.)

Ilyen szavakat használ

2009-12-31T10:17:00.001+01:00

"Anya, az oviban barokk malacnak csúfolnak!"

"Nézd csak, Kristóf, ez egy klasszikus ház."

Arcfestés, az új kedvenc

2009-12-20T20:43:00.001+01:00

Itt oroszlán.

Itt pedig pillangó.

Visszatérve a hagyományokhoz - Négyéves szülinapi poszt

2009-12-19T20:15:00.001+01:00

Pár nap ide vagy oda, jöjjön a négyéveskori mit tud már poszt.

- Már most ígéretes a kézügyessége, és kedve is van mindenféle ragasztós-varrós tevékenységhez. Idén is hímzett kartonpapírra karácsonyi ajándéknak, de hasonlóan föl-le öltésekkel dolgozik teljesen egyedül és saját ötlet alapján úgy, hogy horgolt takaró lukaiba a fűzőcskés cipőfűzőt dugdossa be. Szintén hosszasan - kábé fél órára - lefoglalja az is, hogy papírgyűrűket ragaszt össze füzérbe. Ez most a kedvenc elfoglaltsága. A rajzolás viszont korántsem annyira nagy kedvence, mint régen. Vnnak új formák, persze, de valahogy most nem olyan átütő, mint két éve, amikor jóval korosztálya előtt járt rajzban. Az oviban viszont sokat ragasztanak, a falevelekből ragasztott kislány például nagyon jól sikerült.

- Az év újdonsága kétségkívül az ovi. Az óvónők folyton áradoznak, hogy mennyire ügyes: a nagycsoportosok számolásfoglalkozásaira be-benéz, és állítólag meg is tudja oldani a feladatokat. Otthon is sokat számol, még Kristófot is megtanította pár dologra. Érdeklik a betűk, "gyakorol", másolja mi betűinket, azt játssza, hogy iskolás és leckét ír. Szintén szokott olyat játszani, hogy ő a tanárnéni vagy az óvónéni. Tornaórát és hittant vezényel le, éneket tanít a "gyerekeknek". Énekelni egyre jobban szeret, és az oviban tanultak nagyon gyorsan ragadnak rá - igaz, néha viccesen félreértett szövegekkel. Ilyenkor semmi esély, hogy meggyőzzem a helyes szövegről. Szépen improvizál is, a múltkoriban alig akartam elhinni, épp rossz kedve volt, gyakorlatilag egy olyan siratóéneket improvizált, mint amit egy csángó felvételen hallottam évekkel ezelőtt. A dallam, a szöveg, minden tökéletes volt. tudtommal sosem hallott ilyen zenét, tehát ez belőle jött. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy 15 percig biztos tartott ez az improvizálása, de az is lehet, hogy tovább. Próbáltam láthatatlanná válni a szobában, nehogy megzavarjam, annyira szép volt.
Hasonló volt az oviban, ahol Márton napi köszöntéskor - Marci az egyik legjobb barátja - szintén improvizált. Az óvónők szerint az összes akkoriban tanult éneket beleszőtte.

- Az oviban vannak délutáni különórák: hittan, torna, tánc. Eddig mindegyikre járt, hiszen az óvoda adottságai miatt - nincs udvar, csak játszótérre járnak délelőtt - minden mozgási lehetőséget meg akartunk ragadni. Ő is örült, hogy járhat. Aztán pár hete elkezdte mondani, hogy nem akar tornás lenni. Nem tudom, mi lehet emögött, mindenesetre az óvónők által tartott délelőtti torna ellen nincs kifogása, a délutánit viszont - ezt nem az óvónő tartja - nem akarja, így januártól oda már nem fog járni.
A tánc tetszik neki, főleg, mert igazi citera is van, és nagyon szép népdalokat tanulnak, meg állítólag a mozgása is ügyes. Viszont a tánctanár babát vár, és szerintem sajnos már nem sokáig fogja tartani az órákat.
A hittanon tanultakat csak úgy szívja magába. Egy hét ovi után már tudott vagy 4-5 imát, és nem kevés fura helyzetet teremtve a metrón és egyéb nyilvános helyeken is gyakorolni akarta ezeket. Nyilván a szövegek nagy részét még nem érti, de a keresztény zsargon máris a kisujjában van - majd meglátjuk, mi lesz ebből. Az ilyen gyerekeket a legnehezebb aztán lekötni hittanon, mert már mindenről azt hiszik, hogy tudják.

- Amennyire az ovi kedvence, itthon annyira nehéz vele, itt engedi ki a fáradt gőzt. Alkudozások mennek egész nap, ami általában úgy ér véget, hogy az alku rám eső részét teljesítem, ő pedig meg van sértve, hogy neki is teljesíteni kéne az ő részét, így aztán végül csak sírás meg kiabálás a dolgok vége legtöbbször. Nem segíti a helyzetek pozitív kicsengését az sem, hogy épp a reggelt és z estét töltjük együtt, tehát azokat a napszakokat, amikor sietni kell és az esti rutint kell végigcsinálni.

- Mostanában jóval többet akar dvd-t nézni, mint azt én szeretném. Ennek egy része szükségszerűség (villanypásztor), viszont sokszor olyankor sem akarja abbahagyni, amikor én már ráérnék és valamilyen közös programot javasolnék.

- A beszédfejlődésnek most az a vicces időszaka van, amikor nagyon sok új szót hall, és ezeket megpróbálja használni is. Persze nem mindig megfelelő értelemben, ami elég vicces helyzeteket eredményez. Főleg az érzelemkifejező szavak jelentésével még nincs tisztában, pl. rendszeresen mondja, hogy "neki vagyok keseredve", amikor igen kiváló a hangulata, és más effélék. A másik, ami még előfordul, hogy - gondolom látva, hogy mennyiféle szó van - időnként új szavakat alkot. Ma például azzal jött oda hozzám, hogy "Apa megürített és én is őt". Ami annyit jelent, hogy megharagudtak egymásra. Különösen problémás helyzeteket tud hozni, amikor felszólít engem valamire, de az ige, amit csinálnom kéne, csak az ő szótárában létezik. Így aztán, ha fejreállok, se tudok a kedvére tenni, amiből egyenesen következik egy hisztiroham. (Ez a megüresített egy olyan szó, amiben legalább fel lehet fedezni egy létező szót, de olyan is előfordul, hogy egy tetszőleges hangsort nevez ki szónak és nyelvtanilag helyesen képez belőle mindenféle szófajt mindenféle esetben, számban, személyben.)

- Általában elég önálló lett - már ha épp akar. Öltözni is, ruhákat kiválasztani, teríteni, edényt leszedni szívesen szokott egyedül. Még a külalakot utána el kell igazítani, mindenesetre a szándék megvan, és az előzmények után már ez is nagy szó.

- A hajcsatok, nyakláncok, hosszú ruhák elbűvölik, az óvodában állítólag egész nap ezekkel a szépészeti holmikkal játszik, menyasszonyi ruhába bújik, és hamarosan menyasszony akar lenni, mert annak szép virágja van, és még a hajában is. Egyébként másban is eléggé előrerohan: általában van baba a pocakjában, néha több is, és összesen öt lesz, azt mondta.

- A család fogalmát amúgy is elég szabadon értelmezi: Kristófot el akarja ajándékozni valakinek, ő meg a Bálesz testvére akar lenni, mivel a Bálesz anyukája sokkal szebb, mint én. (Tényleg) Már meg is beszélték Bálesszal, úgyhogy mindez csak idő kérdése.

- Nincs előtte semmi akadály. Sokszor mondjuk azt, hogy ez vagy az csak akkor lehetséges, ha majd kertes házban fogunk lakni. Erre ő fogja a szobanövényeket, és leteszi az igluja mellé, hogy akkor neki már van kertes háza, és szépen kertészkedik (ecsettel simogatja a növények leveleit).

- Kristóffal egyébként elég jól megvannak, normális testvérként viselkednek, azaz időnként jól összeverik egymást (kölcsönösen), máskor meg kézenfogva korzóznak a lakásban. És láthatólag hiányoznak egymásnak, ha épp az egyik nincs jelen vagy alszik. Doresz egyébként nagylelkű is volt nemrég: mivel Kristóf a régi etetőszékét kinőtte, Doresz átengedte neki a saját magas székét, ő pedig már felnőttszéken ül az asztalnál.

Gyerekkereskedelem

2009-12-18T22:13:00.003+01:00

- Anya, a testvéremet úgy fogják hívni, hogy Tomi.
- Doresz, neked valószínűleg nem lesz több testvéred.
- De én megígértem Noéminak, hogy adok neki egyet, mert a Noémi anyukája azt mondta, hogy Noéminek nem lesz testvére, és én akarok neki adni.

Saját iglu szülinapra

2009-12-07T16:35:00.002+01:00

Az első képen az látható, mit kap egy négyéves szülinapra: saját kérót, amiben aztán délutáni alvását tölti. És persze virágot minden mennyiségben, amelyet áhítattal néz a saját kéró ajtajában.
A második képen az látható, milyen ruhát választ magának szabadon egy négyéves. Csíkos zokni, csíkos lábfej nélküli harisnya, csíkos felső, kockás ruha, csíkos kötényruha. Bájos.

Kicsi lány, nagy fa

2009-12-02T17:10:00.000+01:00

Gyerekbarát dalszöveg, avagy éljenek az állatok

2009-11-25T18:46:00.001+01:00

A keresztény gyerekdalok nagy része vagy gagyi, vagy túl felnőttes tartalmú, ezt mindig is tudtam. De hogy ez ilyen szinten érvényesül, azt csak Doresz miatt látom napnál világosabban.

Nála ugyanis az egyik sláger így hangzik: Szívem csendben az Úrra figyel, kisegér.

A nem evangélikus közegben szocializálódottak kedvéért a sor vége: "ki segít". Nyilván, a gyerek nem mond olyat, aminek szerinte nincs értelme.

Szabályok

2009-11-24T18:42:00.000+01:00

- Anya, bocsásd meg, hogy köpködtem! - hallom a szomszéd szobából. Nyilván észre se vettem volna, hogy köpködött, hiszen nem láttam.
- Oké. És miért köpködtél?
- Hogy ne tudjam a szabályokat.

Tehát a szabály megszegése, a megszegés kedvéért. De néha már arra gyanakodom, azért csinál rosszat, hogy bocsánatot kérhessen. Úgy tűnik nekem, hogy amit itthon természetesen megtanult, hogy köszönöm meg bocsánat, azt az oviban szabály formájában is megtanulta "Ha valakit bántunk, akkor bocsánatot kérünk tőle." És amit az ember megtanul, azt gyakorolni is kell. És ő szorgalmasan gyakorol.

Ha hétfő, akkor hittan

2009-11-23T18:38:00.002+01:00

A hétfői hittanok után mindig tud nekem valami teológiai újdonsággal szolgálni Doresz. Ma például kiderült, hogy egy hajóról tanultak, amibe bement minden állat. Fontos még tudni: Noémi a barátnője.

- Anya, Noéminek van egy bárkája.
- Tényleg? És honnan tudod?
- Zolika mondta.
- Ki az a Zolika?
- Egy nagyfiú a fenti csoportból.
- És tudod, mi az a bárka?
- Az egy szimpatikus evangélikus óvoda.

Túlzás

2009-11-16T23:37:00.001+01:00

- Anya, kiöntöttem a kakaót magamra.
- Hát nem igaz, fogadjunk, hogy fél kézzel fogtad a bögrét.
- Nem, egy kézzel fogtam.
- És mennyivel kellett volna?
- Hárommal.

Jancsi és Juliska az erdőben

2009-10-10T18:28:00.003+02:00

Minikirándulás nem messze a Gyerekvasúttól.

Bubuka

2009-09-23T17:55:00.003+02:00

Hétfőn:

- Anya, Bubuka egyszerűen nem érti meg a szabályokat. Mindenki megérti, Csenge, Kamilla, Bécó, Marci, mindenki, csak Bubuka nem.
- És te?
- Én is.
- És mik a szabályok?
- Nem vesszük el a másiktól a játékot, nem vagyunk rosszak a galérián, elpakolunk.
- És Bubuka nem szokta betartani?
- Nem, mert ő még nem érti meg a szabályokat, túl kicsi hozzá.

Kedden:

-Most már meguntam Bubukát, már nem ő a királyfim.

Kalandok a Margitszigeten

2009-08-11T19:19:00.000+02:00

Felnőttes

2009-08-04T22:37:00.002+02:00

Indulnánk haza a játszótérről, mégpedig nem a közeliről, hanem arról, ami a "török" mögött van, a Balaton utcánál. Még könyörögni kezd:

- Menjünk el a törökbe vacsorázni!
- Most nem, majd máskor.
- Akkor én elmegyek egyedül.
- Jó, de hogy akarsz fizetni?
- Hát kártyával. Vagy majd adtok pénzt és azzal.

Második felvonás:

- Nem akarok még hazamenni, maradjunk még!
- Nem lehet, késő van.
- De én itt maradok.
- És akkor hogy jössz haza?
- Hát megyek, fölszállok a kombínóra, aztán gyalog, gyalog, gyalog.

Ilyen is tud lenni, ha akar

2009-08-04T15:20:00.000+02:00

Mostanában haverok

2009-07-24T22:59:00.001+02:00

Tavaly ilyenkor még el se tudtam képzelni, hogy ha a két rokongyereket összeeresztjük, bármi jó is kisülhet a dologból. Az utolsó két találkozás viszont meggyőzött az ellenkezőjéről.

Az első fáramászás képei

2009-07-23T17:59:00.003+02:00

Műköröm

2009-07-18T19:10:00.001+02:00

Melyik vallás vonzóbb a gyereknek?

2009-07-18T00:21:00.004+02:00

Múlt vasárnap csajos programot csináltunk Doresszal. Véletlenségből épp 11-kor voltunk a Deák térnél, úgyhogy megkérdeztem, van-e kedve kicsit bemenni a templomba. Tudom, hogy nem szeret templomba járni, de azért gondoltam, hátha kivételt tesz. Biztosítottam, hogy csak addig maradnánk, ameddig akarja, ha unja, már indulunk is ki. Ennek ellenére közölte, hogy ő nem szeret templomba menni, úgyhogy ne menjünk.
Kicsit később keresztezte utunkat a Krsnás szekeres felvonulás. Tánc, zene, szép ruhák, és egy óriási piros szekér feldíszítve virágokkal.
- Anya, én is szeretnék olyan szekéren ülni!
- Hát, ahhoz előbb Krsnásnak kellene lenned.
- Az akarok lenni.
- Tényleg? Tudod mi az?
- Nem.
- Hát az olyasmi, mint amikor mi templomba megyünk.
- De én nem szeretek templomba menni, csak olyan szekéren szeretek ülni.

játékok

2009-07-15T17:59:00.004+02:00

Tündért választ magának a WAMP-on

Királynőnek öltözik (a rózsás ruha is a jelmez része) és vendégeket várva megterít

Cserepes virágot ültet

A felséges királynő és a tévé

2009-07-13T15:54:00.003+02:00

Tegnap esti játékrendezés közben kincsre bukkantunk, egy piros gézkendőre. Doresz rögtön föl is vette magára mint palástot. Kicsit később hívott, mondván megterített nekem (játékból). Mialatt ettem (játékból), közölte, nézhetek tévét is. Mondtam neki, hogy én nem szeretek tévét nézni. Erre ő: - Pedig a felséges királynő megengedi.

Mai képek a játszótérről

2009-07-05T00:07:00.004+02:00

Dörmögő Dömötör

2009-06-30T21:50:00.001+02:00

Doresz olyan elszántan követelte - nemcsak tőlem, hanem a jelenlévő össze anyukáktól -, hogy vegyen neki valaki - hogy ki, az tökmindegy, lényeg, hogy gyorsan - egy gagyigyerekújságot, amihez gagyiműanyagvarázspálcát csomagoltak, hogy alig bírtam leállítani. Az kizárt, hogy én ilyet vegyek, úgyhogy rákérdeztem az újságosnál, létezik-e még a Dörmögő Dömötör. És létezett, bár nem rakták ám ki a polcra, nehogy valaki véletlenül megvegye. Vásárlók által el nem érhető helyen, nem láthatóan, a pénztárgép mögött volt található. Mint az igazán értékes italok az élelmiszerboltokban.
Na mondjuk, ez nem csoda, tényleg jó versek voltak benne - valami tematikus vezérfonalra felfűzve, mert sok volt a járművel kapcsolatos. Azért mackók is voltak, fürdőztek a képen. Erre Doresz:
- Anya, a mackópapa csupaszon fürdik, a mackómamán pedig mosóruha van.

(Nyilván fürdőruha...)

Jelentem, rálépett az újságolvasás rögös útjára a gyermek.

Két friss aranyköpés

2009-06-30T18:38:00.000+02:00

- Éhes vagyunk, vegyünk valamit nekem! Hókuszpókuszt, amit tegnap NagyKristóf evett!

(Azaz kókuszgolyót...)

- Kivel beszéltél telefonon?
- Apával.
- Melyikkel?

Törökök - többször

2009-05-27T17:13:00.000+02:00

Próbálom szórakoztatni, amíg beteg.
"Volt egy török, Mehemed, sose látott tehenet. Egyszer aztán Mehemed lát egy csomó tehenet. Fehéret, feketét..."
Folytatja:
- Pöttyöset. Az anya a pöttyös.
- És az apa?
- Az zöld. Kockás. És sajttal van összepürésítve.

Majd két perc múlva:
- Anya, menjünk el orvoshoz, mert törökgyulladásom van.

Betűvetés

2009-05-27T13:00:00.000+02:00

Doresz az utóbbi időben elkezdett érdeklődni a betűk és számok iránt. Kérdezi, hogy ha ennyit vagy annyit mutat, az mennyi, és most már elég jól magától is mondja. Persze nem csak a hagyományos módon mutat, három például úgy is előállhat, hogy kisujj, gyűrűsujj és mutatóujj.
Legutóbb pedig az Ö betűt fedezte fel.

- Apa, ez milyen betű?
- Ö betű.
- Van szeme és nagyra nyitja a száját.

Este a tükörben nézegette magát, majd kijelentette: Én is Ö betű vagyok.

Még tovább beszélgettek a betűkről, Dani javasolta:
- Mondj egy szót dével!
- Szó dével.

Ma én csináltam úgy, mintha Ö betű lennék, de kijavított:
- Ne olyan nagyra nyisd a szád.
Nyitottam kicsire, de a szememet elkerekítettem, erre ő:
- Anya, így a majmok szoktak csinálni, de te nem vagy majom.

Lábjegyzet: múlt héten állatkertben voltak miskolci Nagyival, úgyhogy állatmimikában eléggé otthon van.

Szájrapuszi

2009-05-10T20:59:00.000+02:00

- Anya, szeretném megpuszilni a szájadat.
- Azt nem lehet, szájra puszit csak a szerelmesek szoktak adni.
- Én is olyan akarok lenni!

Marco Polo

2009-05-10T20:55:00.000+02:00

Továbbra is kedvenc filmje az Egyszer volt, hol nem volt... az ember. Gyakorlatilag színkód alapján tudja a történelmet (melyik kor milyen színű dvd-n van), és magától értetődően használ olyan szavakat, mint pl "quattrocento" vagy "katedrálisépítés". Persze vannak azért gyenge pontok.
- Doresz, melyik részt szeretnéd, a spanyol aranyszázadot vagy a Marco Polo utazásait?
- A Marco Polo-t.
- És tudod, mit jelent az, hogy Marco Polo?
- Hát az, amit az emberek fölvesznek.

Zsörtölődések

2009-05-04T19:35:00.000+02:00

A Károlyi kert és a Szamos fagyizó közötti távolság legfeljebb 15 percnyi, ezalatt az idő alatt végig volt szerencsénk a következő monológot hallgatni: "Nem, biztos nem is találjuk meg a fagyizót. Nem lesz fagyi, nem fogok fagyit kapni. Jaj, hol van már a fagyi, nem találjuk meg."

A játszótérről azért kellett hazajönni, mert "Anya, az a gyerek megfogta a ruhámat. Micsoda buta gyerek, nem fogjuk meg a másik gyerek ruháját. Nem szeretem az olyan gyerekeket, akik megfogják mások ruháját. Nem is megyek többet játszótérre, se tegnap, se azóta."
- Doresz, de azért az nem olyan nagy dolog, hogy véletlenül megfogja a ruhádat valaki a játszótéren. Azért ebbe nem kell belehalni.
- De, én belehaltam.

Azért hogy világos legyen, történt-e valami olyan is, ami tényleg zavarhatja, megkérdeztem:
- Hol fogta meg a gyerek a ruhádat?
- Hát a játszótéren.

Leszaladtunk a postára, és elkövettük azt a hibát, hogy erre a 15 perces útra nem vittünk vizet. Visszafelé az utca végében, azaz a cél előtt 5 perccel közli:
-Szomjas vagyok, nem bírom tovább.
- De Doresz, már alig kell menni és otthon ihatsz.
- Nem, nem fogom kibírni.

Fél ötkor kezdődik az ovis hittan. Indulás előtt negyed órával mondja:
- Menjünk ovis hittanra.
- Most még nem kell indulni, majd negyed óra múlva.
- Nem fogom addig kibírni.

ismét madarak

2009-05-01T16:17:00.000+02:00

- Anya, a kacsák tojásban születnek?
- Igen.
- És amikor születnek, akkor kijönnek a tojásból?
- Igen. És az emberek hogy születnek?
- Debrecenben, kórházban.

Tavaszodik és a galambok párzanak

2009-04-29T21:16:00.000+02:00

Anya, emlékszel, a múltkor láttunk olyan kettő galambot, amelyik egymás hátán állt. És az egyik széttette a szárnyát, megpróbált repülni, de nem sikerült neki, a másik meg le volt nyomva. Anya, és képzeld, nagyi még nem látott ilyen kettő galambot!

Ismét egy ugrás

2009-04-28T13:58:00.001+02:00

Egy bizonyos idő után már nem olyan szembeszökő a beszédfejlődés, mint az elején, amikor még minden szót külön megjegyeztünk. Viszont az utóbbi héten vagy talán két hete történt megint egy ugrás. Összefüggő történeteket mond el, élményeit este már nemcsak egy mondatban foglalja össze vagy épp egymás után rakott különálló mondatokban, hanem van rendes szövegkohézió. Vagy például elmeséli azt is, hogy láttunk egy csinos Pylones kenyérpirítót - ugyan nem emlékszik a nevére, de cserébe elmondja az egész működését, hátha abból rájön, akinek magyarázni próbálja. Sőt, ha valami vicces történt, akkor azt képes viccesen elmesélni.

Viccet mesél, csak nem vesszük észre

2009-04-25T00:45:00.000+02:00

A viccmesélés dramaturgiáját még el kell sajátítania, de azért jó jelnek tekintem humorérzékügyben, hogy tegnapelőtt délben nekem, majd aztán este Daninak is elmesélt egy viccet. Igaz, úgy kezdődött, mint egy szokásos nyafogás.

- Anyaaaaa, kisanyukaaaaa, képzeeeeld, a malacka, a malacka beleesett a gödörbe.

(Én még nem vettem a lapot, hogy ez vicc lesz, úgyhogy rutinból és 100% odafigyelésmentesen reagáltam, miközben rettentően iegesített, hogy megint nyávogva beszél.)
- Tényleg?
- Igeeeen, és akkor jött a farkas.
- Aha, és aztán mi volt? (Még mindig rutinból, azt hittem, hogy valami meséből mond el valamit.)
- Hát, aztán azt mondta, hogy hoz egy létrát, csak várjon, a malac meg azt mondta, hogy nem várok.

Kellett egy kis idő, amíg leesett, hogy ez volt élete első viccmesélése.

Nagypapa, az idol

2009-04-23T09:25:00.000+02:00

Meg akarja enni az egész joghurtot, hogy jól megnőjön a pocakja, amint a nagypapáé. És levetkőzik bugyira, mert nagyon izzad, és mert állítólag olyankor nagypapa is nekivetkőzik. És amikor kérdésére, miszerint ha majd nagy lesz, ő is leveheti-e a pólóját, azt válaszolom, hogy nem, a lányok nem szokták csak úgy levenni a pólójukat, értetlenkedve néz, hiszen nagypapa le szokta venni nyáron, ha melege van. Ha pedig örökös kérdezősködéseinek folyamatában egyszer csak azt válaszolom, hogy nem tudom, akkor rögtön megjegyzi: na majd akkor megkérdezem Nagypapától.

Egy aktuális portré

2009-04-22T20:09:00.001+02:00

A fotó kiváló minőségét az magyarázza, hogy nem én készítettem, hanem Kata.

Rovarvilág

2009-04-22T09:10:00.000+02:00

Egy korántsem könnyű éjszaka után reggelinél megkérdezem Kristófot:
- Kristóf, neked nincs a ma éjjel után egy hangyányi bűntudatod?
De csak Doresz válaszol:
- Nekem lepkeszárnyam sincs.

Apa viccet mesél

2009-04-19T22:12:00.000+02:00

- Doresz, és azt a viccet ismered, amikor a durcás kismalac megy az erdőben?
- Várj, majd megkérdezem anyát! ... Anya, ismerem azt, hogy a kismalac a durcás erdőben él?

tanítja a kisöccsét

2009-04-14T16:05:00.000+02:00

Evés közben a gyerektányérról beszélünk.

- Ez mi? - kérdezi.
- Lepke. De hát ezt tudod.
- Igen, ez meg virág. És ez mi?
- Ezek geometrikus formák.
- Látod, Kristóf, ezek teomelikus formák!

Kicsi a rakás

2009-04-07T09:14:00.001+02:00

Folyton utánoz

2009-04-02T19:31:00.000+02:00

Ül a földön és papírt vág.
"Anya, én most varrok Katának egy ruhát, meg Hanna Zorkának egy sapkát a születésnapjára."
Hát bizony, a varrás a szabásnál kezdődik.

tavaszi mikulás

2009-04-01T23:21:00.000+02:00

Néhány napja Doresz elkérte a cipőfényesítő szivacsot. Nem fogtam gyanút, végülis imádja azokat a dolgokat utánozni, amiket lát tőlünk. Főleg reggelente, amikor erős apahiány lesz rajta úrrá, rendszeresen követeli, hogy gombos inget adjak rá, mint apának van, felveszi apa papucsát, még kér müzlit - szóval ezek után a cipőtisztítás nem feltűnő.
Aztán kicsit később sétálni indultunk volna, de a cipők egyszerűen eltűntek. A Doreszé és a Kristófé is. Ilyen is előfordult már, Kristóf kedvenc hobbija a cipők hurcolgatása a lakásban, de most valahogy egyetlen félpárba sem estem hasra a nappaliban. Aztán amikor Doreszt kérdeztem, nem látta-e a cipőket, teljes természetességgel válaszolta: Kifényesítettem és kitettem az ablakba, mert a Mikulás csak tiszta cipőbe tesz ajándékot.
És valóban, a gumicsizma és mindkét gyerek cipői is az ablakpárkányon voltak. Jó testvérként a Kristóf cipőit is intézte Doresz.

Némileg letaglózta, hogy legközelebb jövő decemberben jár erre a Mikulás. Persze szerinte nem kell ennyit várni, mert huszadikán jön. (Az időt kifejező szavakkal még hadilábon áll. Például azt is mondta ma, hogy "emlékszel, itt láttuk a Mikulást holnap" - mármint a Fény utcai piacnál, ahol tényleg láttuk, de nem holnap, hanem decemberben.)

Első tavaszi kirándulás

2009-03-16T11:39:00.000+01:00

Pillangó

2009-03-11T21:19:00.000+01:00

Azt hittem, a falra rajzolós korszaknak már vége lett Debrecenben. Ehhez képest ma épp Kristóf gondolatait próbáltam olvasni (szókincse nagyjából arra korlátozódik ételek tekintetében, hogy aztaztazt valamint olyatolyat, ami komoly fejtörést okoz napjában kábé tízszer, azaz ahányszor ételt kíván magához venni), amikor Doresz elkezdett kiabálni "anya, gyere, a falra rajzoltam". Azt hittem, csak hülyít, mert falra rajzolni albérletben kizárólag rossz vicc lehet. De nem. A hálószobában valóban volt egy terjedelmes, nagyjából fél négyzetméternyi ceruzarajz. "Nézd csak, pillangó!"
Nem verjük meg a gyereket, nem verjük meg a gyereket, nem verjük meg a gyereket - ilyeneket mantráztam, majd megkérdeztem, miért csinálta ezt a falra rajzolást.
"Mert akartam rajzolni egy pillangót"
És papír pont nem volt elől üres - gondolom én.

Sikerült leradírozni.

Józan ész

2009-03-03T16:28:00.000+01:00

Beszélgetés szó szerint idézve:

- Doresz, nem mászhatsz fel a székre!
- Tudom, mert apa mondta, hogy nem másznak az emberek székre.
- Apa is mondta, meg a józan ész is azt mondja.
- Én is akarok olyat!
- Mit akarsz?
- Józan észt akarok kapni.

A mű és művészettörténeti előzménye

2009-03-01T23:06:00.000+01:00

Dávid Dóra Eszter: Hóember és fa

A hóemberen ruha és szoknya van. Autobiográfiai háttér: a művésznő tegnap a Széchenyi-hegyen hóembert épített.

Marc Chagall: Noé és a szivárvány

Betlehem

2009-02-15T18:27:00.000+01:00

Egy ideje - és jóval karácsony után kezdte - Doresz Jézusosat játszik. Ezt a képet akkor készítettem, amikor úgy hívott be a szobába, hogy "Anya, gyertek el Betlehembe."

Azt hiszem, idén még kihagyom a húsvéti történet ismertetését. Nem venném a szívemre, ha két hónap múlva keresztrefeszítésest játszanának.

Rajzol és épít

2009-02-15T09:50:00.000+01:00

Mostanában újra sokat rajzol. A legutóbbi baba-mama klubon pedig, ahol kivételesen tücsökzenés foglalkozás is volt, temperával is próbálkozott. Jellemzően magát rajzolja - ezzel a témával egy teljes A3-as lapot is ki lehet tölteni, úgyhogy szerintem önbizalommal nincs gond - illetve a családot. Időnként rajzol szomorú csigát - azért szomorú, mert az anyukája nem engedte meg, hogy filctollal rajzoljon -, aztán ha megkérdezem, hogy miért szomorú, akkor rögtön mellé egy vidám csigát is. Van még nagy eső gombával, fatörzs, lufik, mindenféle állatok, nap. További kedvelt témái a sapkák, sálak és szívek hosszú köténnyel (azaz hosszú megkötővel, azaz szalaggal, amire fel lehet akasztani). Úgy látszik, a kézimunkás tevékenységeim nagyon vonzzák. ez egyébként abból is látszik, hogy legóból mostanában már nemcsak házat épít, ahogy eddig szokta, hanem legutóbb varrógépet is. És hasonlított.

orvosos

2009-02-12T21:59:00.000+01:00

Mostanában az egyik kedvenc játéka az orvosos. Na nem az, hogy ő mint orvos megvizsgálja a babákat, hanem hogy orvoshoz akarja vinni őket. Ilyen szövegekkel: "Ó, a szüleim betegek, megfogtak egy bacilust." (azaz elkaptak) Le is fekteti szépen két babáját (mindkettő lány, persze), külön takarót kap mindkettő, de azért egymás mellett, és ápolgatja őket. "sok teát kell inniuk, hogy meggyógyuljanak" (Ezt az okos szöveget is az Anna és Petiből szedte)

Egyébként mindene fáj: a hasa, ha sokat evett, a lába, mert már öreg és csak bottal tud járni, a feje, a foga - és persze meg fogja engedni a doktor bácsinak, hogy kivegye a fájó fogat (Ez az Egyszer volt, hol nem volt az ember-ből van) . És persze a keze is, mert beütötte, és ezért be kell ragasztani a macissal. (ragtapasszal, ami háztartásunk első számú szükséglete mostanában, minden napra kell minimum egy.)

Hát így állunk, fő az egészség!

Névadás

2009-02-03T09:20:00.001+01:00

Ma elővette egyik régi babáját, és közölte:

Ennek az a neve, hogy Csan-Csin.

(Ami annyit tesz: "egy borús reggelen lótuszvirágot hajított a tóba egy csalódott szerelmes." Csak ha valaki nem tudna kínaiul...)

filozófia

2009-02-02T09:53:00.000+01:00

Doresz jelenlegi kedvence a Sándor napján megszakad a tél kezdetű ének.

- Anya, mi jelent az, hogy boldog aki él? - majd rögtön hozzáteszi - Majd megkérdezem nagypapától, nem a dédipapától (pécsi nagypapát hívja dédipapának), hanem attól, aki a nagyi anyukája.

blaszfémia, avagy a vallási nevelés csődje

2009-01-31T09:01:00.000+01:00

Hiába követtem el mindent, hogy a gyerek ne hallja karácsony kapcsán a "Jézuska" szót - miért is kéne becézni, ha egyszer őt sem hívjuk Doreszkának, és nekem is feláll a szőr a hátamon az Adélkázástól. Sajnos az egyéb rokonoktól csak megtanulta, hogy az ott a jászolban nem a kis Jézus, hanem Jézuska. Napokkal ezelőtt az egyik csecsemőbabáját kinevezte Jézuskának, bepólyálja, beteszi a jászolba (műanyag dobozt nevezett ki jászolnak). Ma pedig ezzel nyitotta a napot:
- Anya, nézd csak milyen szép pizsamája van a Jézuskának, jaj, be kell pelenkázni, mert nagyon szaros!

Én innentől levttem a kezem a gyerek vallási neveléséről, ha úgyis csak az a hülyeség ragad rá, amit garantáltan nem otthon hallott.

Mesemániás

2009-01-28T09:33:00.000+01:00

Délelőtti beszélgetés:

anya: Azt javaslom, rakjunk rendet a szobádban, aztán majd felolvasok valamit.
lánya: Oké. Anna és Petit, mert a Bogyó és Babócát unod.

(Sajnos az Anna és Petit is, úgyhogy lassan kénytelen leszek beszerezni a sorozatból egy új darabot. Túlzás nélkül állítom, naponta többször végigolvasom.)

Túlkapás

2009-01-22T08:26:00.001+01:00

Természetesen nagyon örülök, hogy Doresz ennyire szereti a zenét, különösen, hogy egyelőre az otthoni cédékészletekből válogat, úgyhogy ízlésbeli eltérések sincsenek. De azon már némileg felkaptam a vizet, hogy éjszaka, amikor felébred fontos dolgok elintézése céljából, mellesleg bekapcsolja a lejátszót is, és vérig van sértve, amikor én meg kikapcsolom. Természetesen ki is kell húzni a konnektorból, különben simán újra bekapcsolná. Mondjuk gyerekzáras a konnektor, és ez kivételesen olyan gyerekzár, amit tényleg nehéz kiiktatni egy gyereknek, így azt hiszem, még van pár hetem, amikor a módszer működik. Utána nyilván fel kell majd tenni valahova a lejátszót, ahol nem éri el. Csak az a gond, hogy olyan magasan én se fogom elérni.

Gondolom, van, aki ért a rejtett utalásokból, de azok kedvéért, akik nem, közlöm, hogy Doresz néhány éjszaka óta úgy alszik, mint a nagyok. Baleset egyelőre még csak egyszer volt. Előfordult az is, hogy szólt, de az is, hogy végig bírta az éjszakát. Rettentő büszke magára!

Tehetség

2009-01-19T16:39:00.000+01:00

Megfigyeltem, hogy Doresz két területen átlagon felül tehetséges. Az egyik a szaglás. Mostanában két családtól is kaptunk Kristóf számára kinőtt ruhákat. Doresz egyikről sem tudta, hogy honnan vannak, de amikor kezébe vette, akkor egyből mondta: ennek olyan szaga van, mint Hanna Zorkának / Levikének. És valóban, a Hanna Zorka szagúakat Danitól, a Levike szagúakat Levikétől örökölte Kristóf. A szag természetesen illat, mégpedig a mosószer vagy az öblítő illata. Egyéb szagokat, illatokat is nagyon jól megérez. Nekem is jobb a szaglásom, mint az átlagnak, de Doreszé még jobb. Így aztán én még nem érzem, hogy valami romlani kezd a hűtőben, ő viszont már visít, hogy szaga van - és tényleg.
A másik tehetsége a zenei memória. Esténként lefekvéskor be szoktunk kapcsolni neki valami zenét. Vagy Vivaldit, vagy Bachot. Mindig ő választja, hogy melyiket. A "bácsis" Vivaldi, a "másikzene" Bach. Habár ugyanaz a sorozat a kettő, és tényleg csak a portrék különböztetik meg a két CD-borítót, azért teljes biztonsággal megkülönbözteti. És ha a CD-n szereplő zenének akár csak egy rövid foszlányát is hallja rádióban, pl egy reklám aláfestéseként, rögtön felismeri. Már olyan is volt, hogy Bach ment a rádióban, és bár a CD-n nem volt rajta, stílus alapján felismerte, hogy "másikzene". (Néha az az érzésem, hogy a zene alatt csak meditál, nem alszik el, mert nemcsak az elején lévő részeket ismeri fel, és már volt olyan, hogy felsírt, amikor egy szomorúbb hangulatú rész volt, szerintem nem véletlen volt az időzítés, hanem annyira magával ragadta.)
Karácsonyra Miskolcon kaptunk egy Sebestyén Márta CD-t, amit ott rögtön meg is hallgattunk. Amikor itthon először újra betettem, rögtön jelezte, hogy ez Miskolcon is megvan. Szerintem ez bámulatos.
Van egy hátulütője is ennek a zenei memóriának: ha egy dallamot hamisan énekelnek neki, azt is leutánozza. Így pl van olyan gyerekdal, amit már tudott jól, de valahol hallotta kicsit elcsúszva, és azóta már azt a verziót énekli.

Klokodil, a rend őre

2009-01-12T21:59:00.000+01:00

Néhány kép az utóbbi időből:

1. Mese, puszi, vízivás, elefántcsorda az ágyban, lámpaoltás, ajtócsukás. Ígéretet kaptunk, hogy ma egyedül alszik el - cserébe, amiért nézhetett mesét este. Két perc múlva nagy kiabálás, eszeveszett rohanás ki a szobából: A könyv nem lehet a földön, jaj, nem lehet a földön!

2. Óriási játékkupac a gyerekszoba közepén: Anya, olyan nagy rendetlenség van, pakoljunk el gyorsan!

3. Este, miután vérrel és verejtékkel feloszlatták Danival a játékkupacot, Doresznak eszébe jutott, hogy egy elefánttal szeretne aludni. Elkezdtem kipakolni a plüssállatos kosarat, erre felkiált: Anya, de hát most raktunk rendet!

Elárulom, a gyerek nem beteg. Mindennek az oka a "klokodil".

Karácsony előtti napon láttuk először. Illetve nem, hiszen már egész régóta nálunk él, de addig nem sok vizet zavart. Karácsony előtt viszont óriási rendetlenség volt, annyira, hogy félő volt, az angyalok elbuknak, amikor be akarják repíteni éjjel a karácsonyfát a szobába. Úgyhogy nekiálltunk, és közös erővel rendet raktunk. Már majdnem kész voltunk, amikor Doresz leszórta a frissen feltakarított konyha közepére a Doktor Bubós könyvét. De mi történt! Dani vette észre, hogy a könyv hirtelen eltűnt!
- Húha, Doresz, láttad, eltűnt a könyv! Vajon mi történt?
Arcon döbbenet, csend, majd a válasz: - Biztos a klokodil vitte el.
Hát, ha Doresz mondja, akkor biztos.
Hogy megelőzzük a többi szerte heverő játék elvesztését, gyorsan folytattuk a rendrakást, és csodák csodája, amikor teljesen üres lett a gyerekszoba szőnyege, és már Doresz túl volt egy egyeztető tárgyaláson a Klokodillal, akkor a Doktor Bubó újra megjelent a szőnyegen. Csoda történt! Gyorsan feltettük a polcra, mert a Klokodil előtt csak az van biztonságban, ami a helyén van.

Azóta nincs vita meg könyörgés az esti rendrakás miatt. Rendnek kell lenni, különben jön a Klokodil, és elviszi, ami a földön van. Abban azért megállapodtunk, hogy a papucs lehet a földön. De például Anna és Peti, amit lefekvés előtt olvastunk, még elvágólag se. Van ugyanis egy rettentően művelt Klokodilunk, aki könyvekre specializálta magát.

(Zárójelben jegyzem meg: nem mi sugalltuk, hogy a Krokodil volt, teljesen az ő fejéből pattant ki az egész történet. Mi csak meglovagoltuk.)

(D. pontosítása, szintén zárójelben: Amikor a rendrakás után a dr. Bubót kerestük, Doresz fedezte fel a többi könyv között, a polcon. A klokodil, úgy látszik, a helyére rakta. Ez különben nem szokása, de lehet, hogy az első alkalommal kivételt tett. Vagy Doresz győzte meg, amikor másfél percen át susmorgott vele rendrakás után ...)

Közkívánatra

2009-01-04T21:54:00.000+01:00

Megmutatjuk Doresz karácsonyi ajándékát, ezt a minden igényt kielégítő babakonyhát. Amint láthatjuk, Kristóf is szívesen segédkezik a főzésben. Épp banánturmix készül a működő botmixerrel, a bal alsó sarokban pedig egy szintén működő (bekapcsolás után pár másodperccel a kenyeret kilövő) kenyérpirító figyel. A lepel körülötte nem tartozék, csak azzal volt letakarva a teljesen csomagolhatatlan formájú ajándék.
Eleinte izgultam, hogy vajon nem fogja-e túlságosan behatárolni a fantáziáját ez az igazihoz hasonlító konyha, de amikor közölte, hogy ez a Rózsabimbó etetőszéke, és a főzőlapra tette a babát, majd az egész cuccot odavitte az étkezőasztalhoz, akkor megnyugodtam, akik kreatív, az mindig az. Nagyon örült egyébként, oda is vitte a kisszékét a karácsonyfához, felmászott, és az egyik angyaldísznek többször is megköszönte a babakonyháját.

Alvás előtt

2009-01-04T21:50:00.000+01:00

Apa és lánya beszélget:
- Gyere, most már szunyabunya!
- Szunyabunya?
- Igen.
- De én a szíved vagyok.

Miért is halódik ez a blog?

2009-01-03T09:35:00.000+01:00

Nemcsak azért, mert karácsony táján nem voltunk itthon, és nem volt rá időm. Nemcsak azért, mert elég vacakul fényképezek. (Ez változni fog idén, szilárd elhatározásom, hogy idén megtanulok normális képeket készíteni, bármilyen is a fényképezőgépünk. Amennyiben valaki tud irodalmat ajánlani ehhez a nemes szándékhoz, nagyon meg fogom köszönni.) Legfőképp azért, mert Doresz mostanában már egy folyamatosan bekapcsolt diktafont igényelne. Olyan szövegei vannak, hogy leesek a székről. Nagyon felnőttes, látszik persze, hogy olyan félmondatokat fűz össze szöveggé, amelyeket tőlünk is hallott. Néha értelmesen, néha értelmetlenül vicces a végeredmény, mindenesetre semmiképp sem érdekes másképp, mint szó szerint idézve, épp ez adná a dolog báját. Szóval ha nem tudom az elhangzást követő öt percen belül leírni, akkor inkább sehogy sem teszem. Kár, mert rettentő vicces egyébként.

Karácsonyi fotók és sztorik jönnek még. Az a tény, hogy a családban két számítógép van, kicsit bonyolítja a helyzetet, sose tudom, mit hova mentett valaki, úgy tűnik, a karácsonyi cuccok pont a másikon vannak.

Egyébként ha a puszta tényeket nézem: ma amíg hajat mostam, Doresz megkaparintott egy igazi felnőtteknek való ollót, és felszabdalta az egyik kifestős könyvét. Mint mondta "Azért, hogy lehessen belőle kirakó." Ilyenkor mindig ingadozom, hogy megdicsérjem, mert szépen vágott és mert nem a tabunak számító könyveket vágta, vagy jól irgumburgumozzak egyet, mert mi van, ha ezután a könyvekből is kirakót akar csinálni. Aztán győzött a büszkeség, inkább megdicsértem. Mondjuk emellett is tudja, hogy nem jó, amit csinál, ugyanis rögtön el is küldött, hogy egyedül akar játszani. Ilyen pedig általában akkor fordul elő, amikor rosszalkodást fontolgat.

torony

2008-12-18T21:23:00.000+01:00

Három

2008-12-14T22:22:00.000+01:00

Komolyan késésben vagyok a hároméves szülinapos nagylány jellemzésével. Képeket ugyan raktam fel az elmúlt napokban, hogy azért mégis dokumentáljam ezt a neves dátumot, de azért a szöveg sem maradhat el.
Igazi nagylány már, aki olyan választékosan fejezi ki magát, mint sok felnőtt sem. A "na milyen a..." kérdésre ilyen válaszokat ad, mint "pompás" vagy épp "kellemes". "Biztos benne" és "Valószínűleg" megtörténik, amit tervezünk. Gátlás nélkül beszél mindenkihez, aki szimpatikus neki. A villamoson a szembeülőt beavatja, hogy ő bizony szereti a karácsonyi angyalt, aki mindent hoz neki, például csatot meg csokit, azt is elmondja, hogy most épp hova megyünk (vásárolni) vagy hova nem (nem a Nap utcára), meg azt is, hogy Miskolcon van neki köténye (kötő), amit felvesz ha sütnek nagyival.

Tisztában van azzal, hogy hol mi vár rá. Tudja, hogy hol szálltunk le a villamosról, amikor kakaós tekercset vettünk, tudja, melyik az a metrómegálló, ahol akkor szállunk ki, ha a bookline-ba megyünk, tudja, hogy a dédipapánál evett fagyit a nyáron, de most nem eszünk fagyit, mert tél van és/vagy betegek vagyunk.

Vannak viszont tévképzetei is: Apa építkezésen dolgozik, tehát házat épít, a Kékgolyó utcát is ő építette, hogy tudjunk hol lakni. Hogy egy építkezésen nem kizárólag olyanok dolgoznak, akik konkrétan építik a házat, egyelőre nem fér a fejébe.

Tudja, hogy azért költöztünk el Pestre, hogy "mindenki kellemesebben érezze magát", de azért ő vissza akar menni a Szandi házikójába, mert ő "Debrecenben is kellemesen érezte magát."

Az istentisztelet kezdésének pillanatában már "unja", és érdeklődik, hogy "mikor végez Petra?", az egész idő alatt rohangál a folyosón, mint ahogy ovis hittanon is, amikor az imádság jönne soron, az éneklést pedig szabotálja, de amikor hazamegyünk, lezavar egy komplett istentiszteletet prédikációval együtt, amit egy könyvből olvas fel, és úgy kezdi, hogy "kedves hallgatóim", valamint belefoglalja az ovis hittanos imát is, amit fogalmam sincs, hogy tanult meg, amikor látszólag nem figyelt rá. Azt is énekli, hogy "Kis város Betlehem, nem sejti még", pedig az órán vadul kiabált, hogy "ne énekeljetek". Ragad rá minden, olyannyira, hogy néha komolyan kérdezem magamtól, nem főbenjáró bűn-e, hogy nem beszélünk hozzá idegen nyelveken.

Az ember még egy jóízűt se veszekedhet, ha épp ott van, mert akkor azonnal kiabál "ne veszekedjetek együtt". Egyébként érzelmi témákban elég érzékeny, azonnal visszajelez "most mérges vagy", netán "hideges", ha pedig látja, hogy lecsillapodtam, "már nem vagy hideges, ugye". Naponta sokszor bújik, hogy "mindennap szeretlek" - ami onnan van, hogy egy meséskönyvben a kismackó azt mondta a mamájának, hogy szeretlek ma..., ami mama akart lenni, csak a mamája félbeszakította. Doresz viszont úgy értelmezi, hogy ez a "ma..." a konkrét napra vonatkozott, ebből lett aztán a mindennap szeretlek. Azt is tudjuk, hogy Kristófot szereti, amikor hazafelé tartunk, és Kristóf otthon van, akkor már a ház előtt mondja, hogy "szeretem a Mizukát", ez az egyik kedvenc beceneve, Doresz ragasztotta rá.

Jól megvannak egyébként a tesók, az utóbbi egy hónapban kifejezetten sokat tudnak együtt játszani, de legalábbis egy légtérben egymás mellett, főleg a délelőtti órákban fordul elő ilyesmi. Amikor a Kaláka-Kányádi lemezt hallgatjuk, akkor az ismert verssort, miszerint "Köt a vérem, köt a vérem, szeretőm vagy és testvérem" ő így énekli: "Köt a vérem, köt a vérem, szeretem a kistestvérem." Ez egyébként az egyik kedvenc éneke, sokszor csak úgy is énekelgeti, amikor nem megy a CD. És ha már Kaláka, akkor épp tegnap volt először Kaláka koncerten úgy, hogy tetszett is neki, Márton vitte el, és tökéletesen sikerült a közös program.

Rettentően szeret öltözködni, tudja, mi mihez illik és mihez nem, bár időnként azért vannak ruhák, amiket valahonnan előbányász, mert szerinte szépek, holott... De azért alapvetően jó az ízlése. Szereti, ha a hajába csatot vagy hajgumit rakunk, aztán persze kiszedi, később pedig sírva jön, hogy tegyem vissza, "kiszedtem, pedig olyan szép volt".

Sírni és hisztizni persze mindenen lehet, akár azon is, hogy nagypapa a mustár tubusát akkurátusan összehajtogatta. A nyöszörgésre persze rögtön tud indokot is mondani "mert nyűgös vagyok".

Van, hogy csak valakivel együtt tu elaludni, máskor viszont egyedül, mert ő már nagy. Aztán olyan is van, hogy lefekszik apával aludni, de aztán kijön, erre apája azt mondja, hogy akkor szomorú lesz, de ő azért csak kijön, és mondja nekem "menj be apához, vigasztald meg, mert szomorú, hogy kijöttem." A játékbabák sem alhatnak egyedül, befekteti Kristóf kiságyába, melléfekszik a padlóra, fogja a kezét a rácson benyúlva, mert "nem tud egyedül aludni, fél".

Fél egyébként ő is, nem is kicsit. Pár hete két állat volt a szobájában éjszaka, és nappal is egy kendőt kellett ráerősíteni a könyvespolcra, "hogy ne jöjjön be a kutya". Még szerencse, hogy a tigris a szerényemben nem tudja megharapni, mert "vastag a pulóver".

Kedvenc DVD-je már rég nem a Kis vakond, hanem az Egyszer volt, hol nem volt az ember és a 'allo, 'allo. Úgyhogy ilyeneket mond, mint "katedrális" meg "cárnő vagyok", valamint "nézd csak a legújabb találmányom", valamint azt, hogy "Magyar hangja Fehér Anna". A Vackarádióból is a stáblista a kedvence: Gál Zsuzsa és Kispupákzsömleándaikati.

Tudja, hogy egyedül csak az iskolások mehetnek az utcán, így ha látunk egy kóbor kutyát, az is nyilván iskolás. Ő is az akar lenni egyébként, néha el is játssza: "Most már este van, búcsúzom tőletek" - mondja az utcán séta közben - "megyek a Nap utcára, mert nagypapa vár. Majd holnap találkozunk." Aztán behajol a babakocsiba, megpuszilja Kristófot "Nagyon szeretlek Kristóf, de most el kell mennem." Elég nehéz volt rábeszélni, hogy maradjon mégis, csak úgy sikerült, hogy mondtam neki, félek a kutyától, fogja meg a kezem és védjen meg. Ez hatott.

Itt még a régi porszívóval látható az ünnepelt

2008-12-11T14:59:00.000+01:00

2008-12-11T14:54:00.000+01:00

Tegnap reggeli első mondat

2008-12-09T08:29:00.001+01:00

- Annyira el vagyok keseredve - mondja, amikor ébredés után odajön az ágyamhoz ébreszteni.
- Hogyhogy, mi történt?
- Hát nem kaptam szilvás gyógyszert meg kakaót.

Hogy a szilvás gyógyszer micsoda, azt nem sikerült kideríteni. Kakaót kapott, ellenben szinte egész nap "el volt keseredve". Gondolom, így tanul új szavakat.

Szerencsére ma a "pompás" van soron. Mennyivel pozitívabb napnak nézünk elébe!

szövegek a Mikulásról

2008-12-06T23:40:00.000+01:00

"De furán néz ki!"
"Milyen szép a szakálla!"
"Minden Mikulás ad nekem valamit. Az egyik csokit, az egyik cukrot." (azt, hogy egyik - másik, még nem tudja. Vagy egyik-egyik, vagy másik-másik.)
"Nagyon kedves a Mikulás, szeretem."
"Apa, láttunk olyan Mikulást, ami bácsi volt."

Kimentünk ma a piacra, előre mondtam neki, hogy lehet, hogy látni fogjuk a Mikulást, mert ilyenkor kinn járkál az utcán. De azért felkészítettem, hogy nem biztos, de próbáljuk meg. Mondta is közben: Megyünk, megnézzük a Mikulást, ha van."
A piacon aztán tényleg ott sétálgatott, először messziről láttuk, aztán egyszercsak ott volt teljes életnagyságban. Doresz arcán egyszerre volt döbbenet és öröm, és amikor a Mikulás köszönt neki, odajött, és még csokimikulást is adott neki, akkor alig jutott szóhoz. Hozzáteszem, elég lehasznált jelmezben volt az úriember, de Doresznak maga volt a csoda, úgyhogy nagy áhítattal hangzott el a szakálldicsérő mondat a szájából.
Este az Andrássy úton is láttuk a Mikulást, ő még azt is megkérdezte, jó volt-e Doresz. Mire ő: "Igen, kölcsönadtam Kristófnak a porszívót." Nagy dolog, ez tény, mert igen el volt bűvölve a születésnapi ajándékától. A jószívűség jutalma két szaloncukor volt. Hiába, nagyon kedves bácsi ez a Mikulás.

ádventi naptár

2008-12-03T21:16:00.000+01:00

A karácsonyi angyal egyelőre még egy kivételével csak édességet hozott. Tegnap például (öt darab) smartiest, amit Doresz még sosem látott, kóstolt korábban. Úgyhogy amikor megkapta, nagyon örült, hogy milyen szép gyöngyök, meg is állapította, hogy "azért mert nem hoztuk a régit" (ez arra vonatkozik, hogy a költözés óta még nem látta a kék gyöngyeit, nem véletlenül, mert védem Kristófot meg magam.) Kellett egy ideig erősködnöm - amikor már kezdett lepattogzani a máz, és féltem, hogy mégsem csak a szájban olvad -, hogy egye csak meg nyugodtan, ez csoki. Nagyon óvatosan harapdálta, nem is merte elharapni, szerintem azt hitte, csak hülyítem. Vicces volt, mindenesetre.
Ma egészségesebbek voltunk, csokis bulátát kapott, ezúttal három szemet, szóval semmi nagy mennyiség, de számára ez is jóval több, mint amennyi édességet megszokott. Ez nagyon ízlett neki, lehet hogy be is fogom vezetni jutalomfalat gyanánt a későbbiekben. De nem is ez a lényeg, hanem ahogyan délelőtt lereagálta az egész ádventi naptár dolgot:
- Anya, az angyal olyan kedves, szeretem a karácsonyi angyalt.

állattan

2008-12-03T21:13:00.000+01:00

- Leöntöttem magam.
- És hogy csináltad?
- Hát, úgy ittam, mint az állatok.
- Miért, az állatok hogy isznak?
- Hát így. (Felemeli magasra a poharat két kézzel és imitálja, hogy fentről önti bele a szájába) Felemelik a kezüket és magasról öntik.
- De hát az állatoknak nincs is kezük, csak négy lábuk.

Ezen a ponton leblokkol, szeme elkerekedik, úgy néz rám, mintha valami hihetetlen butaságot mondtam volna, fél perc csend.

- De anya, én láttam olyan mackót, aminek volt keze.

mű

2008-12-02T22:55:00.000+01:00

Elkezdődött a tél, amúgy is betegek vagyunk, kinek van kedve kimenni ilyenkor, úgyhogy kénytelen vagyok benti elfoglaltságokat kitalálni. Tegnap eszembe jutott hogy oviban csináltunk olyat, hogy egy papír előre ki volt lyuggatva, nekünk meg ki kellett hímezni le-föl öltögetve. Gondoltam, kipróbáljuk, hátha már Doresz is tudja - bár őszintén szólva nem hittem komolyan, végülis még csak pénteken lesz három éves, szóval még csak korkedvezményes ovis. De ment, és nagyon élvezte. Egyébként már jó ideje rágja a fülemet, hogy varrni akar - ez a hímzést és a horgolást is jelenti az ő nyelvén -, eddig mindig elhessegettem, hogy majd később, ha nagyobb lesz. Hát jó, a horgolás tényleg várhat még kicsit, de a hímzésnek eljött az ideje. Színváltós cérnát kapott, mert az szép. Annyit kellett segíteni, hogy mindig mondtam, melyik lyuk következik.
Ez a darab tegnap készült, ma még kettő másikat is csinált. Javasoltam, hogy adjuk oda a nagyiknak karácsonyra, de azt mondta, hogy ezeket ő szeretné megtartani, az egyiket fel is akasztotta az ádventi kalendáriuma mellé.
(A fotó rossz, de ebben a sötét időben alig van pár lámpafénymentes óra a lakásban, elnézést. A fényes folt meg arról árulkodik, hogy egyelőre folyik a lányzó orra.)

drukkol

2008-12-01T22:26:00.000+01:00

Látod, anya, meg tudtad csinálni, te már nagy vagy. Csodálatos!

torta gyertyákkal

2008-11-29T20:42:00.001+01:00

Számolás

2008-11-28T16:19:00.000+01:00

Már hatig tud számolni. Egy, kettő, három, négy öt, hat unokatesóm van. Kettő Bánkon: Hanna Zorka meg Dani, és négy Rostockban: (muszáj fonetikusan írnom, mert annyira viccesen mondja) Entöen, Kajji, Dani, Bene és Árpi. Hm, Árpi mondjuk nem egészen, de a többi stimmel.

Doresz fegyelmez

2008-11-28T16:16:00.000+01:00

Nem tagadom, viszonylag gyakran elhangzik a számból a mondat, miszerint "Hogy a csudába jutott ilyen az eszedbe?". De úgy tűnik, még nem hallotta elégszer, mert amikor Kristófot próbálja fegyelmezni, így ferdíti el: "Az eszedbe csuda jöjjön, Kristóf!"

szépség

2008-11-28T16:13:00.000+01:00

Anya, a csatom a hajamban szomorú, hogy nincs semmi a hajadban. Se csat, se hajgumi.

kacifántos

2008-11-28T16:08:00.000+01:00

Ilyeneket mond mostanában, mert már nagy:
Általában biztos vagyok benne, hogy minden gyerek tud beszélni.

Attól tartok, biztos vagyok benne, hogy az angyalok tudnak repülni.

És ha már a repülésnél tartunk:
A karácsonyfa is tud repülni, repülnek az angyalok, és utánuk repül a karácsonyfa.

Valamint dadaista vonalon is jók vagyunk:
Az Isten gyógyszer. Úgy hívják, hogy paradicsomos meg gyümölcsös. Össze van gyúrva a halacskákkal.

Istenről meg még annyit, hogy:
- Isten adjon nekem valamit!
- ???
- Hát paradicsomot. Nagyi tegnap hozott paradicsomot, azt.

Bőrhiba

2008-11-28T16:07:00.000+01:00

- Anya, ott elromlott - mondja, és rámutat egy pattanásra.
- Az egy pattanás.
- És miért pattant?

mostanában az orvostudomány iránt érdeklődik

2008-11-23T18:50:00.000+01:00

énekel

2008-11-23T16:40:00.000+01:00

Mostanában gyakran énekel Doresz szép saját kitalálású dallamokat saját kitalálású szövegekkel. Tegnap este például ezt: Dani, ne bántsd Hanna Zorkát, én szeretem Hanna Zorkát.

mindennek ára van

2008-11-22T17:15:00.000+01:00

Valamelyik nap kellett írnom egy hosszú és viszonylag nagy odafigyelést igénylő levelet. Gondoltam, kihasználom azt a kis időt, amíg reggeli után viszonylag nyugodtan, csendben el szoktak játszani. Így is történt. Majd a levél végeztével bementem a gyerekszobába, ahol addig valóban csend volt, legfeljebb nagy nevetések hallatszottak ki, és mit látok?

kis különbség

2008-11-22T17:13:00.000+01:00

Indulunk a városba, Doresz megragad egy sárga jegyzetlapot:
- Anya, én is hozok lustát!

(Nyilván a bevásárlólistára gondolt.)

Evés előtt pedig közli: Nekem nem kell ülőke!

(naná, hogy előke)

nyelvújító

2008-11-22T17:11:00.000+01:00

A metrón valaki sajtos grissinit evett.

- Anya, én is kérek csíkpogácsát!

Ízlés

2008-11-20T09:00:00.001+01:00

Dani piros pulóvert vett föl ma. Reggel a búcsúzásnál Doresz odaadta neki a saját piros sapkáját:
- Apa, ehhez a pulóverhez illik ez a sapka.
- De Doresz, ez a te sapkád, nem jó apának a mérete, túl kicsi.
- Majd ha megnövök, akkor nagy lesz a sapka, és akkor majd jó lesz apának.

Milyen egyszerű

2008-11-20T08:57:00.000+01:00

Gyereknevelési szakirodalmat olvasok.
- Anya, miért nézegeted a betűket?
- Mert kíváncsi vagyok arra, ami a könyvben van.
- És mi van benne?
- Hát az, hogy mit kell mondani a gyerkeknek, ha azt akarjuk, hogy rakják el a játékaikat.
- Azt, hogy kérem szépen.

2008-11-20T08:56:00.001+01:00

- Anya, Kristóf beverte a fejemet az ajtóba! Kristóf, ez lesz az utolsó, mert különben megverlek.
- Miért Doresz, mi meg szoktunk verni téged?
- Igen, tíz perc múlva.

félreértés

2008-11-19T11:38:00.000+01:00

Doresznek mostanában az a mániája, hogy tud repülni / fog tudni repülni / madárrá változik.
Próbálom erről lebeszélni, mert rosszul érintene, ha egyszer nyitott ablaknál tenné próbára ezt a képességét, Dani persze széleskörű irodalmi műveltsége szemszögéből közelít a témához, úgyhogy sokkal megengedőbb. Van állítólag egy Boris Vian írás, ahol a gyerekek sok kék meztelencsigát ettek, minek következtében valóban megtanultak repülni. Mondta is tegnapelőtt este Doresznak, hogy ha sok kék meztelencsigát eszik, akkor majd tud repülni.
(Jaj, Dani, most komolyan azt akarod, hogy a következő eső utáni sétakor csigákat szedjek ki a szájából?- kérdeztem, de ez mellékvágány.)
Tegnap este Doresz közölte: Anya, ha sok kakaós csigát eszem, akkor fogok tudni repülni.
Ja. Csiga - csiga.

És még egy kakaós csigás sztori.

Tegnap kombinóztunk egyet, és a Széna térnél Doresz közölte, hogy leszállunk.
- Á, nem, majd a következőnél - mondom.
- De ha kakaós tekercset eszünk, akkor leszállunk.

És valóban, a múltkor amikor leszálltunk a Széna téren, akkor vettünk neki kakaós csigát.

Mindent azért én se...

2008-11-19T11:36:00.000+01:00

Tegnap séta közben minden előzetes indok nélkül elkezdett bömbölni Doresz az utcán.
- Miért sírsz, Doresz?
- Repülőre akarok szállni!

Sajnos nem tudtam segíteni, úgyhogy hazáig ment a bőgés.

2008-11-14T09:21:00.000+01:00

Anya, én az összes gombát ismerem, majd elmegyünk Pimpával és szedünk.

2008-11-14T09:20:00.000+01:00

Kinéz az ablakon, és mint egy betanult szöveget mondja: Lehullottak a levelek. Ősszel gyakran elered az eső.
Persze lehet, hogy tényleg betanulta, mert mostanában szinte minden nap ezzel kezdődik.

mindig ezt a szövegvariánst énekli

2008-11-10T20:32:00.000+01:00

Elvesztettem zsebkendőmet, mindig anyám érkez.

karrier

2008-11-09T19:44:00.000+01:00

Magára terít egy ágytakarót: "Most én leszek az Isten, aki énekelni fogok."

Sajt és Pimpa

2008-11-02T09:38:00.000+01:00

Doresz mostanában fejébe vette, hogy az egyedüli ehető dolog a világon a tejfölös melegszedvics. Ez van reggelire, ebédre, vacsorára. A hagyma vagy a sajt például olyan dolgok, amelyeknek még a szagát sem érezheti, sőt, az asztalra sem lehet kitenni a jelenlétében, mert zavarja a tejfölös melegszendvics élvezetében.
Tegnap azért elmentünk pizzázni, gondolva, hátha eszébe jut, mennyire szerette régen a pizzát, és valami mást is hajlandó lesz magához venni. Hogy nehogy gond legyen, quattro formaggi polo-t rendeltem (négysajtos csirkehússal), szigorúan olaszul, nehogy kiejtsem a számon a sajt szót. És csodák csodája, csak úgy tömte magába a vastagon sajtos pizzát. Úgyhogy azt hiszem, mégis csak korlátozni kell a Pimpa olaszul való nézését, nehogy már ez az egérút is megszűnjön.

És csak hogy egy kis vicces zárás is legyen: amikor már sokáig nem hozták a pizzát, elkezdett aggódni, mi lehet. Kérdezgette, hol sütik a pizzát. Amikor mondtam, hogy sütőben, még jobban lefehéredett. Dani jött rá, miért. A Pimpában ugyanis a sütő elcsábul, és megeszi a pizzát. Nyilván ez az eshetőség nálunk is fennforgott.

Egyébként mindenkivel közlöm, hogy családunk immár hatfős: Pimpa és Armando hozzánk költöztek, játszó- és társalkodó partnerek.

Vélemény

2008-11-02T09:35:00.000+01:00

Dani épp a napi vitaminjait veszi be.

- Apa, meg akarom szagolni a gyógyszeredet! (A gyógyszer olyan, mint a bor, felnőtteknek való, úgyhogy csak szagolni lehet.)
- Tessék.
- És mi van benne?
- Placebó. De az csak felnőtteknek való.
- Akkor anyának nem.

Megoldás

2008-11-02T09:34:00.000+01:00

- Anya, keljél fel!
- Nem tudok, Doresz, nagyon álmos vagyok még.
- Kelj fel, akkor majd nem leszel álmos.

E gyerekből pap lesz, akárki meglássa

2008-11-02T09:31:00.001+01:00

Isten hozott a majommal! A kutyával és az elefánttal. Elmennek vécézni meg pizzázni. Ámen.

(Eddig az idézet. Magyarázatként pedig csak annyit, hogy a keresztelő óta mondogatja ezt az Isten hozottat, de ilyen komplett prédikációt, ráadásul ámennel ellátva tegnap produkált először.)

műelemzés

2008-11-01T11:52:00.000+01:00

Metrózunk. Nézi a Keith Haring kiállítás plakátját,
majd megszólal: Anya, a farkas megeszi a gyerekeket. Szólni kell az anyukájuknak.

gyerekméz, gyerekkávé

2008-10-30T08:23:00.000+01:00

Doresz rákapott a gyerekkávéra. A gyerekkávé jó ötlet, mert a tejet megmelegíteni nem hagyja, márpedig betegen nem jó buli a hideg tej. Szóval reggelente szorgalmasan csinálom neki a gyerekkávét. A mézet sem különösebben csípi, pedig hasznos lenne torokbajok ellen, de azért gondoltam, hátha a kávéba megeszi, egy próbát megér. Hozzáteszem, a kávét cukor és egyéb édesítő nélkül is probléma nélkül dönti magába, ahogy észrevettem, a savanyú és keserű ízeket nagyon szereti.
Amikor múltkor Danival bevásárolni voltak, és hoztak mézet is, Doresz kikövetelte, hogy macimézet is vegyenek. Na, remek, gondoltam, ebből adagolok majd a kávéjába, az biztos tetszik majd neki. Egy kanállal tettem is bele, de közölte, hogy nem finom. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a másik, az üveges mézből is tettem egy kanállal, hátha csak a se édes, se keserű nem ízlik neki. És igen! Na de nem is ez a lényeg, hanem a következtetés, amit ebből levont:
- Anya, a macisméz nem finom, csak a felnőtteknek valóból kérek!

Állatkerti utóhatás

2008-10-30T08:21:00.000+01:00

Doresz hétvégén a miskolci Nagyival állatkertben volt. Azóta rendszeresen kérdezgeti, hogy mit eszik ez vagy az az állat. Ma reggel például ezzel állt elő: Anya, és a Mikulás mit eszik? - Elhelyezve ezzel ezt a különös lényt a rendszertanban.

őszi séta

2008-10-30T08:13:00.000+01:00

Egyik nagybevásárlásunkkor szemembe ötlött egy Pimpa-dvd, és bár mostanában - na jó, a tegnapi napot leszámítva - alig néz dvd-t Doresz, azért nagy nosztalgiahullámtól eltöltve megvettük. Mert Pimpa aranyos. További előnye, hogy nem túl hosszú az egész, magyarul különösebb hiszti nélkül megoldható a nézése, nem kell megszakítani a sorozatot, mert az egész sem több, mint fél óra. Szóval Pimpát szeretjük, és lehet dúdolni tudjuk, hogy Pimpa szeret minket.

Tegnap séta közben azt játszottuk, hogy Doresz előreszalad és bevár, amikor kiabálok, még ez látszott a legjárhatóbb útnak, hogy ő is élvezze a sétát, amihez amúgy nem volt kedve. Egyszercsak látom, hogy négykézlábra veti magát, és közelebbről leírhatatlan módon ugrál két kézre támaszkodva. Mondanom sem kell, ősz, rothadó levelek nyálkája a járdán, satöbbi, a nadrágja íly módon jó mocskos lett.
- Doresz, ez most miért kellett? - kérdezem.
- Hát... Pimpa is így csinál!

Ja, az más.

tiszta ügy

2008-10-22T00:36:00.000+02:00

- Ez nem az én Kornélom.
- Hanem?
- Hát a Danié, meg a Hanna Zorkáé.